Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-354
ülése 1943 december 14-én. kedden. 48 Az országgyűlés képviselőházának 354. jelent.' Ha ezzel szemben egy köztisztviselő hősi halált hal, ő is imiegbaipjai a cíimet, a magasabb rangot, ez azonban csak dekórum, mert a családja ebbő-i bizony egyetlenegy fillér hasznot •sem lát. Ezzel kapcsolatban tehát az volnál a tiszteletteljes kéréseim: a kormányzathoz, hogy a hősi halált halt köztisztviselőket ha-lálnk után polgári foglalkozásukban léptessék elő, éppenúgy, mint a tényleges tiszteket a professzionistái fogla'lko'zásukba.n. Ezáltal biztosítva vo&nia az özvegyek és- a hátraimaradottak magasabb nyugellátása. T. Ház! Ezekben voltam (bátor nagy vonalakban hozzászólni a törvényjavaslathoz. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal- hogy nagy felelősséget éis munkát vállal ^magára a kormány, meg vagyok azonban győződve arróL hogy ezekben a nehéz és az elkövetkezendő még nehezebb időkbea meg fogja találni a kivezető utat. Társadalmi éle-tünkben mindenek fölé kell helyeznünk a puritán magyar fogalmát, annak a magyarnak a fogalmát, aki dolgozik a magyars ágért és nem vizsgálja állandóan munkájának ellenértékét, nem üézi azt, hogy mit kap érte. Mi Erdélyben megtanultuk, hogy csak a harc végén jöhet a jutalmak kiosztása, mert harc közben gondolkozni nem szabad- nem szabad arra gondolnom, hegy én ezt megteszeim azért, mert kapok éne valamit, vagy nem teszem meg, mert nem kapok érte semmit. Meg- vagyok győződve arról, hogy ennefc a puritán magyar fogalomnak a köztudatba való beültetésével elérjük azt, hogy mindenki önzetlenül, az ellenszolgáltatás, mérlegelése nélkül küzd, harcol, áldoz és szenved . a nagy magyar ügyért, Nagy-Magyarország védelméért. Meg kell teremtenünk a gazdasági életben is a fejlődés lehetőségét. Valamelyik képviselő társam mondotta a múlt évi vita során, hogy olyan gazdasági léposőzetet kel] teremtenünk, hogy mindenki lépjen egyet. Valóban szükséges, hogy mindenki lépjen egyet, a kis munkásból legyen szakmunkás, a szakmunkásból művezető, a kiskereskedőből nagykereskedő, a szegény emberből vagyonos ernoei-. (Rassay Károly: Tábornokból nagykereskedő! — Derültség.) Az, amit Rassay Károly t. képviselő társam mond, hogy táhornokból nagykereskedő legyen, nem egészséges gazdasági előrelépés, hanem szerencsétlen, beteges tünet, és én — mint az előbb is mondottam — nagyon hiszem, hogy a z első fuvallatra el fognak ezek repülni és a tábornokok nem lesznek mások, csak táboirnokok. (Rajniss Ferenc: Legalább tojással ne kereskednének!) A tábornokok nem kereskednek vele, a törvényszéki bíró felesége kereskedik Nagyváradon tojással. Kérjük a mélyen t. kormányzatot, hogy az erdélyi erőket fokozottabb mértékben, méltóztassék bevonni a kormány igen nehéz és igen nagy munkájába. (Megtér Miklós: Helyes! Ezt én is aláírom!) Lehet, hogy nem tanultunk sokat a román megszállás alatt, de egyet megtanultunk és ebben egyetemi tanárok vagyunk: a. nemzetiségi politikát. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország legnehezebb problémáinak egyike a memzetipegi kérdés. (Gaal Alajos: Ezután lesz ( tnehéz!) Nagyon szeretném, ha a magyar kor-, i mányzat ebbe a sóik tapintatot kívánó, de min denekfeleitt a .magyar ügyet saem előtt tartó j megoldásokat elváró nemzetiségi politikába ; bevonná az erdélyi magyarokat is, akik isméti lem: mestereivé váltak ennek a kérdésnek. j (Úgy van! Ügy Vem! a baho.dalon,} akik ezt a j saját bőrükön tanulták meg. Hiszem, hogy i igen jó szolgálatot tudnának tenni ennek a kérdésnek megoldásánál a magyar kormányzatnak. T. Ház! A magángazdaság általában nem szereti a gúzsibakötést, most a világháború ötödik esztendejében azonban semmi körülmények között sem szabad megengedni a szabad kereskedelmet, Állítom, hogy az, irányított gazdálkodás, ha más formában is mint a hábo rúban, békeidőiben is csak áldásos lehet a nemzetgazdaság szempontjából, és hiszem, hogy az a koirmányzat, amely immár tizenkettedszer kéri a felhatalmazás meghosszabbítását,, ezzei a joggal a jövő-ben is iigy fog élni, mint aha gyan az elmúlt tizenkét évben élt... (Piukovieh József: Akkor nagy haj lesz!) Elnök: A képviselő úr -beszédideje lejárt. Biró István: Kérek öt perc meghosszab bítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kert meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Bíró István: ...vagyis minden magyar eszközt meg fog ragadni annak érdekében, hogy a világ e rettenetes kataklizmájából megerősödve és régi Nagy-Magyarország fényét visszaállítva kerüljön ki nemzetünk. Mivel pedig mind a miniszterelnök úr, mind pedig a kormány minden tagja iránt bizalommal íviseltetem, a magam és pártom nevében a törvényjavaslatot Örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps a .jobboldalon, a középen és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. A belügyminiszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Van szerencsém az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani és bejelenteni, hogy a törvényjavaslat általános vitájára előadóul Spett Ernő, helyettes . elpadóul^ pedig Nyilas Ferenc országgyűlési képviselő urat kértem fel. Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni és a Ház tágjai között szétosztani. Kérem, hogy a törvényjavaslatot tárgyalás végett a közigazgatási és igazságügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. (Helyeslés.) Van szerencsém a gyógyszerészetről szóló törvényjavaslatot benyújtani (Eisendes.) és bejelenteni hogy a törvénydavaslat általános vitájára előadóul Temesváry Imre, helyettes előadóul pedig Szabó Zoltán' képviselő urat kértem fel. Kérem a Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni és szétosztani. Kérem továbbá, hogy tárgyalás végett a közigazgatási és a társadalompolitikai bizottsághoz utasítani méltóztassék. Van szerencsém a gyógyszerészi rendtartásról szóló törvényjavaslatot benyújtani. (Helyeslés.) Bejelentem, hogy a törvényjavaslat vitájára előadóul Temesváry Imre. helyettes előadóul pedig Szabó Zoltán képviselő urat kértem fel.
