Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-354
Az országgyűlés képviselőházának 354. a helytelen véleményt kell kiverni a közhangulatból, a közvéleményből és álilítom, — a pengő itthoni becsülete is azonnal megjavulna, ' De szükségesnek tartom, hogy beszéljek a valóban névtelen hősökről, a. kisfizetésű tisztviselőkről is. Mindnyájan nagyon jóll tudjuk, miesodiai sziszifuszi munkát végeznek azok, és — őszintén megmondom — sokszor csodálkozom, hogy fene tudják tartani abból a kis fizetésükből saját maguk, családjuk, még pedig a legtöbb esetben sokgyermekes családjuk életét. A magyar erkölcsiségnek tulajdonképpen ezek a legjobb hirdetői, mert ezek között van a legkevesebb korrupció, holott be .kell vallanunk, hogy emberileg szinte indokoltalak látnánk, ba< egyegy kistisztviselő megtévedne, amikor még egy darab kenyeret sem, tud biztosítani családja részére. Eziek a hősök, mert valóban, áldozatot hoznak, még pedig nemcsak munkabeli, bainem fizikai áldozatot is a magyar érdekekért. Nagyooi csodálatos, hogy almikor létminimumról beszélünk, 10—20 vagy. 50 pengők körül fogynak a viták, de senkinek sem jut eszébe, hogy a létraiaximiumról is beszélni kellene 1 . Állapítsa mega kormány at maximális jövedelmeket, mert ál-'ítoim, hogy senki sem végezhet a közösség, a magyar nemzet, a magyar haza szempO']itjából oly értékes munkát, hogy azért 50.000, vagy pláne 100.000 pengős va,gys még nagyobb jövedelemhez jusson. Nagyon jól tudjuk, netai is egy ember van az ország területén, aki ilyen horribilis jövedeleminél rendelkezik. Ezeket a jövedelmeket kell megfogni és megkell állapítani ai létmaximoiimot. Állítom, hogy a létmaximum megállapításával vagy legalább is a jövedelem fokozottabban progresszív megadóztatásával a kisemberek helyzetén is tudnánk segíteni. T. Ház! Beszéltem a gazdasági problémákról. Méltóztassanak megengedni, hogy a Székelyfölddel kapcsolatosan felhívhassam a mélyen t, kormányzat figyelmét a legnagyobb székely városra, Marosvásárhelyre, az úgynevezett székely fővárosra és legvegyesebb lakosságú székely vármegyére, Marostorda megyére. Marosvásárhely, mint székely főváros, Valamikor, valóban társadalmi, kulturális és gazdasági javak teljében volt. Ez a gazdaság azonban a román megszállás alatt nemcsak lecsökkent, hanem meg is~ szűnt, hiszen — az előbb emlí-, tettem, — a román politika egyik eminens érdeke volt a Székelyföld gazdasági tönkretevése és ebből a gondolatból folyik természetesen az is, hogy a román politikának, a Székelyföld kulturális gócpontjának, a székely fővárosnak lehetőségszerinti teljes tönkretételét is céljául kellett tűznie, hogy az ott élő magyarok proletárokká, elkeseredett, nélkülöző emberekké váljanak, mert akkor esetleg — gondolták a románok, de hála Istennek nagyon csalódtak — a székely fővárosból román várost tudnak csinálni, a székely fővárosban lakó elszegényedett magyarokat pedig át tudják szívni a maguk hatalmi tájborába. Nagyon kérem a magyar kormányzatot. méltóztassék foglalkozni Marosvásárhely és Marostorda megye speciális helyzetével, társadalmi, kulturális és szinte azt mondhatnám, mindenekelőtt gazdasági vonatkozásban méltóztassanak megerősíteni ezt a várost és ezt a vármegyét, hogy Marosvásárhely valóban a székelyek fővárosa, valóban a székely kulturális és gazdasági élet gócpontja legyen, nem ülése 1943 december 14-én, kedden. 4V pedig egy szürke kis határmenti városka, amivé a román megszállás tette, T. Ház! Hiába van megszervezett gazda1 sági élet, kitűnő termés és jó áru, ha a fogyasztóközönség érdeklődését nem tudjuk felkelteni. Ugyanígy vagyunk az állami élet terén is. Hiába vannak nagyszerűen meglátott állami célok, hiába a legtökéletesebb eszközeink azok megvalósítására, ha a nemzet és a társadalom, érdeklődósét nem tudjuk felkelteni, Szükség van tehát — főképpen most, a háború alaí» — a jó propagandára. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Szeretettel és őszinte tisztelettel üdvözlöm Antal István miniszer urat, (Ellenzés a balközépen.) Aki ennek a nagy horderejű kérdésnek az élére állt. Csak arra kérném őt, látogasson el a szórványvidékekre is, hogy az általa legfontosabbnak tartott propaganda-eszközzel, az élőszóval szítsa fel a szórványvidékek sok helyén nem nagyon lobogó nemzeti öntudat lángját és az elrománosodott, helyesebben elrománosított magyarokat vezesse viszsza a magyarság táborába. Vanderbilt mondta, hogy ha vállalkozásodba befektettél egy dollárt, azonnal tarts készen még egy dollárt, hogy vállalkozásodat ismeretessé tehesd. Ezt a második dollárt bocsátotta a t. Ház a költségvetés megszavazásával a propagandaminiszter úr rendelkezésére s én nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezzel a második dollárral úgy kufárkodjék, hogy a mintegy 400.000 elrománosított erdélyi magyar lelket vezesse vissza a magyarsághoz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és Ö középen.) A gazdasági) élet egyensúlyát a piozitív gazdasági tényezők mellett nagyb n befolyásolják a pszichikai tényezők is. A külső front katonáinak .aizaaíl a biztos tudattal kelll a vártán állniok, hogy idehaza a belső fnont szilárdan áll és egyrészt .mindenki «leget teszi kötelsségének, másrészt pedig családtagjai megfelelő gondozásban részesülinek. Ugytamcsak köszönettel tartozom a kormánynak, hogy a,z országos hadigoindoziást Bonczos Miklós állatmtitkár úr kezeibe tette le (Éljenzés a középen.) és hogy ezáltal a nagyon helyes és igen jól bevált karitativ munkából intézményes megoldásra kerül ez ai rendkívül fontos és nagy horderejű kérdés. Sajnálatosnak kell azonban tartanoim, hogy az Országos Hadigondozó Hatóság csak a. rokkantak, az özvegyek és az árvák illetményeit és ai gondozás egyéb ügyeit intézi, de ezt a munkakört megtöri az, hogy ai honvé-, deiml miniszter hatáskörében maradt a kérdéskompHecxus másik, sőt nagyobbük fele, a hadbavonultak hozzátartozóinak segélyezése és polgári érdekvédelme. Állítom, hogy ezek tipikusan civil feladatok. Ki kellene tehát venni őket a honvédelmi mcjnis'ztériulm) hatásköréből és letenni amnak a Bonczos Miklósnak a kezébe, aki a múltban is szeretettel dolgozott a szociális kérdésekben, hiszen semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy ezt az igen fontos kérdést is teljésen és maradéktalanul oldiamá meg. (Taps a. középen.) T. Ház! Fel kell aeomban hívnoim a magyar kormányzat figyelmét egy valószínűleg csak elnézésből lelhamyagiolt kérdésre, nevezetesen a hősi halált halt köztisztviselők helyzetére!. Nargyon jól tudoto, hogy a hősi halált halt tényleges tiszteket haláluk után rendfokozatukban előléptetik, ez tehát nemcsak dekórum, hanem 1 az Özvegyek ellátásában anyagi előnyöket is
