Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-354
Az országgyűlés képviselőházának 354. ülése 1943 december 14-en, kedden. 4£ gyök arról győz. »Ive, bogy ezeKnők az embereknek nincs a kereskedieiembein. gyökere és a legelső egészséges szellőre úgy eu fognak repülni, mint az őszi falevelek. Be az a kérdés, rm marad helyettük, inert hogy ők elmennek, nem fog semimiléle károsodást jelenteni, (Egjj hang haifelő.i: Sőt!) de mi fog maradni, amikor ezek az urak egy-egy pozíciót töltenek be 1 , egy-egy állást vesznék el esetleg olyan fiatalember elől, •akiinek ez hivatása volna 1 , aki készül- érre a pár lyára és aki ezt a pályát végigi.-akarja harcolni és ebből a pályából akar tisztességeden megélni, nem mint azok az emberek, akik nyolc órakor kinyitják az üzletet és ha félkilencre nem milliómosok, káromkodnak és szitkozódnak, szidják az egész keresztéiny gazdasági életet. Nagyonnagy on helyes az, hogy ezeket az őszi fuvallat el fogja vinni|, de nagyon kell vigyáznunk arra, hogy, ezek helyébe egészséges keresztény magyar rügyek legyenek azokon! a fákon és ezekbôV az erőteljes rügyekből gyönyörű virágok, és gyönyörű levelek fakadjanak, mert csak így tudom elképzelni a kereskedelmi életet keresztény és maigyar kezekbe átállítva. T. Ház! Kérnem, kell a kereskedelmi miniszter urait, hogy. miár az általa is többször tett azt az igéretét v hiog.y ia kereskedelmi és iparkamarák autonómiáját vissza óhajtja állítani, szíveskedjék minél hamarább valóra váltani, mert az erdélyi kereskedelem és ipar örömmel látná, bogy ha nem is lehetséges választásnak kitenni az országot, még csak egy országrész, még csak egy ilyen jelentékeny választás viharainak sem, legalább a kinevezett tagokon keresztül tegyen beleszólási joguk a kereskedelmi és iparkamarák életébe. Egy igen-igen fontos kérdésre • szeretném felhívni a gazdasági csúcsminiszter úr figyelmét, úgyis, mint pénzügyminiszter úrét, de felhívom erre a kereskedelem- és iparügyi miniszter urak figyelmét is. Ez pedig az, hogy a költségvetés, bizottsági tárgyalásában bátor voltam előhozni egy kérdést, nevezetesen azt. hogy a földmívelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltségéhez hasonlóan ezek a minisztériumok a Székelyföldön közösen állítsanak fel egy ( kereskedelmi és iparügyi kirendeltséget. Kézenfekvő volna és szinte hallom a csúcsminiszter úrnak, vagy valamelyik érdekelt miniszter úrnak a válaszát, hogy miért állítsam fel, hát hiszen ott van a kereskedelmi és iparkamara, amely ugyanezt a jogkört és hatáskört tölti be! Ez igaz, t. Ház és amikor ezt kérem, ez nem is azt jelenti, mintha a kereskedelmi és iparkamarák nem állanának hivatásuk magaslatán, azonban arra, hogy mennyire helyes' egy ilyen kirendeltség felállítása, a legpregnánsabb példa az, hogy a kolozsvári földmívelésügyi miniszteri kirendeltség a mezőgazdasági kamarákat pótló, azokat- helyettesítő és azok munkakörét teljesen átvett Erdélyi Magyar \ Gazda'sági Egyesület mellett nagyszerű munkát tud kifejterii. (Úgy van! Úgy van! a, balközépen.) és egyáltalán nem lehet ezeket egymással szembeállítani. A kereskedelmi és iparkamarák megerősítését jelentené egy ilyen kirendeltség felállítása, másrészt óriási -helyzeti előnyt jelentene, hogy az a kiskereskedő és kisiparos minden kicsi ügyével nem lenne kénytelen Budapestre futni, továbbá ez a kirendeltség — mint az orvos a beteg ütőerén — rajta tartaná Erdély és Székelyföld gazdasági ütőerén a kezét és vizsgálná a konjunktúrákat* a lehetőségeket, támogatná az egészségesnek ítélt vállalatalapítási akciókat és igyekezne ő maga megszüntetni azt a sok egészségtelen próbálkozást, amely úgy lent nálunk, mint itt is naprólnapra felburjánzik Az előbb már beszéltem röviden a fáról. Most kell beszéljek a Székelyföld egy másik igen fontos gazdasági tényezőjéről, az idegenforgalomról. Az idegenforgalmat régebben, nem is olyan nagyon régen, úgy tekintették, mint a nyaraló emberek, a pihenni vágyóknak vagy pláne a gyógyulni vágyóknak kéjutazását, egy költekezési lehetőségét, szórakozását. Nagyon szeretném, ha erről a piedesztálról egy egészen más helyre, gazdasági térre, helyeznők át az idegenforgalmat és az idegenforgalmat, mint * egyik legfontosabb gazdasági tényezőt világítsuk meg. T. Ház! Az egyik legnagyobb angol idegenforgalmi szakértő, Chesterton azt mondotta, éppen a fával hasonlítva össze — ez a példa azért nagyon jó megítélésem szerint, mert a Székelyföldön is fáról és idegenforgalomról lehet szó —, hogy amennyiben a szolgáltatást az ellenszolgáltatással arányosítom, akkor a fánál 70 °/o-os értéket adok és 30 %-os hozamot kapok, az idegenforgalomnál pedig 30 %-os értéket adok és 70 °/o-os hozamot kapok. Ha tehát a forgalom szempontjából a fát és az idegenforgalmat szembeállítom, akkor az idegenforgalom gazdasági hozama szinte két és félszer akkora, mint a másik erdélyi nagy kincsnek, a fának a hozama. 1942-ben a belső vendégjárásból 400.000 vendégéjszakát töltöttek el Erdélyben, ami a legszerényebb számítás szerint is 8 millió pengő bevételt jelentett Erdély és leginkább a Székelyföld részére. Ebben az esztendőben megduplázódott a vendégéjszakák száma és két és félszeresére emelkedett a bevétel, mert ebben az esztendőben már, .— a karácsonyi forgalmat nem is számítva — 20 millió pengő bevételt jelentett az idegenforgalom Erdélynek, illetőleg a Székelyföldnek. • Hogy azután ez hány kézen megy keresztül és mekkora forgalmat jelenít, énről nem lehet beszélni,.csak el lehet képzelni, hogy micsoda óriási fluktuációt jelent az erdélyi gazdasági életben ennek a 20 milliónak a bekerülése. T. Ház! ÍTgy érzem, hogy amikor az idegenfoxgalotmról, mint gazdasági tényezőről beszélek, helyesen teszem, ha megkérem a kormányzatot, elsősorban! természetesei! a kereskedelemügyi miniszter urat, aki valóban szakértelemmel, nagy szeretettel, hozzáértéssel kezeli ezt a kérdést, hogy továbbra is vesézze ezt a munkát és ő is helyezkedjék az előbb említett gazdasági állapra és hogy ha az idegenforgalmat tekinti, a gazdasági 'perspektívákat lássa ebben az idegenforgalomban, és szervén, az Omih.-on, az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalon keresztül, amely valóban nagyon jól és erismerésrauiéltóan működik, még intenzívebben nyúlioa bele az erdélyi idegenforgalmi kérdésekbe, invesztáljon ottan, mert ez az invesztíció Erdélyben és a Székelyföldön feltétlen lukrativ. Nagyoin sokszor lehet hallani, hogy igen ám, de mi történik, ha a határok, megint megnyílnak és megint külföldre megy a publikum. Itt megint csak kormányzati ténykedésre van szükség, amely azt mondja, hogy igenis az idegenforgalom láthatatlan export, mélyen 7*
