Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-354
44 Az országgyűlés képviselőházának 354. De kell 'beszéljek egy másik igen fontos kérdésről, az üveggyárak kérdéséről. A Székelyföld egyik legnagyobb kincse a borviz. Mindnyájan tudjuk, szeretnénk inni borvizet itt Budapesten és nem lehet kapni. Főrészt, 99 százalékban palackkérdés a borvíznek piacra való kidobása. Erdély és egész Magyarország a régi időkben is mindig importra szorult üvegáruktan. Nem tudom elképzelni, hogy a régi Nagymagyarország határainak visszaállítása esetén is életképtelen volna egy erdélyi, vagy szárazföldi üveggyár felállítása, hiszen volna Délerdélyiben három nagy üveggyárunk, Tordán, Medgyesen és Dicsőszentmártonban, de ezek visszakerülésével sem tudná ellátni ez' a három gyár csak az erdélyi borvíz szükségletét sem. Legjobb energiaforrásunk, a földgáz, rendelkezésünkre áll. A kvarc rendelkezésre áll. Nem olyan lehetetlen dolog félautomata gépek beszerzése. Állítom, hogy meg lehetne szerezni ezeket. Tőkeérdeklődés is volna. Kérdezem tehát: mégis miért nincs üveggyár? Nem akarok senkit sem rágalmazni, de válaszolnom kell erre a kérdésre is. A talán nemlétező üvegkartellről nem is beszélve, valami - okkult erők játszanak közre, hogy üveggyár a mai napig sem tudott megépülni Erdélyben. (Piukovich József: Érdekes!) Szén-, pirit-, kaolin-, vasérc- stb. bányák feltárásával, azok kitermelésével nemcsak munkaalkalmát tudnánk teremteni, hanem a Székelyföld gazdasági talpraállítását is elő tudnánk idézni, e mellett pedig nagymértékben tudnánk az ország rendelkezésére állani ezekkel az igen-igen fontos nyersanyagokkal. Amint az előbb mondottam, a Székelyföld iparosításánál fis-velembe kell vennünk azonban azt. hogy a Székelyföld tőkeszegény, tehát kiszolgáltatott volna a tőke szempontjából. Ezért a kormánynak feltétlenül bele kell nyúlnia ebbe a kérdésbe és — ismétlem — feltétlenül kiegyensúlyozó gazdasági politikát kellene gyakorolnia, de emellett bele kellene kaoccolni és mobilizálni kellene a székelyföldi közbirtokossá erők vasrv oni erejét is. A földgázkérdésről és a villamosításról szeretnék még néhány szót beszélni. Elsősorban is köszönetemet kell kifejezzem a m. kir. kormánynak, hogy ezt a két igen-igen fontos kérdést annyira előtérbe hozta és a megvalósulás stádiuméiba segítette. Meg kell azonban állapítanom és kérnem kell a t. kormanyKatot arra, hogy a Székelyföld bekapcsolását* jobban méltóztassék elősegíteni s ne történhessék meg az, ami a jelek szerint meg fog történni, hogy a székelyföldi földgáz kimegy a Székelyföldről, kimegv Észak-Erdély nemzetiségi vidékein keresztül — Szöllősi igen t. képviselőtársam figyelmébe ajánlom ezt is — és a Székelyföld, amely annyira igényelné ezt a földgázt, mint hőenergia-lehetőséget, nem kap belőle semmit, ellenben — helyesen — kap. de csak a villamosítás révén. Nagyon hálásak volnánk, ha a kormányzat megtalálná a módját, hogy a Székelyföld maga is részesülne ebből a földgázból, sőt^elsősorban a Székelyföld részesülne a földffázból és csak azután kerülne tovább, Észak-Erdélybe és rajta keresztül messzibb vidékekre, mert hála Istennek, bőségesen fordul elő a földgáz. Nagyon jól tudom, hogv csak anyaggazdálko•ülése 1943 december 14-én, kedden. a dlási bajok', csőhiány, stb. az akadálya e -szép munkálatok keresztülvitelének, ha azonban a munkákat etappokba osztjuk, az első etapp feltétlenül a Székelyföld gázhálózatának megépítése kiéli legyen;. Kérnem kell^ .az igen t. kormányt arra, hogy mind az Erdélyi Földgáz Et., mind a Székelyföldi Villamosítási Et. központját Erdélybe méltóztassék áttenni, természetesen lehetőleg a Székelyföldre, mert úgy érzem, kissé fonákul hangzik, hogy erdélyi, illetőié« székelyföldi vállalatokról van szó és mégis Budapestre kell jönni, amikor valaki etnnek a központját keresi. Meg kell állapítanom azt is, hogy például a villamosítási társaságnál a négy székely vármegye közül csak három; van képviselve. Maros-Toirda várme>gye nincs. Nagyon kérném, hogy ennek a részvény társaságna]r ( igazgatóságába, tehát annak _ vezetésébe egy marostor d a vármegyei is kerüljön bele. hogy a Székelyföld annál intenzívebben, annál jobban tudjon beleiszólni az őt leginkább érdeklő gazdasági problémákba. T. Ház! Pár szóval 1 a lereskedleleniről és itt is elsősorban az erdélyi és székelyföldi kereskedelemről is beszélek. Méltóztassék megengedni, hogy itt 'a legőszintébb hálámat és köszönetemet fejezzem ki a Nemzeti önállósulási Tanácsnak, az azt létrehozó magyar kormányzatnak, továbbá az úsynevezett 30 millióé keresztény hitelakciónak. Ezek igen-igen értékes segítséget és támogatást nyújtottak Erdély kereskedelmének és iparának fellendítésében, és nagyon szeretném, ha az a szeretet, amelyet eddig tanúsított velünk) szemben, ha lehet, a jövőben még foko<7Óldhék, mert úgy érzem, hogy Erdély és a Székelyföld nagyon • reá van szorulva erre a támogatásra, de ugyanakkor úgy érzem, mondhatom azt is, hogy Erdély es a Székelyföld nem méltatlan erre a támogatásra, mert. amint látszik, egyrészt az oda befolyt pénzek pontosan visszafizettettek, másrészt a lestökéleteisebben, a legracioinálisabban használtattak fel. t Most a kereskedlő-kijelölésekről kellene beszélnem. Közhely, unalmas, nem is akarok erről beszélni, esrv dolgot mégis mindenesetre el szeretnék mondani. A magyar közvélemény és benne Erdély és Székelyföld is. nem nézi nas-y elragadtatással a törvényszéki bírónétojásnagykereiskedőket, a nyugalmazott tábornok-vezérigazgatókat és a hozzá hasonló, a kereskedelemibe egyáltalán bele nem találó és csak a konjunktúrából ott szereolő vállalati urakat. (Timi van! Ügy van! balfelől és a $zélsőb a lo läalon.) A napokban egy kis újságcikk került a kezembe, amely az értéktőzsdével kapcso-latban elmondja, hogv az" értéktőzsdei átképzőtanfoilyah mot ünnepélyes kereteik között nyitották meg; majd jönnek a szokásos üdvözlések, a. hatóságok kiküldöttei, stb. stb., a végén pedig azt mondja, hogy; A hallgatók nevében X. Y. nyűg 1 , csendőrtábornok hangsúlyozta, hogy stb. Nem tudom elképzelni, hogy valaki tisztességes, becsülete* ember ebben az országban örvendezne annak, hogy úgy történik a kereskedői átképzés és a keréskedelimsi élet átállításai, hogy nyugal mázott csendőrtábornokok kerüljenek az iskolapadba és a hallgatók nevében egy nyiugalnuuzott csendőrtábornok üdvözö-lje és köszöntse a hatóságok képviselőit. Feltétlenül egészségtelen, beteg tünetnek kell- ezt tekinteni, (Ügy van! Ügy . van! balfelől és a szélsőbalolda'on.) de meg va»-
