Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

Az országgyűlés képviselőházának 354. ülése 1943 deeember 14-én, kedden. 48 a nemzetiségi vidékeken élő úgynevezett szór- ; vámymagyarság egységes magyar tömbbé fejlődhessék ki. (Nagy taps.) Sajnos, a föld a székelység« t neim tudjat eltartani. Szükséges tehát annak iparosítása ég a kereskedelmi életbe való bevezetése. Itt is régi

1 bűnökről kell beszéljek, t. Ház, amikor meg kell áKarpítanom azt, hogy iparfejlesztő politikánknak akkorában, 1881 é.s> 1914 között a nemzetiségi vidékeken történt a legnagyobb iparfejlesztés és a legelhagyatottabb volt akkor is ai Székelyföld. Nagyon sajnátoim, hogy Szöllősi igen t. képvisielőtársa in nincs itt. Ö ugyanis a nemzetisége-krííti úgy beszé-lt, mint akiknek nincsenek itt meg azok & jogai, almely jogokat a magyarok élveznek. (Zaj a középen.) Nagyon szeretném . t, Ház, hogy Szöllősi igen t. képviselőtársam, (vitéz Lipcsey Márton: Nem szereti az igazmondást!) hogy csak a következő statisztikát hallgatná meg.' Ismétlem, 1881 és 1914 között a 1 egmagyar a bb v ár megyén ek, U d va rhel yv á rinegyének az iparfejlesztési fejátlaga csak 0.29 voit, a többi székely vármegyék is mind 0.50-en alul maradtak. Ezzel szemben vegyük most a nemzetiségi vidékeket; Szepesben 8.45. Pozsonyban 10.20, Liptóban pedig 17.2 volt. (Egy hang a középen: Akkor is panaszkodtak!) Akkor is panaszkodtak, most is panaszkodnak. Ha 100%-ot oda fogunk adni, panaszkodni fognak, mert a nemzetiségeknek at'- panaszkodásia politikum. (Ügy van! Ügy van! Q. közép m. — Gaal Alajos: Célzatos!) Anue'iinyiben igaz ez, és sajnos igaz, hogy el yiolt hanyagolva a Székelyföld iparosítása, a régi világháború előtti időben is, elgondolhatni, hogy a múlt világháborúban ez az ipar nem fejlődhetett, a. vornan megszállás alatt pedig természetesen elszíntelenedett, tönkretétetett, hiszen ai románságnak nem volt niás feladata 22 év óta, mint ai Székelyföldiét és az erdélyi magyarságot gazdaságilag tönkretenni. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Talán «irra gondolt, hogy ezzel a gazdasági tönk re te vés s el, imint az. érett alma fog majd az ölébe hullni. (Helyeslés a középen.) T. Ház! Közhelyek azok, amiket mondok, de állandóan hangoztatni k&ll (Helyeslés a középen.) és nem szabad elfelejteni sem, hogy a székelységnek, a magyarságnak a megerősítése, mind Erdélyben, mind az egész oi'^zág területén (mindenekelőtt a legfoiitisabb kell, hogy legyen, mert egy erős magyarság el-len tud állni mindenféle külső nyomásnak, külső veszedelem nek, ellenben egy elpuhult, vagy pláne kormányzati eszközökkel — mint ahogy 1914-ig történt — leszegényített magyarság a legkisebb szélfuvallatnak sem tud ellentállni. A nemzetiségek pedig nem mondhatják azt, hogy rossz dolguk van, inert — sajnos — meg keil

I állapítanunk azt, hogy sok tekintetben a magyarságnak itt igazán még mindig inferiorisabb helyzet? van, mint az úgynevezett nemzetiségeknek (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldahn.) és helyesnek tartanám annak a bizottságnak kiküldését, amelyet Szöllősi igen t. képviselőtársául említett, de nem; azért, helyesebben nem csak azért, hogy a nemzetiségek jogait megszerezze és azokat biztosítsa, mert hiszen törvényekben le vannak fektetve és a tör vényelen túlmenő-lég kapják meg a nemzetiségek ezeket a jogokat, hanem: megfordítom a tételt: azért, hogy a magyarság jogait biztosítsuk a. nemzetiségekkel szemben. (Helyeslés a jobb- és a baoldalon. — Gaal Alajos: Sajnos, idáig jutottunk!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX, A Székelyföld iparosítása — szerény megítélésem szerint — igen könnyen keresztülvihető volna két faktor figyelembevételével. Az egyik annak a generális elvnek kimondása, hogy a Székelyföldről nyersanyagot ilyen állapotban kihozni nem szabad, hanem a székelyföldi nyersanyagokat félgyártmányokká, vagy egészgyártmányokká ott kell feldolgozni és úgy hozni ki az ország többi részébe, vagy különösen exportálni. A másik pedig az, hogy az egész Erdély — a magyarság gazdasági leromlása következtében — tőkeszegény, tőkehiányban szenved, nagyon kell tehát vigyázni arra, hogy a Székelyföld iparosítása, de az egész erdélyi ipar és kereskedelem is ne a budapesti bankok vadászterülete legyen (Gaal Alajos: Űg>y van! Ügy van! — Felkiáltások a balközépen: Es a GyOSz-é!), hanem elsősorban a kormány lépjen közbe, mint ahogy például a földgáznál és a villamosításnál is közbelépett és a kormány legyen legalább is a halanszirozója az erdélyi és a régi trianoni Magyarország tŐkeérdekeítségeinek. Nagyon fontosnak tartanám ezt, mert ellenkező esetben a székelyföldi és az összes erdélyi ipari vállalatoknál a munkások csak munkaakaimat kapnának, ellenben a jövedelmek megint klniennének a Székelyföldről és Erdélyből és így ott tulajdonképpeni tőkeképződésre lehetőség nem volna. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Szeretnék beszélni pár szót én is — mint Kunder képviselőtársam és Szöllősi igen t. képviselőtársam is beszélt — a cellulózé-gyártásról. Hiszen ha valahol indokolt és valamikor indokolt celluloze-gyár felálllítása, úgy érzem én is, hogy ebben az időben és éppen Erdéllyel kapcsolatban volna indokolt ilyen gyárak felállítása. Hiszen a hazai műselyem- és mű-rostgyártás a külföldi nyersanyagimport feldolgozására van alapítva, holott a cellulózéval meg volna, oldva ez; a 1 egér teke sebb^ alapanyag, másrészt pedig a lőgyapot-gyártás és nem utolsó sorban a papír gyártás szempontjából is óriási kincset jelentene cellulózé-gyárak felállítása. Kell beszélnem a falepároló-üzemekrőb amelyek szintén nincsenek és úgy érzem, hogy ezt szintén nap-nap után kellene világgá kikürtölni, hogy szükség vau igenis nemzetgazdasági szempontból, de természetesen megint a Székelyföld iparosítása szempontjából is, ilyen üzemek felállítására- Ma a fát, különösen a gyengébbminőségű fát, felhasználják tüzelőnek. Sajnos, ebből is nagyon kevés van, éppen a termelés nehézsége miatt» holott szakemberek megállapították, hogy a legdrágább tüzelőanyag a fa, a fát nem volna szabad feltüzelni, a fát akár cellulózé-gyártásra, akár falepároló üzemekben kellene feldolgozni, hiszen a retortaszén, az ecetsav, a metilalkohol, a denaturáltszesz, a, formaldehid stb., mind a falepároló üzemek termékei lennének és óriási kereslet, szükséglet van ilyen anyagokban, sajnos azonban a rendelkezésre álló mennyiségek nagyonnagyon kevesek. (Szöllősi Jenő: Nem dénaturait szeszt, hanem metilalkoholt állítanak így elő!) Kellene beszélnem a facukorgyártásról. Nagyon jól tudjuk, hogy cukorban müven nehézségeink voltak és vannak. Készen áll a lehetőség facukorgyárakuak az erdélyi vidékeken való felállítására. 7