Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

42 Az országgyűlés képviselőházának 354. •van!), pedig' ez mindnyájunknak életkérdése, mindnyájunk számára a jövő, a nagy Magyarország- boldogulásának kérdése. Ezek a tisztelt magyar urak ma is azt hiszik, hogy a kis problémáknak, az átmenetileg megoldatlanul maradt problémáknak az állandó felszínen tartásával szolgálják a magyar ügyet, (vitéz Lipesey Márton: így is van!) Most, hogy a felhatalmazást kéri a kormány a t. Háztól, elgondolom, micsoda erkölcsi erőtobbletet jelentene a kormány részére, ha a . t. Ház egyhangúan szavazná meg ezt a törvényjavaslatot. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy jogilag a többség is elegendő ennek a' törvényjavaslatnak törvényerőre emeléséhez, de kifelé micsoda óriási er Őt jelentene és micsoda nagyszerűen demonstrálná a magyar összefogást, ha ezt a törvényjavaslatot egyhangúan fogadná el a Ház. Hiszen a Ház ellenőrzési joga a 42-es bizottságon és az interpellációs jogon keresztül biztosítva volna. Tudom, t. Ház, hogy aimirő'l beszélek, utópia, die ha végigolvasom az elmúlt tizenegy esztendőben, helye seb b^ii most már a, tizenkettedik esztendőben a felhaitaHmazási törvényjavaslattail kapcsolatosan elhangzott felszólalásokat, azt állapíthatom meg, hogy majdaiem minden ellenzéki képviselőtársunk ÍBI elsősorban azt a miegálÜaipítáM tette, hogy igenis, szükséges ai felhatalmazási törvén yj a vaslap megszavazásai, mort igenis, nehéz időkben nem lehet solkáig meditálni egyes rendelkezések kiadásai vagy ki nem adása

1 felett, gyorsan kell cselekedni, gyorsan kell adni, miért alki gyorsan ad, • az kétszer ad, ugyanakkor azonban mindegyik ellenzéki, képviselőtársam azzal fejezi be a beszédét, hiogy pártállására való tekintettel azonban nem fogadja e-I m felhatalmazási javaslatot. (Szöllősi Jenő: Nem pártállásból, meggyőződésére való tekintettel!) Ha pedig meggyőződésről beszélünk, t. Ház, akkor ellene kall mondjak Szöllősi képviselőtársam egy megállapításának, amelyben citálta a névtelen magyar ok: tömegét. Citálta azokat a névtelen magyarokat, akik szerinte szenvednek, áldoznak, nyomorban vannak, elégedetlenek;, (Szöllősi Jenő: És kötelességüket teljesítik!) kötelességüket teljesítik természetesen és akikről saját tudtuk és beleegyezésük nélkül határozunk mi, illetőleg határoz a 42-es bizottság. (SzöIIősá Jenő: Nem, ezt nem állítottam!) (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) T. Ház! Ezekre aí névtelen magyarokra hivatkozom én is, és legyén szabad elsősorban saját fajtámra, a székely magyarokra hivatkoznom, azoknak a nagy tömegére, de hivatkozhatom egés

z Erdélyre, ahol nincs szó ai tömegekben a kormánnyal szembeni biza'lmiaflainságról. (Helyeslés a középen.) Állítom, aizt t. Ház, hogy mi székelyek és erdélyi magyarok ezzel a kormánnyai szemben csak bizalommal •lehetünk, (Egy hang a bal&tda on: Az csak természetes!) mert látjuk ennek a kormánynak azt az óriási erőfeszítését, hogy a vészterhes, időkben valahogy nagynehiezen nyugodtabb vizek felé mentse ki az ország hajóját és érezzük azt, hogy ez a kormány (mennyi mindent tett és valóban szívügye volt Erdély. (Árvay Árpád: Ez nem udvarlás!) Ez nem udvarlás, nagyon helyesen jegyezte meg Árvay igen t. képviselőtársam. Azt hiszem a t. Ház megálkuülése 1943 december 14-én, kedden. píthatta, hogy amikor erdélyi képviselők beszéltek, mindig obejktiven mondottak véleményt. Sokszor kritikát kellett gyakorolnunk a kormány egyes ténykedéseivel szemben, azonban ez a, kritika is objektiv volt és az diktálta belénk ezt a kritikát, hogy talán ezzel a magyarság közös ügyét tudjuk szolgálni. Mi nem tanu-ltuk meg a hajbókoilást, a mi gerincünk talán erősebb, mint más embernek a gerince. Sokain azt mondják, hogy a székelyek összeférhetetlenek, azonban állítom azt, t. Ház, hogy amikor közülünk valaki felelőssége tudatában akár kis, akár magasabb poszton feláll és beszél, az egyéni sérelmeket mindig háttérbe szorítja _ és mindig a közösség, a kalákai-érzés kerül felszínre. (Helyeslés a középen.) T. Ház! Ez a törvény javaslat a bizalom kérdése; Az előbb említett okoknál fogva, mivel ismétlen, nemcsak én és nemcsak pártom, hanem rajtunk keresztül egész Erdély bizalommal viseltetik a magyar kormánnyal szemben, a törvényjavaslatot Örömmel fogadjuk el. T. Ház! Az, utóbbi időben napról-napra halijuk és érezzük a belső frontnak a fontosságát. Ha megvizsgáljuk, hogy tuiajdonképpeii mit értünk belső front alatt, nem mondhatunk mást, mint «zt: határozott helyállást, az elfoglalt pozíciónak a nemzet szolgálatába való állítását és kifelé pedig a legerősebb gazdasági pillért. A belső front a gazdasági egyensúlynak a biztosítása. A magyar életnek, a gerince az alkotmány és a parlamentarizmus, az izmok azonban az 'élő magyar gazdasági politika. Minél inkább megyünk beJe a háborúba, annál nagyobb fontosságra tesz szert a belső front A belső frontnak a nyugodtsága biztosítja a külső frontnak a harcos átütő erejét és fordítva, a külső fronton küzdő katonákat át kell hassa az a határozott tudat, hogy azalatt, amíg ők kint, a fronton életüket, vérüket áídíozziák a közös magyar ügyért, idehaza a belső front szilárdani áll és idehaza a belső fronton nincsenek a konjunkturális életnek vámszedői. (Ügy van! ÏJgy van! a középen.) Eégebbeni, t. Ház, ,a gazdaságpolitika arra irányúit, hogy a külföldi koinjuktúrákat minél jobban hasznosítjuk hazánk javára. Ma ez a tevékenység a minimumra, hogy ne mondjam azt, a zéróra csökkent. Ma már ez a tevékenység nem lehet más, mint a belföldi termelésnek és fogyasztásnak, főképpen a hadi szükségleteknek a harmonizálása. Hogy ez menynyire megy és mennyire jó, erről nem akarok beszélni, hiszen ezt mindnyájan a saját bőrünkön érezzük; nagyon j'ói tudjuk, hogy ez a szekér sokszor döcög, azonban az objektív kritikának meg kell állapítania azt is, hogy nem rajtunk múlik ezeknek a problémáknak a meg ' nem valósulása. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy rávilágítsak Erdély néhány gazdasági problémájára és elsősorban is legszűkebb pátriámról, a Székelyföldről beszéljed. (HcMjuk! Havijuk! a középen.) A Székelyföld népfeleslegét évszázadok óta mindig- távoli vidékekre dobta. Sajnos, a régi kormányoknak bűne volt az* hogy nem az expanzív székely politikát támegatták, vagyis a székely vidékek okos kiterjesztését. A székely határ nem volna szabad, hogy a Marosi és Küküllő közé szoruljon, ki kellene azt a Szamos mentére is terjeszteni (Úgu van! Ügy van! as középen.) és mind tovább és tovább kellene terjeszteni, hogy a végén