Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-354
Az országgyűlés képviselőházának 354. gunkat, de emberi kötelességemnek tartottam, hogy megvédjem őket a coriolanusi váddal szemben, amely őket nem terhelheti, (vitéz Lipcsey Márton: Nem azonosítja magát, de megvédi! Hol itt a logikai — Abonyi terene: Nem tudnak védekezni!) T. Ház! Beszédem végére értem. Azt hiszem, megállapíthatom, hogy a miniszterelnök úr politikai ivonalvezetése és az az egész szellem, amely az ő politikájából kiárad, nem alkalmas arra, hogy ezt a nemzetet egy egységbe fogja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Nem hivatott rá, hogy erről nyilatkozzék, ha ilyeneket véd!) A bizalom nines meg és a bizalom az egyetlen*, amit nem lehet erőszakolni, nem lehet erőltetni, az a szívekben születik, az. önként adódik és vagy megadatik valakinek vagy nem. (vitéz Lipcsey Márton: Ez nagyon igaz!) A miniszterelnök úr eddigi miniszterelnöki pályafutása azt bizonyítja, hogy ő a uemzet szeretetét nem tudja elnyerni (vitéz Lipcsey Márton: Mert maga nem szeretil) és ez a legutolsó beszéde is azt bizonyítja^ hogy taszító beszéd volt, ugyanazt a megállapítást mondhatom, amelyet ő használt az ellenzékkel szemben, taszító beszéd volt, egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a nemzet egységét helyreállítsa. T. Ház! Rámutat ta,mi hicislzedemfeeii a súlyos nemzeti sorskérdésekben) mutatkozó végzetes mutasz fásokra, olyanokra, i amelyek, — ne a'dj Isten — végzetesek lehetnek erre az országra. Az idő nem. késő, sürgetem mindegyikben a cselekedeteket, de addig,- amíg azok be nem következnek, bizalommal lenni a: kormány politikája iránt nem tudok. Nem ( pártszempontból beszéltem, csak meggyőződésből beszéltem és én azt hiszem, hogy az őiíizintei és ai meggyőződésből fakadó szó sohasem árthat, Egy baj lehet csak részemről,^ az, hogy kevés a képességem és az ékesszólásom ahhoz, hogy rátereljem mindenkinek a figyelmét és megrázzam az embereket, hogy talán a 24. óráiban valgyunk, amikor törődni kell aizza] a négy sorskérdéssel, amelyről annyit beszéltem. Igen, egy Kossuth Lajos kellene talán ide a Házba:, hogy felrázza a halottakat is és az alvó leiikiisme re tekét. Mert amíg ez be nem következik, addig a.magyarság tömegei, az igazi magyarok, a boldogabb Magyarországért nem imádkozhatnak máskép, csak a jobb jövendő reményében úgy, hogy jöjjön el a mii oirszagunk. A javaslatot nem fogadhatom el, pártom nevében elutasítom, (Taps a szetsőbalolda'cn: A s\zênokot üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Az előadó úr a> házszabályok 142. $-a 'alapján kíván szólni. Az előadó urat megilleti a sízó. Fricke Valér előadó: T. Ház! A jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat vitája során 'felmerült és még felmerülhető kételyek eloszlatásai érdekében! bejelentem, hogy a bizottsági tárgyalás során kiegészítő javaslatot fogok f tenni, amely megfelel a 42-es bizottság jelentésében kívánt javaslatnak. Tájékoztatásul közlöm, hogy a ( kiegészítő javaslat ' eképpen szól (o ] \vasm): »3. §. Az 1931: XXVI. te. 7. §-ánab (2) bekezdése asfrzal egészíttetik ki, hogy az Országos Bizottságba a< rietnSdeé tagokkal egyenlő számú póttagot kell választani. Egyúttal minden egyes póttagra ülése 1943 december 14-én, kedden. 41 vonatkozóan mieg kell állapítani azt is, hogy melyik rendes tag tagsági helyének megüresedése esetén hívható be. A bizottság megalakulásának töxvényszrűségét nem érinti atz, hogy a póttag — lemondásai következtében vagy más okhól — ,az. illető rendes, tag helyére be nemi hívható.« T. Ház! Indokolásképpen szolgáljanak a következők. A mai háborús helyzetben fennáll az a veszély, hogy a háborús események tö meges halálos szerencsétlenségeket i'déizhetnek elő és így esetleg az Országos Bizottság munkájúiban is fennakadást okozhatnak. Az Országos. Bizottságnak éppen' a mai időkben fokozottan fontos munkája biztosítására, gon doskodni kell tehát arról, hogy az esetleg megüresedő rendes tagsági helyek póttagok behívása útján akkor is betölthetők legyenek, amikor újabb választás megtartására átmenetileg — akár az országgyűlés elnapolása, akár feloszlatása idején — nincs mód. Éppen ezért a javasolt új 3. §. a rendes tagokkal egyenlő száma póttag megválasztását is elrendelné, még pedig annak feltüntetésével, hogy az egyes póttagok melyik rendes tag helyébe hívatnak be. Ez utóbbi rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy az Országos Bizottság összeállításában irányadóul szolgált szempontok a rendes tagoknak a póttagokkal való pótlása esetében is érvényesülhessenek. Az ellenkező értelmezés kizárása végett szükségesnek látszik a szakaszban anmak megemlítése is, hogy az Országos Bizottság tör vénys'zerű működésének nem akadálya az!, ha a póttag akár lemondása folytán, alkar egyéb ok ból nem léphet be a rendes tag. helyébe. Elnök: Szólásra következik a vezérszón© kok közül? Vámos János jegyző: Bíró István! Elnök: Bíró István képviselő urat illeti a szó. Biró István: T. Ház! (Halljuk!, haëjukJ Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál, de a költségvetési vita, továbbá a megajánlás! vita alatt is sokszor eszembe jutott egy régi latin közmondás: »Commune periculum coneordiam parit«, a közös veszély egyetértést teremt. Kérdezem, t. Ház, nincs még félettünk oly viharos felhő, nem látjuk-e még oly közelről a veszélyt, hogy ezt az egységet, ezt az egyetértést végre meg tudjuk teremteni? Hiszen mi erdélyiek lehetünk a legjobb példái ennek az egységnek, mert felettünk, az idegen megszállás sötét éjszakájába zuhatnt erdélyi magyarság felett oly viharok, voltak, amelyek valóban már a létünket veszély ezt étté ki és ha igaz ez az előbb említett latin közmondás, akkor nálunk valóban igazzá vált, mert megteremtődött az erdélyi magyarság egysége, a vallásfelekezetek villongása elhallgatott és minden magyar ember, a legkisebbtői a legmagasabb rangig, egyformán egymeh a szolgálatába állott: a magyar gondolatnak. (Ügy van! jobbfelől.) Mindnyájam éreztük a fejünk felett elviharzó viharokat és ezért én most sajnálattal, sőt tovább megyek, megdöbbenéssel látom, hogy vannak még ebben az, országban, olyan magyarok, a'kik nem érzik a vihar szelét, nem érzik a vihar előjelét (Egy hang a jobboldalon: Vannak bizony!) és ezek a magyarok, —- szinte azt mondhatnám, hogy mellébeszéléssel -~ másodrendű kérdésnek tekintik a magyarságnak nagy ügyét (vitéz Lipcsey Márton: Ügy is
