Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

10 Az országgyűlés képviselőházának S54. ülése 1943 december 14-én, kedden. szönhető, hogy. az országot a trianoni alávetettség mélységéből a hataimi és erkölcsi gyarapodásnak mai színvonalára sikeralt felemeLni.« Azt hiszem, hogy a propagandaminiszter úrnak, aki nem politizál, hanem a nemzetvédelmet intézi, még sem volna szabad ilyen beszédet elmoindani és egy párt számára követelni azt az erőfeszítést, ameiyet egy egész -nemz-eit végez. (Maróthy Károly: De ez a »mindenkori kormány« nagyon jó!) De nem ez az egyetlen momentum, ahol a miniszterelnök úr elvitatja tőlünk a jószánidjékot. A népfrontról beszélve, például egyszer azt jelentette ki a miniszterelnök^ úr, hogy az elienzék a népfrontot osak^ azért emlegeti, mert ilyen mozgalom rémképének felfestésével akarna az ő esetleg szintén szélsősége« politikáján pk valami tartalmat adni. Mi ez, ha nem az ellenzék jóhiszeműségének abszolút tagadása? Lehet iiyén körülmények között egyáltalában egységről szó, (Ügy van! a szélsőhátoldalon.) ha még ennyi objektivitást sem tud a miniszterelnök úr az ellenzékkel szemben tanúsítani

5

/ (Zaj a bal- és a szélsőbaloldaion.) Nem is lehet beszélni róla. Ha a miniszterelnök úr elismer valamit az ellenzéki pártok irányában, akkor is úgy ismeri el, hogy abban nincs semmi köszönet. Legutóbb például elismerő szavakat talált a mi pártunknak általam fölolvasott deklarációjáról, sőt már azt is mondta, hogy olyan hangokat ütöttünk meg ibenne, amelyekkel ő azonosítja magát. Ezenkívül azt is mondta, hogy ha mi ezt a politikát akarjuk, akkor ő, a kormány és pártja, bennünket támogatni fog, (Zaj és mozgás a szélsőbal.oldalon.) Az egyetlen hiba ebben az, hogy egy feltételtől van függővé téve a miniszter úr támogatása, segítsége, olyan feltételtől, amelynek bekövetkeztét ő akarja és csak ó tudja megállapítani, tehát ez valójában értéktelen számunkra- Amikor a miniszterelnök úr velünk szemben feltételezetten az elismerés hangját üti meg, ugyanakkor ,a legnagyobb sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az elismerés hangján szól a szociáldemokratákról is. (Mozgás a szélsőbaloldalon, — Maróthy Károly: Melyik őszinte?) Róluk azt mondotta, hogy deklarációt tettek a magyar integritás, a magyar szabadság, stb. mellett. (Vasvári Lajos: Ez csak nemiba-j? Az csak nem lehet hiba, hogy ezt megtették? — Maróthy Károly: Éljen Peyer! — Zaj. — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Maga hisz nekik, képviselő úr?) A miniszterelnök úr ezért úgy említette meg a szociáldemokratákat... (Maróthy Károly: 1918-ban is hirdették! - Zaj.) : Elnök: Csendet lkérek, képviselő urak! Szöllősi Jenő: Mi a szociáldemokratákkal nem akarunk feltételezetten sem egy gyékényen árulni és köszönettel elhárítjuk magunktól a miniszterelnök úr segítő szándékát, mert a szociáldemokratákkal együtt nem kérünk elismerést. Ha még rámutatok ezzel kapcsolatban arra, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársunk is elismerését fejezte ki a kormány politikájának több tétele iránt» akkor azt mondhatom, az a válaszunk a miniszterelnök úr szavaira, hogy itt van az a szakadék, amely közöttünk tátong. (Ügy van! Úgy van! a - szélsőbaloldalon,) Ez aza szakadék, amely tényleg elválaszt bennünket, hogy a miniszterelnök úr ugyanolyan érzelmekkel viseltetik a szocdemek és a velük szövetkezelt független kisgazdapárt iránt, mint az ellenzék többi oldala iránt. (Rassay Károly: Azt) akarják, hogy egyedül önöüet szeresse?

1

!) Itt van egyedül a szakadék a kormányelnök és az ellenzék között. (Maróthy Károly: De ha nincs olyan szekszepilje a kormánynak! — Rassay Károly: Ügylátszik, az uraknak se! — Derültség!) T. Ház! A miniszterelnök úrnak még égy kijelentésére akarok reflektálni, arra, amelyet a C'oriolanusokról tett. A miniszterelnök úr Rajniss Ferenc egyik közbeszólására ezt mondotta: »Képviselő úr, ismertem Corioianusokat! (Király, József: Megmagyarázta!) Igen, megmagyarázta és azt mondotta, hogy ő ezt Kovarcz Emil és Sütő Gyula volt képviselőkre értette. En itt csak annyit állapítok meg, hogy ez a két képviselő nincs jelen és nem védekezhetik. (Rassay Károly: Hát miért- nincs jelen? Bocsánatot kérek! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Az uraik garantálták őket á mandátumukkal! — Maróthy Károly: Ugyan kérem. — Zaj. — Elnök csenget.) Azt hiszem, igen t. képviselőtársam is úgy tudja, Coriolanus jellemrajzához hozzátartozik az is, hogy külföldön sereget gyűjtött és szervezett a hazája ellen, ezt pedig erről a két képviselőről, tárhol legyenek is, nem lehet állítani. Aki ismeri a magyar történelmet, az tudhatja, hogy sokszor nagyon sok magyar ment ki politikai okok miatt a büntetés elől külföldre. (Rassay Károly: Csak Kossuth Lajost ne csináljanak belőlük!) Nem Kossuth Lajossal akarok párhuzamot vonni, de 48 után is nagyon sok kis magyar ember ment ki a biztos büntetés elől külföldre. (Rassay Károly: Mégis abszurdum ez az összehasonlítás!) Ez a két ember is politikai büntetés elől ment ki. (Rassay Károly: Mi az, hogy politikai büntetés elől? Jogerős ítélet elől! — vitéz gr. Takách-Tolvay József: Nem lehet összehasonlítani a 43-as emigrációval! — Maróthy Károly: Voltak szociáldemokrata emigránsok is! Nem voltak? Buchinger, meg társai! — Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Képviselő úr a mandátumává}, garantálta, hogy nem szöknek meg! — Maróthy Károly: Ugyan kérem, ne beszéljen ilyeneket! Egészen más ügyben garantáltuk! — Rassay Károly: Abban is megszöktek! — Zaj.) Elnök: Maróthy képviselő urat kérem, mára d j o n csen db en ! Szöllősi Jenő: Én ebben a kérdésben csak annyit mondhatok: tekintettel arra, hogy máskor is -voltak magyarok, akik külföldre mentek, ezért ezek iránt is több emberi megértést kérek. (Budinszky László: Igazságot! — Rassay Károly: Bírói ítélet volt! — Csia Sándor: N n?s bírói Ítéltét! Honnan veszi?! — Rassay Károly: Nincs bírói ítélet? — Zaj. — Horváth Sándor: Várjuk meg a végét!) Elnök: Csia képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Vasvári Lajos: Miért nem várták meg a bírói ítéletet? — Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mert ismeri! — Rassay Károly: Mi a baj? Szóval azonosítják magukat az urak velük? — Maróthy Károly: Nem kell ezen izgatnia magát! Kár! Ne izgassa magát a képviselő úr! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek képviselő urak! Szöllősi Jenő: Rassay képviselő úrnak csak annyit válaszolok, hogy nem azonosítjuk ma-