Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

38 Az országgyűlés képviselőházának 354. Most itt van ez a kérdés. Aki szociális problémáról kezd beszélni

1

, az már hazafiafian lesz. Nagyon átlátszók ezek a metódusok. (Vasvári Lajos: Egy kicsit túizá

s i

s

!) Nem -liehet ezt szó nélkül hagyni, sőt kötelességünk, hogy erről beszéljünk és ilyen módszerrel nem fog bennünket ebben a kérdésben elhallgattatni- mert a miniszterelnök úrnak is tudnia kell, hogy ami ezen a vonalon történt, az kevés. A legszebb az, hogy közvetlenül utána a mmiszterolnök űr mieg is mondja ezt, aimnkor megállaipítja (ovassa): »Tudóim, hogy mindez kevés, nem átfogó, nem jeleiit még új világot.« (Maróthy Károly: No úgy-e?) »De' olyat hirdetni, amit megvalósítami a mai körülmények között nem, Ijeihiet, nem a reformiok, nem a szoioiális felépítés, nem a^ jobb jövő előkészítése, hanelm a. forradalomé.« (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobl> o

]

dalon és a Középen.) Ez egy naplókivonat. (M'aróthy Károly: Gömbös máskép mondta!) Erre &, kérdésre szeretnék valamit mondaná. (HaVljuk! Hct'juk! a szélsőbaloldalon.) Soha kritika, soha elhangzott panasz, még ha neimi is volt objektiv, nem idézett elő forrta idiailmöt. A f

orradalmját bölcs és régi megállapítás szerint mindig az elmaradt reformok idézték elő. (Horváth Sándor: E

z a letagadhatatlan igazság!) Ezt a tényt elferdíteni, máskép beállítani, lehetetlen!. (Maróthy Károly: Gömbös, is így tanította, . Antal iis így szokta prédikálni!) A nennzet eleven lelkiismerete szólal meg bennünk a háborúban álló magyar nemzet és jövője inánt, amikor erre rámutatunk, ezért ne vádoljon bennünket előre? is fórra daliniaisítas

1

?,';!! a miniszterelnök úr, hanem próbálja megoldani azokat a reformokat, azt a négy magyar sorskérdést, amelyeikről itt már állaindóan. beszélek, és amelyeknek utolsójaként, die nem fontosságban utolsóként, még a nemzetiségi kérdésiről aka>rok röviden egy pár szót mondani. T. Ház! Beszélni akarok a nemzetiségi kérdésről, 'bár enneik; a, kérdésnek az érintése szinténi életveszélye!?, ebben in Házban. Olyan légkör alakult ki, hogy mindjárt ideges aí politikai légkör bent a pmtauientben its. ha valaki -ai nemzetiségi kérdést említi. Ez már maga azt mutatja, hogy itt valami nines rendjém, mert o:mk a betegs'zobáhiain kell lábujjhegyen járni, az egészségesek az élet zaját el tudják szívelni. Csak á. betegszobában nem meri az orvos a diagnózist megmondani, haniem kimegy ' és az egészségeseknek kint mondja, meg az igazat. (Meskó Zoltán köz

7

fszóL) Be, hogy itt ne •••mernünk a kérdésről beszélni, bogv errőt' a. kérdésről ne ^ lehessen ebben a; Házban őszinte szót mondani, azt lehetetlennek tartomi, annyival is inkább, mert történelmi tény. hogy ebben ajz országban az idegen nemzetiségeikét mindig . testvériként foigiatdtuih,, tiestvérkéntí / hiagytuk , boldogulni. testvérkénk élték itt köztünk, olyan sorsba juttattuk őket. hogy igen sokszo:r talán (meg a malguník fajtájánál is jobb soruk volt. (Meskó Zoltán: Nem talán, mindig!) Ez történelmi tény. (Meskó Zoltáln.: így van!) Miért nem beszélhetünk tehát erről á kérdésről, amikor ozor év torténietóébetni bebizonyítottuk, hogy művészei vegyünk egy soknyelvű ónszá«? kormányzásarak. (Ügy vén! <p\ szélsébatfoHalop) Egyetlen ál'

1

«™, egyetlen nép nem' tanúsított annyi bölcseségelj éppen, a soknyelvű o/rszág vezetésében, mint mi, magyarok. Most fél az ország ettől a kérdéstől, amikor éppen a netnülése 1943 december 14-én, kedden. zetitségi kérdés oka?, megoldásával egy újabb ezredévre vethetjük meg szilárdan] ennek a nemzetnek «lapját? Most hagyna el bennünket a bölcseségünk? Erről a kérésről]) igenis kell és lehet is beszélni, bár igen szomorú példákat látok /magam előtt. Mocsáry Lajos függetlenségi párti képvisiefllő nevét' idézem. aki anmalkidején azzal ál't elő, hogy ai 68-as migm^eitSifóégil törvény 'vegrehia.jitialsa.rt

! követelte. Egy meg mein értő. soviniszta szellem Mocsáry Lajost valósággal kiüldözte ezért a politikai életből'. Azóta is. a közelmúltban is igen szomorú péMákat láttunk arra, milyen életveszélyes az, ha valaki a nemzetiségi kérdéshez hozzányúl. S én mégis meg fogom tenni, mert ezzel' a< kérdéssel, mint nemzetünk sorskérdésével, feltétlenül foglalkoznom' kiell. A miniszterelnök úr az utóbbi időben többször nyilatkozott és gyönyörű szép beszédeket mondott a nemzetiségi kérdésről. Eziefcnek egyetlen szavát sem lehet kifogásolni. Azt azonban hiányolom, hogy csak nagy irányvonalakat mutatott, csak útmutatást adott ezekben a beszédeiben, dia a részletek megoldásiáról nem; beszélt. A miniszterelnök úr beszédei, gyönyörű útjelző táblák voltak, de éppen mint az lítjelző tábláknak, nagy hibáink volt az, bogy nem mozdulnak el a helyükről. (Ügy van! Úgy van! a széls.''fcaloldalo

/

nj A miniszterelnök úr kifogástalanul érintette ezeket a kérdéseket, egyetlen észrevételt sem lehet tenni a huszti, . meg a kassai beszéd ellen. Itt a Házban elmondott beszédében azonban a nemzetiségi kérdéssel kancsoilatban olyan elemeket fedeztem fel, amely-eket' szóvá akarok tern ni. Első megjegyzésem' a következő. A nemzetiségekről szólva a miniszterelnök úr azt mondta«, hogy »a nemzetiségek a maguk primitív logikájával csak azt látják, hogy a Batacipő korszaka jobb volt, mint a inai.«

1 Majd később azt mondta: »Ha végignézzük a nemzetiségek panaszfelsorolását, amint én végigvizsgáltam, azt kell látnunk, hogy lényegében

1 hágaié!! dolgoikról van szó. Mem tartom célravezetőnek, t. Ház, hogy Magyarország miniszterelnöke ebből az idézett primitív szemszögből ítéa meg nemzetiségeinket és azok öntudatából fakadó kívánalmait a Bata-cipő eszközeivel gondolja kielégíthetőknek. Ugyancsak nem tartom célravezetőnek, ha a nemzetiségi panaszokat ekként bagatellizáljuk. Ha vannak panaszok, mint ahogyan vannak, azokat orvosolni is kell. Itt a képviselőházban szólalt fel például Hamm képviselőtársunk, akinek" kezét a beszéd után az igen t. túloldal gratulálólag szorította meg. Ő azt jelentette be; hogy súlyos panaszajkat ' közvetlenül a miniszterelnök úr ' hoz terjesztették be. A miniszterelnök úr telhát azt mondja, hogy csak bagatelldolgokról van szó, a nemzetiségi képviselő pedig azt mondja, hogy súlyos panaszokat terjesztettek be. Ho mic-skó Vladimir képviselőtársunk és mindazok, akik a, nemzetiségek részéről felszólaltak, mind komoly dolgokról beszéltek. Csak arra mutatok rá, hogy nem tartom megengedhetőnek, hogy így bagaiellizáliják ezt a kérdést. 3íert ha van tennivalónk, mint ahogyan van. akkor tegyük ezt meg, még mielőtt • elkésünk vele.- Meggyőződésem, és tudom, hogy a miniszterelnök úrnak és a magyar királyi kormánvnak is az a szándéka, hogy megteszi a tennivalóját, de vájjon, miért késlekedünk akkor az intézkedések megtételével? Az a meggyőződésünk, hogy nekünk szuverén elhatáro-