Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

Az országgyűlés képviselőházának 354. ülése 1943 december 14-én, kedden. 37 maga részére, akkor nem tudom, hogyan értsem azt. Olaszországban az elmúlt 25 év alatt annyi történt, hogy soha ezer évek alatt annyi nem történt. Németországról nem is kell beszélnem, ez annyira bizonyított. De menjünk* tovább a kis országokba. _ Tessék Finnország helyzetét tekintetbe venni, amely maga egy szociális p> raxliesoim. pedig ott sem voltak olyan könnyű idők, osak más szellemmel vezették az országot. Tehát merem állítani, hogy nem egyedülálló a mi helyzetünk, mert tőlünk nyugatra mitideo nemzet legalább annyit tett. mint mi. Lehet, hogy most az, idegen megszállás alatt talán ke­vesebb történt- de nincs okom feltételezni azt sem, hogy kevesebb történt, mert egyszerűen nem tudom megállapítani azt-, e területek meg­szállása miatt, de meg vagyok arról győződve Hollandiában. Belgiumban. Franciaországban is igen 1 sok törtámik szociális vonalon. Csodál kozoim tehát, hogy a miniszterelnök lír ennyire egyedülállónak .akarja minősíteni azt. amit a kormány ezem a téren teljesíteti Azt hiszem, itt nem lehet azt nézni, hogy mennyi a percentuá­lis előrehaladás, Kunder képviselőtársam már rámutatott itt arra, hogy ha például a termelés tekintetében valaki azt mondja, hogy a kor­mány a termelést 300%-kal felemelte, ez nem jelent semmit, mert meg kell nézni az abszolút raámckat, meg kell nézni, hogy mennyivé emelte a termelést az abszolút szükséglethez kénest már nedig ha ezt nézzük, akkor eíeayé sző törpe számokat kapunk­Moisit engedjék meg. hogy ezét;; a téren egy kissé részletesen is foglalkozzam az Ones®, so­kat emlcgetetlt kérdéseivel. Ez az a tétel és az a pont- ah of] mindenki elismeri, hogy a kor­mán v cselekedett, teljesített. Komoly alkotás az Oncsa. elindult a szociális bajok enyhíté­sére; De ezzel nem lehet annyira visszaélni, hogy valahányszor a kormány a niaa'a állás­pontját; védeni akarja, amikor támadják, hogy ezt nem tette, azt nem tette, rögtön jön s.z Oncsá.-val, Oncsa. itt,' Oncsa. amott már való­sággal el akarják Oncsá.-Mtani a közvél e ményt, el skarják altatni a leki ismeretet eb­ben a kérdésben, (Maróthy Károly: Világos! Arrai van az egész!) Amit az Onesa. teljesít, az egy csepp a ten­gerben, ez még maid ki fog alakulni, de nem jelentheti azt- hogy itt meg lehet állni, mo*t már csendesebb tempóban lehet hahadni ÍMa­róthy Károly: Ez a szociális olajcseppl) és egyedülálló szociális előrehaladásról beszélhe­tünk. Az ember szégyeli, ha ezt hallja. Az Oncsa. sízép alkotás, de tovább kell fejleszteni­mégpedig rohamlépésekben, mert szociális helyzetünk égetően követeli ezt. Soha annyi rongy Ois ember, rongyos iskolásgy érmek nem volt a falvakban, mint most (Ügy van! a szél sŐbcá'oldalon.) és ezt nem leh'ef csiak a háborús ínséggel indokolni. Kunder igen t. képviselőtársam felhozta, hogy a népruházati akcióba egymillió kilo­gramm -namutáru került. Hol van a többi? Mert siókkal többet dolgodnak fel. Arra men­nek a mi kiváló nyersanyagaink, hogy 400 pen­gős szöveteket tegyenek ki a kirakatba., Kinek van érdekébein az. hogy ma. tiszta gyarjjúszöve­tett egyáltalán' előállítsa naid ! Kern is enged­hető meg a, mai körülmények között, hogy százszázalékos gyapjúszöveteket gyártsanak, hogy egyes lelkiismeretlen emberek ebbe mentsék a pénzüket, mert egy pótanyaggal szőtt szövetbei nem fennék bele a pénzüket. Éppen ezekkel a gyajúszö vetekkel teszik lehe­tővé számukra, a pénztől való menekülést, . hi­szen tíz öltözet ruhát is rendelhet valaki- mert nemen, 400 pengős tiszta gyapjúszövetet bocsát az igen t. kormány rendszere még ma is ren­delkezésre, mégpedig korlátlan mennyiségben, (Rátz Kálmán: De hiszen be van tiltva a tiszta gyapjúszövet! — Maró thy Károly: Mióta olyan naiv!) ha akar. Ha ez a gazdasági életnek és az, elosztásnak a rendje, akkor állapítsa meg bárki objektíven, hogy lehet-e ezt hang néi. kül, szó nélkül elnézni? (Egy ïiamg a széhöba"­o dalon: Van fékedén! — Horváth Sándor: Igazságos dolog e z , a mai világba«, ilyen drága szövetet kibocsátani $ pengős napi bérek mellett?) T. Ház! Nem tagadom le az Oncsa. érde­meit. Isimétleim, szükséges és remek intézmény. Esztergár Lajos, pécsi polgármesterünk, aki­nek egy könyvét olvastam erről s aki ezt a, rendszert megterem tette és Szatmár megyében gyakorlatilag bebizonyította, hogy a legnehe­zebb körülmények között is alkalmazható, az emléke áldott 'lesz a magyar szegénység előtt, az bizonyos. Csaik sajnálni tudom, hogy már nincs ott aiz. Oncsa. vezérkarában, mert úgy lát­szik, valami sérelmet követhetett el. Ezt az em­bert egyszerűen félretették, Oucsa. vezetésére nem volt alkailmas az, aki ezt a gondolatot ki­termelte a saját malga szociális gondoskodásá­ból. Tessék megnézni Pécs szociális ügyelt, amelyeket nekem többször volt alkaiLina-m szem­mel kísérni, akkor csodálkozva fogják kérdezni, hogy miért kell ilyen szakembereket, ilyen szívembereket félretenni az Oncsa. éléről, hogy másoknak adják oda a vezetést. (Horváth Sán­dor: Talán azért, mert sokat csinált! — Vasvári Lajos: Azért mégis épülnek Oncsa-házalk, ez a legérdekesebb! — Az elnök csenged) Épülnek házak, de a. szükséglethez, képest.még nagyon kevés épült. Elismerjük tehát, néni tagadjuk te az érdemeket, csak az ellen tiltakozunk, /amit majd most elmondandó leszek, hogy a minisz­terelnök úr a szociális viszonyokat úgy állítsa be, ahogyan itt beszédében beállította. A miniszterelnök úr tudniillik valósággal fenyegetett, amikör beszédében legutóbb a Ház­ban a szociális kérdésekről és reformokról szól­va a következőket mondotta (olvassa): »Ezt le­tagadni, —- méltóztassanak megengedni, hogy ebben nagyon kategorikus legyek — ezt el n'em ismerni 1 , ennek ellenkezőjét állítani, ez az igazi destrukció, ez a nemzet egységének megbon­tása, ez hazafiatlanság.« T. Ház! Én előre elhárítom magamtól ezt a szörnyű vádat, hogy aszeaünt állapítsák meg va-'akinek a hazafiságát, hogy a szociális kér­désről Magyarországon mier-e m,a # beszélni, igen vagy nem. Ezt a módszert ismerjük már. (Egu hang a szél?őb loldalo^n: Nincs is joga ké'ségbe­vonni!) Amikor jogos támadások érhetik a kor­mányzatot, fontos okokból, -akkor a miniszter­elnök úrnak az a metódusa, hogy egyszerűen támadva védekezik. A feudalizmus kérdésénél, amelyet szintén hangoztattak, a miniszterelnök űr bizonyára érezve, hogy van erre valami ok, egyszerűen azzal állt elől, hogy ellenségeink emlegetik a femdalizmiust, magyar ember ezzöl nem -azonosítja, imiagát Szóval ott mindjárt a magyarság kérdése vetődött fel. 6*

Next

/
Thumbnails
Contents