Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

36 Az országgyűlés képviselőházának 354. ülése 1943 december 14-én. kedden. den tális intézkediés ékkel zavarni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pedig törvény vaw< rá!) Ezért szükségesnek látnám, ha végre megmon. dana a 'miniszterelnök úr itt nyíltan, hogy mi hát a kormány zsidóprogrammja ma. gyakorlati vonatkozásiban. (Egy Hang a szélsőbaloldalon: Semmi!) Ha hivatkozik arra., hogy nem' engedi zavarni ezt a programmot, akkor bizonyára van zsidóprogramnnjia,, de erreí] mi n '.m tudunk. (Rátz Kálmán: Azt mondta, hogy ki' fogják telepíteni!) Arra, hogy ki fogják telepíteni, ne tessék hivatkozni, erről Eátz képyiselőtárs?m ne beszéljen, ez nem humorizálás. (Zaj.) Elnöki Csendet kérek, t. képviselő urak. Szöllősi Jenő: Erre semmi szükség sincsen, én komolyan beszélek, én ezt nem engedemj humorba fojtani. (Maróthy Károly: Az a Programm, hogy gazdagodjanak tovább a zsidók!) Azt hiszem, hogy a zsidó-kérdés szempontjából is nagy adósság terheli az igen 4 kormányt, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy a magyar nemzetnek ez a második nagy sorskérdése, a. zsidó-kérdés stagnál, mes: sem mozdul. (Űfíy von! a szélsőbaloldalonJ Most rátérek harmadik sorskor désünkre és ez a szociális kérdés. Itt valósággal azt kiéül mondanom, hogy a szociális kérdések terén már nehéz felszólalnunk. Ugyanolyan nehéz helyzet teremtődött e kérdés körül is, mint a nemzetiségi kérdés tekÍTiteitébea. Alig lehet hozzászólani, mert az ellenérvek kezdenek nem érvek lenni, hanem furkósbotok. Később rá fogok mutatni arra, hogy ez miben jelentkezik, de azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel igenis foglalkozni kell és az ellenzéknek kötelessége a szociális vonalon rámutatni arra, hogy a kormánynak mi a kötelessége. Ezeknek a sorskérdéseknek, a szociális kérdéseknek ,az> ügye sein olyan, amelyndk jórészét még a háború alatt is ne lehetne megoldani. Felsorolok párat. Itt van a mezőgazdasági munkások betegségi biztosítása, amely állítólag készül, szeretném' azonban látni, milyen lesz és féléik tőle, hogy ' ez is olyan lesz, mint a mezőgazdasági munkaS'oknak ugyancsak megoldásra váró öregségi biztosítása. Ügy látszik, a kormány szociális* gondoskodása elintézettnek vélte a megrok ka üt. öreg mezőgazdasági m mik ások sorsát azzal, hogv havi öt nrvngő szociális segélyt juttat nekik. (Maróthy Károly: Ezt úgy hívják, hogy kötélpénz!) Az embernek sír a lelke, amikor azt látja, hogy egy öreg magyar _ munkásnak, aki egy munkáséleten át pusztította el egészségét, a dolognak szentelte élete munkásságát, vénségére, odaadnak öt pengőt. Ráadásul még olyan szociális érzékű volt a_ 'kormány, hogy ezeknek az özvegyei szempontjából eil'őjött égv olyan javaslattal hogy azok havi négy pengőben részesülnek és esak a képviselőház intervenciójára emelték fel az özvegyi járulékot is öt pengőre. Azt hiszem, nem kell- erről a kérdésről tovább beszélnem. Itt van az iparos- és a kereskedőtanonc ok kérdése, az rparosok és kereskedők öregségi b Valósítása, a bániyászOk és 'pari munkások munkabére, itt vannak n mezőgazdasági munkások napszámbérei, a cselédlakások ügye, a családi bérpótlék és egy egész óriási vonal, amely még minidig nincs bevégezve. Végtelen sorban tudnám felsorolni mindezoket-a kérdéseket és csak akkor fogúnk rádöbbenni arra. hogy ennek az országnak milyen, rengeteg szociális kérdését még meg sem kezdtük megoldani és ez-ael szemben, különösen a túlsó oldalról felszólalók azt mondják: a szociális haladás ebben az országban példátlan. (Maróthy Károly: Dühöng! Példátlanul gyenge!) Erről a kérdésről maga a miniszterelnök úr is beszélt és engedjék meg, hogy foglalkozzam a miniszterelnök úr beszédének ezzel a részével. A miniszterelnök úr itt legutóbbi beszédében a következőjéét mondotta (olvassa): »A mai nagy történelmi idők meghozzák mind a kettőt, — mondja a miniszterelnök úr a reformpolitikáról és a szociális haladásról szólva —' akár akarja valaki, akár nem akarja.« Majd hozzáfűzi a miniszterelnök úr (olvassa): »Nyugodtan mondhatjuk azonban, hogy a magyar kormányok nem mulasztottak el. egyetlen alkalmat sem, hogy a mai nehéz időben ezen a téren a lehetséges lépésieket és intézkedéseket mind megtegyék, mint ahogy bátor voltam már rámutatni egyes konkrét intézkedésiekre, amelyek országunkban — talán nálunk egyedülállóan — folyamatban vannak.« Ahány mondat, aanyi megjegyzés szükséges. Először is a miniszterelnök úr -megállapítja, hogy a nagy történelmi idők meghozzák majd at szociális kérdések! és a reformkérdések megoldását. Mi nem. azt kérjük és nem azt várjuk a kormánytól, hogy a nagy idők hozzák meg, mi azt követeljük, hogy a kormány hozza meg. Mi a Kállay-kormányíól kérjük és követeljük, hogy hozza ezeket a reformjavaslatokat, mert a nagy időkre ezt nem lehet rábízni (Mozgás a széhőbaloídalon.), és nem lehet erről úgy beszélni, hogy akár akarja valaki, akár nem akarja. Ha így teszik fel a kérdést, tényleg felmerülhet ai kétely, hogy vannak, akik nem akarják ezt a kérdést megoldani. De itt a miniszterelnök úr nem isi saját nevében beszél- hanem magyar kormányokról beszél. Ezzel a miniszterelnök úr is bebizonyította és elfogadta azt a tételemet, hogy itt a> kormányok sora van, amelyek egymásnak adták a kilincset, és amelyek egy rendsiziert képezve együtt felelősek az egész politikáért. _ ÍGr. Serényi Miklós: Bethlen és méltó utódai!) Hogy egy alkalmat sem mulasztottak volna el. erre már többször rámutattam, nyilvánvaló tehát, hogy a kormányzat az alkalmak százait és ezreit mulasztotta el. Azután, a mai nehéz időkre hivatkozik a mi niszterelnök úr. (Vasvári Lajos: Na, és nem joggal?) Joggal, de voltak a rendszer életében nem ilyen, nehéz idők, és akkor is az volt a hivatkozás, hogy a mai nehéz idők. Azt hiszem, hogy a -magyar nemzetnek még nem volt 20 esztendeje, amelyben ne lettek volna nehézségei, és. mégis alkottak őseink

1 és nem, mulasztották el a sorskérdések megoldását azon a jogcímen, hogy. nehezek voltak az idők. Elismerem, hogy pénzügyi szempontból nehezek voltak az elmúlt békeesztendők is, de a mai időkhöz hasonlítani azokat! mégsem lehet, és a győri program megvalósítása bizonyítja, hogy lehetett volna korábban és többet is cselekedni ezen a téren, A miniszterelnök úrnaki még arra a monda tára szeretnék rámutatni, hogy: »Talán nálunk egyedülállóan történnek«. Igaz, a miniszterelnök úr is azt mondja: hogy »talán«, de talán.a miniszterelnök úrnak módjában volna meggyőződni arról, hogy külföldön ebben a vonatkozásban mi történik.. Merem: mondani, hogy ezen a téren mindenütt óriási sok történik, és ha a miniszterelnök úr egyedülálló helyzetet lát a