Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-354
Az országgyűlés képviselőházának 354. akadhat ebben az országban, aki- azt kívánja, hogy most, a háború folyamán, hiajtsom végre a kormány egy földreformot. Természete*?hogy a termelés rendjét senki nem akarja megbontani. De ez nem zárja ki azt, hogy a kormány ma ne deklarálja a maga akaratát, hogy mihelyt a háborús helyzet megengedi, azonnal hozzálát egy komoly, nagy földreformhoz. Miért nem lehet ezt egy proklalmáióyal a nemzetnek bejelenteni, hogy *a földreform pedig iönri fog, nem maradhat el. A. nemzet, egyet len gondoíkiodó embere sem fogja Követelni, hogy a háború idején nyúljanak hozzá, die azt kilátásba helyezni, hogy a háború végével ez azonnal bekövetkezik, ez a legjózanabb é>z parancsa, amelytől nem lehet és nem szabad eltérni. T. Ház! Ügy látszik és úgy fest a helyzet, 9 ezt igen nagy aggodalommal kell megállapítanom — hogy à miniszterelnök úr a zsidó birtokoknak miagyar kézbe való juttatását tekinti a földreform pótszerének. Hát a minisz terelnök úr jogosan' hivatkozik itt érdemekre, amelyeket ő a zsidó földek kiosztása körül el ért, bár egyáltalában nem osztom ajzt olyan formában, ahogy ő itt előadta, azaz hogy az ő egyedüli személye« érdeme., 'hogy egymillió hold r földelt visszaadott _ a magyarságnak. Hát bocsánatot kérek, ennyire^ mégsem szabad el feledkezni azokról, akik ezt a kérdést előmun-v kelták és előészí tették, hiszen készen volt a zsidó földek igénybevételéről a törvény és minden egyéb, a miniszterelnök úr csak & z a ratásra érkezett. Ö azt csak végrehajtotta. Ö azt a munkát, amelyet sokan, ezren és ezren előtte már előkészítettek.; a zsidó földek szempontja b ól végreha jftotta. Elismerem, hogy ez neki érdeme, nem is vonom kétségbe, azonban én szívből szeretnék neki sok ilyen sikert kívánni, amit a nemzet igen megköszön neki, mint ezt ai kérdést, csak «at&t nem; szeretném, hogy itt a bahéirokon megpihenjenek, és azt higyje a miniszterelnök úr, hogy ezzel a, földkérdés is mes: van oldva. Lehetetlen, hogy azzal a 800.000 hold szántófölddé', amelyet a zsidó birtok juttatásából a nemzetnek most szétosztanak, és amelynek egy igen tekintélyes resize középbirtokká ala kuk isren helvesém amelyből tehát .a parasztságnak csak körülbelül 400.000 hold foe jutni, hogy ezzel a nagy földeformot, amelyet évtizedek óta hirdetünk és mindenki hirdet, PÍ feheisisien odázni. (Epv- hnna a széhőba'aJd':lon: El l [ ehet hmZoa*he$. azt gondolják!) Ezt a kérdést, szavakkal nein lehet megoldani: nem lehet mieigoldlani azzal, ho a miniszterelnök úr kijelenti, hoey \ai zsidó földeket odaadia. De hosry szándékában van i» miniszterelnök úr nak valami ilyesmi, az következik abból, hogv a zsidó földeiket csak akkor fogják kiosztani, haï rniadd a honvédek visieziaijönnek a _ harctérről. Ez tehát azt jelenti, hogy ® hadiéirmeket is ezzel akarják jutalmazni, pedis: ez na_ ffyon kevés ahhoz. Niemi lehet tehát elzárkózni az elől. sőt fel'tétlenül szükségesnek tartom és a pártom nevében követelem az ország érdekéiben ,ho:£-y igenis tegyen a> kormány azon nal kötelező nyilatkozatot airnai vonatkozólag, hosry miihelyt .a háborús helyzet megengedi, öizomnali hioizÉáláítumfe egy komoly földreformhoz. De itt van a másik meigioUdiatlaini sorskérdési is. a zsidókérdés. Ebben a tekintetben KÉPVISELŐHÁZI NÍAPLó XIX. ülése 1943 december 14 én, kedden. 35 itt a miniszterelnök úr miniszterelnöki pályájának az elején egy szép ígéretet tett. olyan nagy ígéretet, .amely ma nemi is számít realitásnak. Azt imondoitita, hogy a zsidóságot kitelepíti. Ez oly sokat jelent, hogy ebből a miniszterelnök úr ia. mai rendszer mellett sem• mit nemi tud megvalósítani. Vártuk például a beígért külön zsidó vagyondézsmának a kérdését. A Ház tisztelt képviselő tagjai tudják, hogy a miniszter elnök úr tökéletes visszavonulót fújt, amikoir kijelentette, hogy ezt ai kérdést sem elméleti 'eg, sem gyakorlatilag nem tudja megoldatni. Igen érdekes heily'zet ez,'Itt ai pénzügyminiszter úr, a szakember, bejelenti, hogy meg fogja, csinálni. A pénzügyminiszter úr itt olyan kijelentést tett az ország színe előtt, hogy a. külön zsidó vagyonadót meg fogja' csinálni, és ő nem- gondolta volna azt teoretikusam és gyakorlatilatg, hogy ez a kérdés kerésztülvibetetlen. Erre a pénzügyminiszter urat a. miniszterelnök úrniak kell ráébreszteni'? Én azt hiszem, hogy ebben a kérdésben mégis a pénzügyminiszter úr a szakember, és ha ő ezt kivihetőnek _ tartotta és <aJ Ház nyilvánossága előtt megígérte, aikkor én csak csodálkozni tudok azon, ha a miniszterelnök úr ezt ilyen indokolással visszavonja. 'E mögött, t. Ház, egészen más kérdés vam. E mögött újabb mérlegelések lelhetnek, de feltétlenül meg kell ál1 ara tani, t Ház, hogy a külön zsidó vagyonadó nem jogtalan, a<zt igenis indokolni lehet. Hiszen &) liberalizmnsn'ak az elfajulása idején^— és sajnos, a. mi hazánk csak az elfajulás, idejét élvezte, az eszmei liberal izmusnak az áldását alig-alig élvezhettük, -- tehát 1867. éta, a liberalizmus ideje alatt a zsidóság egy olyan vagyont gyűjtött össze, a nemzeti vagyonnak olyan: nagy percentjét szerezte meg, hogy már m'agábam abban a tényben, hogy oly rövid idő alatt ekkorái vagyont tudott a nemzeti vagyonból magáévá, tenni, annak majdnem egy harmadrészét, betmnefoglaltatik az, hogy ez nyilvánvalóan nem mehetett rendes úton. Ha tehát a nemzet e'zt a vagyont, amelyet ilyen módon szerzett meg a zsidóság, vissza* akarja magának szerezni, ez egyáltalában nem mondható jogtalannak, sot a legjogosabbnak. De. t. Ház, a miniszterelnök úr meghátrált a zsidókérdésben más vonatkozásban 1 is. Itt van például a magyar háztartási alkalmazottak kérdése a zsidóknál. Ez csak nem olyan kérdés, amelyhez fedezet kell? Ez olyan kérdés, atmeüyet csak akarni kell. A miniszterelnök úr mégis kijelentette itt azt, hogy szociális okokból'—- bizonyára a kenyerüket féltette — nem lehet ezt a kérdést; megoldani, mert akkor majd sok cseléd az utcára fog kerülni. A helyzet ebben a kérdésben ma már gyökeresen megváltozott. Az intíeilligeneiának, a keresztény magyar intelligenciának nincsen háztartási alkalmazottja, ezen a téren tehát ma nyugodtan cselekedhetne a kormány, ha nem volna <v mögött más. (Egy hang a szélsőbalcldaon: Nincs a falun munkaerfi, kell a widóncrJ-!) Felhívom a t. Ház figyelmét a miniszterelnök úrnak egy igen furcsa nyilatkozatára, amelyet a felsőházban a Szluha-féle indítványra tett. A Szluha-féle indítvány azt a célt szolgálta, hogy a zs'dófaiú és zsidófeJeséeru bírákat bocsássák el az állam szolgálatából. (Felkiáltásclk a sséhőbaloldalon: Na tessék!) Erre a minisztereilnök úr azt válaszolta, hogy helytelen a kormány zsidóprogrammját inci6
