Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

Az országgyűlés képviselőházának 354. ülése 1943 december 14-én, kedden. 33 valai li nincs rendben. (Ügy -v<m! a széhőbaloldcvlon.) Nem lehet ainai világban, a mai emberrel, a mái magyarral robütmunka jellegű munkát végeztetni és. főképpen az fáj, bogy erre azt mondják, hogy honvédelmi szolgálat. Mert a^ honvédelmi szolgálat becsületbeli köteles sége minden magyarnak, de én azt mondom: ha a honvéd ka tornáról tud az állam gondoskodni, akkor gondolkodjék a hoiivédelmi munkára kirendelt magyar munkásról is. mert annak ma sem ruha nem jár. sem étkezés nem jár. Ezek a munkások hetek alatt eltetvesedtek ott, mert méltatlan helyre tették őket, embertelen étkezést kaptak, hétszámra még c.-ak előleget sem adtak nekik, nem; tudtak a felesé güknek, a családjuknak egy fülért sem, hazaküldeni, felborult minden aiz egész családban és ők Ökölbeszorított kézzel teljesítették pzt a honvédelmi jellegű munkát, amelyet okos és becsületes gondolkodással áldássá lehetett; volna tenni. (ŰQy van! Ügy vem! a: szé'sőbaloldalon. — Börcs János: A leventéket felviszik Tatabányárai dolgozni!) T. Ház! A névtelen munkásról is szeretnék beszélni, hogy az hogyan áll a bizalom kérdésében! a gazdasági élet rendjével szemben, amelyet itt 'az igen ti kormány beállított. Nem is kell mást mondanom, csak Laky Dezs'ß igen t. képviselőtársam beszédéből . kiveumem azt. hogy egy bányász előmunkás, a vájár, békeidőben keresett 6 pengőt, amikor a napszám 2 pengő volt, ugyamaz a vájár ura hadiüzemben: kerrisi 32 pengőt, amikor a napszám 20 pengő. Méltóztassék elképzelni, hosry ennek milyen hatása vau annak a vájárnak a mem». talitására. EK év szeptemberében egy hadiüzem m el lett jártam. Nagybánya mellett, Alsófernezelyen és érdeklődtem egy éppen arramenő három.gyermeke-3 magyar munikás. kereseti yiszjqnyai_ felől. Kérdeztem tőle, hogy mit keres hetemkint. A kohóművekben a meleg munkahe lyen dolgozik, ami a legnehezebb munka és &z az ember at legnagyobb meglepetésemre azt mondta- kérem, itt van, 46 pengőt kantám erre a hétre. Egy háromg vermeké© családapa, bányász, kohóumnikás, a legnehezebb munka viszonyok között egy hónapban nieekeres korü'~ belül 200 pengőt, a gyermekei után: kap még 20 pengőt fejeinkint. Most méltóztassék elképzelni azt a bizalmat, amellyel ez a hadimunkás néz a magyar királyi kormány gondoskodása felé. Ha egyszer ezeket leszavaz tatnak — én nagyon szeretném, — meglátnák a népítéletet, mert ezek őszinték, ezek dolgozó emberek. Azoktól a munkásoktól, 'akik becsülettel keresik meg a maguk és családjuk kenyerét és akik niei'-fizetik a maguk adóját, azoktól nem kell az állam rendjét félteni, csak akkor, ha az iazságosságban való hitüket megrendítik. (Horváth Sándor: A látszat v'i. mintha mesterségesen tenyésztenék ki a kommunizmust!) Egy hadiüzem igazgatójával utaztam leg utóbb és a miikor megkérdeztem, hogy mi járatban, Van Pest felé, oz az igazgató a legnagyobb meglepetésemre azt mondta: harmadszor mf> gyek fel, hogy a hadiüzem munkásai részére fizetésemelést harcoljak ki. Ezt mondta a gyár igazgató. Nem enge'délyezik, hogy a gyár igaz gatóság által méltányosnak talált fizetésemé léseket a gyár teljesítse, pedig erre a gyár ké pes, eizt az üzemi elő tudja teremteni; a legua gyobb" nehézségek vannak, amikor fizetésjaví tásról van szó. A keinderaïunkésaink lenn Csanádban, Sze ged táján a legsiralmasabb helyzetben vannak es még hozzá a kormány és a közellátási miniszter úr döntése alapján az átztató munkások nem kapják meg természetben, a búzát, kenyérjegyre utáltaik őket, mondván, hogy ők ipari munkások. Szóval a kenderáztató mum kás ipari munkás, tehát nem kapja meg a ke nyéradagját természetben, pedig ki van job ban ráutalva, mint éppen az ilyen igen nehéz munkát végző testimunkás? (Horváth Sándor: A zsidóság tobzódik a gazdagságtól, a dolgozó meg nyomorog! Ez a szociálpolitika!) Elnök: Csendet kérek, Horváth képviselő úr! Szöllosi Jenő: Most nézzük a termelés rendje után — mert ez is a gazdasági élet rend^ jéhez tartozik — aß elosztás ren'djét. (Ajbonyi Ferenc: No hiszen!) Hogy itt az elosztás és a fejadagok kiosztása hogyan történiik, afelől tessék a kis falvak lakosságát megkérdezni. A zsírellátás a leglehetetlenebb, hétszámra nem is kapják meg a fejadagot és amikor aizután érkezik zsír, szó sincs róla, hogy visszamenőleg odaadják nekik, úgyhogy egyenesen nevetséges és lehetetlen helyzet alakult ki ázatta'-. hogy az elmaradt, nekik ki nem szolgáltatott adagokat később már nem pótolják. Előfordult, éppen most egy esztendeje, Püspöklel le községben, karácsony előtt, hogy elfogyott a községben a liszt és nem tudták kiadni. Az ünnepek után afc elmaradt keinyér- és fehérliszt adagokat nem adták ki nekik. Hiába írtam ? közellátási miniszter úrnak ebben az ügyben, karácsonyra, a nagy ünnepiekre a község szegény lakosságának napszám osrétegt m ek nem volt meg a maga karácsonyi kenyere és tész^ tája, (Vájna Gábor: De a zsidóknak maceszre lisztet, utaltak ki tavaly!) Hogy a természetbeni elosztás rendjéről beszéljek, ehhez még hozzátartozik a kormány-, nak az a bejelentett szándéka» hogy a közüszt viselők ellátását most természetben fogja jayí tani. Nem pénzt ad nekik, haneim természetbeni ellátást, amiből az következik, hogy többet fognak kapni természetesen, mint ed dig: Mi ebbe nagy örömmel belenyugodnánk, sőt örülnénk, ha a köztisztviselők sorsán segí lenének, de kérdem, hogy akkor miért çsak a tisztviselő sorsán segítenek, ha tudnak többet adni ós miért nem osztják el a meglevő Pésn leteket egyenlő arányban minden magyar számára, hogy mindenki kapjon valamivel magasabb fejadagot. (Vájna Gábor; Ügy van!) Itt kétféle igazság nem lehet.Ha minden magyarnak jár egy adag és azt kiadják mindenkinek és mindenkinek egyformán ki lehet adni, akkor nem 'kell a tisztviselői természetbeni ellátásra egy külön hivatalt csinálni és minden egyes vidéki hivatalban és nagyobb testületben is egy külön tisztviselőt erre igénybe venni. Ahány pénzüffyigazgatőság, ahány hivatal van, ott mindenütt egy külön közellátás fog működni. Ahol élelmesek lesznek, ott a tisztviselők egyrésze jobban fog boldogulni, ahol kevésbbé szaladnak utána, ott a tisztviselők kisebb juttatásban fognak részesülni. Semmikép sem lesz megnyugtató a helyzet, ^mert^ a nemzetet ez a módszer két részre osztja: jól ellátottakra és kevésbbé jól ellátottakra. Ez tehát nem lehet a magyar királyi kormány közel látásának célja és nem lehet az ellátás fend-