Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-354
32 Az országgyűlés képviselőházának 354, Az ítéletek csak az igazságon alapulhatTialk ési ezért hallottuník sok keserű szót, aimV kor itt legutóbb ai feketepiac letörését célzó törvény javaslatot tárgyaltuk. El lehet ítélni valatkdt, csak az a. kérdési, hogy diffaimálóna'k, megszégyenítőneik érzi-e ezt az illetőt En őszintén megmondom: egy kormánypárti képviselőtársammal utaztam a minap, aki azt mondotta, hogy a paraszt inem tartja diffamáliónsk. ha árdrágítás miatt elítélik. Nem tartja megszégyenítőnek, mert anynyira nem tartja helyesnek az ármegállapítást, hogy az úgynevezett fekete árakat jogos önívédeletmiTieik tekinti. Ezt egy kioir'miámypárS képviselőtársaimtól haHlottatm és nekem is ez volt az érzésem. Kérdem.: hogyan ítél a bíró ilyen ügyekben? Nekem a «iziemembei nrcndotta. egy parasztember, akitől családom, gyeirimieikeim számárai tejet akartani vásárolni, aniikoT az árkérdés felmerült: »A képviselő úr elvárjai éntőlem, hogy tejet adjak önnek, a vacyanos embernek, olyan tejet,amelyre ráfizetek 1 ?« Kérdem:, t. Ház: hogyan legyen (bátorságom és erkölcsi jogomi feljelenteni egy ilyen embert, ha tényleg többet számít? (Mozgás a szélsőbal/Hd How.) "ßni azt mondom: ezen beigaizolódik, hogy a mi gazdasági életünk rendje, amelyre pedig olyiam büszkén hivatkoznak egyesiek, nagyon egyoldalú, nagyon is, a parasztságnak, a mezőgazdasági lakosságnak a Váltóit nyomja, és biwony félősi hogy e miatt a! kérdés miatt nagy bagók fognaik keletkezni. Én felhívom a i kormány figyelmét erre, és ismétlem ki ti]dja hányadszioir mntatok rá már arra ,hogy nines oirgianikus árszint, az csak egy fikció, amiről itt a pénzügyminiszter úr beszélt. Ez a valóságban nem létező valami (Ügy v"-n\! \a szélsőbaloldalon.) és ezen fog felboirulni a mi országunk gazdasági rendje, ha meni sietünk minri en erővel megváltoztatni a: helyzetet. (Börcs János: Tűrjük á 400 pengős szövetárakat!) De folytassuk vizsgál ódásunkat példán] a névtelen takanékbetevő és a névtelen hadikölcsönjegyző vonalán is. Itt nagyon hálás felaidatok volnának. A takiarékhetéteiS, aki készlpénznek vette al péinzügviminisztar úrnak és a, kormánynak azt az Ígéretét, hogy * a pengő vásáríóieTejét megmenti, mia vagyonának egy tizedrészénél tart (Úgy \mn ® szélsőt bloldalon,) és aizon tépelődik, hogy mit tegyen. Ha ebben aiz emberiben megrendül a bizalom, látván aiz intézkedésieket és _ látván, hogv hivatalosan 30 pengő egy kiló dió, akkor azt mondja, hogy ő ezen a téren csalódott. Miért? Me;rt hitt a magyar korrmány Ígéretében. Amit mi a konmánv és ai magyar nemzet becsületének védőim© alá helyezünk, »Hrta vie/vázzunk, mert a becsületben és a hitben csak egyszer lehet csaílódni. "De menjünk tovább és nézzük ai kérdést a névtelen napszámos szempontjából, nézzük meg. milyen helyzetet alakított ki hivatalosan a magyar királyi kormány. Az elsőrendű napszámosnak a legjobb kereseti viszonyok között hivatalosan körülbelül fi—7 pengőben van megszabva a napszáma. Tudjuk, hogy fizetnek 19—20 pengőt is, die akkor kérdem, miért vaTï rf;- hivatalos megállapítás, ha a kormányzat, tűri, hogy bár kihágásba esik naponta, száz- és százezer ember, mert többet fizet a hivatalos n'ál és többet fogad el, mégsem nyúlnak belle' é§ nem is mennek eljárást indítanif Azért, ülése 1943 december 14-én, kedden. mert tudják, hogy nincs igazságos^ alapja. Mert olyan összegért napszámot elvárni egy embertől, amelyből ő és családja nem tud megélni, erkölcstelen. Hogyan kényszerüli etek egy munkást, hogy 8 pangóért dolgozzék, amikor a másik helyen megkapja az őt megillető 19—20 pengőt? Már pedig ez történik. A vidéki lakosságnak, a napszámosréjeg nek keserves panasza — és ezt nagyon aján torna a kormányzat figyelmébe — hogy a hon védelmi, szolgálatra való kirendelés során vé Tes igazságtalanságok történnek. Munkából visznek el magyarokat, csak azért, hogy çgy másik helyen dolgozzanak, mégpedig minimális napszámbér mellett. (Gr. Serényi Miklós: Zsidó birtokon!) .Munkaasztaltól szólítottak e1 ismerős magyar testvéreket, hogy elvigyék egy másik helyre dolgozni, kisebb héi'ért, olyan bérért, amelyből nem tudják a családja kat eltartani. Hát lehet ezt, szabad ezt meg tenni vagy legalább is nem csak a végső szükségben! (Börcs Jánosi Be ki csukja ma,id be az ajtót, azt szeretném tudni, amikor ezeké' lecsukják? Ki lesz azt) Elnök: Csendet kérek, Büros képviselő úr. Szöllősi Jenő: Itt elsősorban arra szeretnék rámutatni, hogy ha földmunkásokat vezényel nek nagybirtokokra, honvédelmi szolgálat címén, akkor olyam eljárás történik ezekkel a ki rendeH magyarokkal, amely egyrészt megszégyenítő, másrészt annyira nem törődnek velük, hogy az embernek megesik a szíve rajta, ha elmegy utánuk és megnézi, hogy hol vámnak. Csanád vármegyéből ez év tavaszán elvittek közel 300 munkást Somogy megyébe, azzal, hogy ott nincs munkás. Ha ott nincs munkás, itt meg van, vigyék, említettem már egyszer, de ne vigyék a magyar munkást osx:-ndőrkíséréttel, ami megszégyeníti és ne vigyék ei a kisgazda magyarok fiait az apjuk mellől azon a címen., hogy mines szerződésük a saját édesapjukkal. Például Királyhegyes községbőr elvittek egy fiút a z apja mellől, azért, mert nem volt leszerződve (Egy hang a szélsőbal-oldalon; Hálátlan!) és kirendelték honvédelmi mim kára Somogy megyébe. Az apja bejön hozzám és azt mouldja^: kérem, 19 holdon gazdálkodom a fiammal, két munkaerő van összesen, most elvitték a fiamat, el kellett menjen. Elmondja azután: öltözetet vettem neki és fehérneműt, hogy útra engedjem. Megkérdezi tőlem, gondolom-e, mennyibe került a fiánaik az útraindí tása? 500 pengőt költött a fiára, amikor elindult. Hozzátette: ha hazajön a fiam, hat hónapi munka után, nem fog annyi pénzt magával hozni. (Börcs János: Az biztos!) T. Ház! Ezek az emberek elmentek oda, mondom, csen dőrkísér ettél, mert ott állítólag nincs munkás. Bementek a nagybirtokról a faluba, hogy cigarettát vásároljanak és ott a lakosság ellenségesen fog-adta, leköpködte, szidalmazta őket, hogy miért jönnek ide a napszámbéreket lerontani, (Egy hang a szélsőbaloldalorr. Igazuk vanl) Persze, azután bizonyos időbe telt, amíg meg lehetett őket nyugtatni, hogy nem jókedvükből, nem önként mentek oda % Az ottani lakosság is mondta Somogyban: mi is elmennénk a nagybirtokra, ha megfizetnének. T. Ház! Itt valami nincs rendbein. Csanád megyéből mentek munkások Somogyba, ugyanakkor pedig a osanádmegyei nagybirtok hon védelmi munkásokat igényel máshonnan. Itt
