Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

Az országgyűlés képviselőházának 354. látta a földkérdésről és más, alkotmányjogi kérdésekről kifelé, egy olasz újságnak nyilat­kozni, én' a nyilatkozattal nem voltam poliu­.kailag megelégedve és kritika tárgyává akar tam tenni, A miniszterelnök úr azt mondotta a Ház elnapolása után, hqgy ezt a lépést, hogy én eat az interpellációt 'bejegyeztem, szintén azok közé az okok közé sorozza^ amelyek miatt szükséges volt a Ház elnapolása. {Gr. Serényi Miklós: A saját szavaiért nem, vállalja a fele­lősséget!) Én megtámadhatat]annak tartom azt az ál­láspontomat, hogy ha a miniszterelnök úr jó nak látja kifelé nyilatkozni bizonyos kérdések­ről, akkor jogos, hogy ugyanazt a kérdést itt a Házban szóvá tehess ük. (Ügy van! a s>zélsöbalol­da~on.) Ha az a kérdés olyan, hogy az ország ér­dekei szempontjából kényes a hozzányúlás, amilyen például a földkérdés és más, alkot­mányjogi kérdések, akkor a miniszterelnök úr ne nyilatkozzék kifelé és ha a nyilatkozatát kritika tárgyává Y .akarjuk tenni, akkor leg­alább is nem méltányos, hogy ezt az interpel­lációt is azok közé sorozza be, amelyek miatt ő a nemzet érdekében szükségesnek látta a Ház elnapolását. T. Ház! Én szükségesnek tartanaim, hogy e vita során a túloldal részéről is kifejezésre' jusson a kormányzattal szemben az a kérdés, az a követelés, hogy ha meg is adjuk a felha­talmazást, illetőleg Önök megszavazzák a fel­hatalmazást a 42-es bizottság ellenőrzésével rendeleti úton való kormányzásra, mégis feltét­lenül szükségesnek tartják, hogy a Ház együtt üljön, mert ez mind kifelé, mind befelé orszá­gos érdek. Én ezt azért hangsúlyozóim anmyira. igeo t. képviselőtársaim, mert nekem az a meg­győződésem, hogy a miniszterelnök úr megint a Ház elnapolását latolgatja magában. Okom van ennek feltételezésére. Abból a tételből, ab­ból a fellépésből, ahogyan péüdlául itt a minisz­terelnök úr legutóbbi beszédében válaszolt az ellenzéknek, lélektanilag mintegy az követke­zik, hogy már megint olyan helyzet éleződött ki, amelyben a parlamenti tárgyalás nyugodt menete nincs biztosítva. Semmi szükség nem volt arra, bogy a miniszterelnök úr az ellenzék hazafiságát itt kritika tárgyává tegye (Börcs János: Kétségbe von ja !) és élére állítsa a hely­zetet. (Ügy van! a szelsöbauoldalon ) Nekem az a meggyőződésem ebből, hogy a miniszterelnök úr nem is nagyon keresi a nemzeti egységet. Nemi nagyon kérésiemért akkor nem beszélhe­tett^ volna olyan módon, ahogyan az ellenzék vezérszónokaival szemben itt fellépett. t Ilyen körülmények között fel kell vetni a bizalmi kérdést a miniszterelnök úrral szemben és azt kell mondanom, nem tett jó szolgálatot a nemzet érdekeinek és egységének, amikor igenis taszító módon beszélt az ellenzékkel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Padányi Gulyás Jenő^ igen t. képviselőtár­sam a miniszterelnöki tárca költségvetéséhez felszólalva azt mondotta, hogy ő a parlamenta­rizmus szempontjából nagyon fontosnak tar­taná, hogy a parlament legalább 1 pengővei változtassa meg a költségvetést és ne fogadja el úgy, ahogyan a kormány ideterjesztette. Ez zel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy kö3 ségvetési jogunkat, annak élő voltát hangs•>' lyozzuk a miniszterelnök úr és a kormány felé azzal, hogy megváltoztatjuk a költségvetést, ha nem is többel, legalább 1 pengővel. (Úgy van! ütése' ÏÔ4& december 14-én, kedden. 29 a szélsőbaloldalon.) Ez mélyértelmű és éleslá­tásra valló dolog. Én ugyanazt mondom. Ami­kor a parlament a saját létéről dönt és a saját hatalmának egy részét átruházza a kormányra, akkor igenis jogosan követeli meg, hogy együtt tartsák és a kritika jogát ne némítsák el azzal, hogy félesztendőre is elnapolják a Házat kü­lönösebb ok nélkül. Ezeknek előrebocsátásával főképpen azt akartam hangsúlyozni, hogy igenis ez a vita tulajdonképpen politikai és nem annyira gaz­dasági jellegű, bár a Házban eddig Kunder Antal és Laky Dezső igen t. képviselőtársaim részéről elhangzott beszédek majdnem tisztán gazdasági téren mozogtak. Kétségtelen, hogy e vita kapcsán nem lehet elhanyagolni a gazda­sági kérdéseket sem és nekem ez nem is szán­dékom, ellenben éppen az eddig elmondottak alapján azt akartam hangsúlyozni, hogy ez igenis eminenter politikai természetű vita és a felhatalmazás megadása csakis bizalmi kér­dés, bizalmi szavazat jellegével bír. Mert t. Ház. kétségtelen, hogy ha a miniszterelnök úrnak az volna a szándéka, hogy a Házat megint elnapolja, akkor feltétlenül mérlegelnünk kell. legalább is én bejelentem a t. Háznak, hogy h)••* a miniszterelnök úr a parlament félreállításá­val a 42-es bizottsággal óhajt kormányozni, mi mérlegelni fogjuk, hogy a mi pártunk részt­vehet-e továbbra is a 36-os és a 42-es bizottság munkájában. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt eddig is csak azért tettük meg. mert nem akar­tuk megtagadni a nemzettel szemben a köte­lességteljesítést. Ha azonban a kormány előze­tes figyelmeztetésünk és kérésünk ellenére is mellőzni akarja a parlamentet, akkor ez alól . a kötelességteljesítés alól mentesítve érezzük magunkat és nem leszünk hajlandók rá, hogy a Kállay-kormánynak a 42-es bizottságon ke­resztül politikai alátámasztást adjunk. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) T. Ház! A javaslat lényegéhez, meritumá­hoz szólva,, elsősorban, mint említettem, gazda­sági kérdéseikkel szeretnék én ils foglalkozni és mint okleveles vegyészmérnököt különösen csábítania, hogy én is tovább foglalkozzam azokkal a gyártási folyamatokkal és problé­mákkal, amelyeket itt. Kunder képviselőtársam olyan nagy stza kér teleimmel kifejtett. Elsősor­ban kétségtelen, hogy a termelési politikának ügyeiről, a termelés folytonossáigának kérdésé­ről rendkívül sok és megszívlelendő megjegy­zést lehetnei _ tenni, de úgy . látom, hogy itt a Házban az ilyen gazdasági természetű vita­anyagok is tulajdonképpen politikummái vál­nak. Aki itt hallotta Kunder Antal és Laky Dezslő igen t, képviselőtársaimnak, azt mondha­tom, szellemi párviadalát, az aßt 'fogja megál­lapítani, hogy eddig azt hittük, — én legalább ezen a meggyőződésen voltam — hogy gazda­sági ügyekben a számok dominálnak és ezek a 'dolgok szinte az exakt tudományok jellegével bírnak, úgyhogy nem lehet vitázni pro és contra ugyanazokról a kérdésekrőL Meglepe­téssel kellett megállapítanom, hogy a nemtzet­gazdasáig miá's, mint a gazdaságpolitika-, mert mihelyt a politika, a gazdaságpolitika közbe­játszik,. Uigyanarról a kérdésről az egyik kiváló gazdasági szakember az ellenkezőjét tu'dja mondani, mint. a másik, a SEembenülő. Miért? Azért, mert itt még a gazdasági kérdésekben is arrói van szó, hogy bizalmat kell szállítani. Ez mérgezi meg a mi gazdasági életünket, 5*

Next

/
Thumbnails
Contents