Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-354
30 Az országgyűlés képviselőházának 354. amikor még .azon is vitáznak, hogy kell-e teljhatalommal bíró gazdasági csúcsminiszter, igen vagy nem. Olyan kérdésekbein., amelyek gazdasági szakemberek előtt teljesen világosak és nem is lehetnek vita tárgyai, itt hom•lokegyenest ellenkező véleményeket hallottunk és igen érdekes volt, hogy Laky Dezső igen t. képviselőtársunk meg is mondta.: Ha így forgatom, ígyi van, ha úgy forgatom, ^úgy van. (Tetszés a szélsőbaloldaliét) Ez idézet az ő szavaiból és mindeme se tre azt bizonyítja; hogy itt igenis gazdasági szempontokból is politizálunk és ez, bosszulja meg magát. Egy pár példát fogok rá felhozni. Felvetődött a celílulozekérdés. Kunder Aortal igen- t. képviseiőtáírsaimJ azt mondotta., hogy nincs cellulozgyárunk s kétségbeejtő helyeset ia mai világban, amikor mindenki háborús önellátásról beszél, hogy a papírszükséglet szempontjából idegen behozatalra vagyunk utalva, ma. amikor 4—5 esztendeje elmúlt annak, hogy erdős " területeink visszakerültek. Kunder Antalnak erre a megáll apitásária. jön Laky Dezsőtől: a! válasz: Kérem, hiszen akkor, amikor az erdős területek visszajöttek, Kunder volt a miniszter, miért nenn csinlálta. meg akkor 1 ? Ez nagyszerű riposzt lehet' Kund'er Antal felé, 'de az országot merni nyugtatja ane-g aJ felől, hogy Kunder Antal eltávozása óta három további esiztendő múlt el és még mindig kísérletet sem lettek egy cellulózegyár felállítására. Politikiai riposztnak ez jó, de a kérdés elintézésére nem elég. (Zaj a szélsőhaloldalon.) Eredmény: termelésünk egyenlő a nullával. Itt van azonban a másika az aluminium kérdése. Kunder Antal képviselőtársam. azt mondta, hogy miniden kilogramm alumíniumnál 26 kilogramm szenet lehet megtakarítani, tehát amíg- a háború tárt, ne csináljunk kész alumíniumok hanem a timföldet, a közbeeső produktumot adjuk el külföldre. Erre jött a válasz, hogy a polgári cikkek gyártásánál nagy szükség van &% alumíniumra, tehát miért ne csináljuk, miért ne végezzük be äz egész folyamatot. Vagy van szénhiány és- szénszük-* seglet, vagy nincs. Itt nem lehet másról beszélni, mint egyedül a honvédelmi érdekről. Ugyanezt mondhatom a nyersolaj problé. májáról. Nyersolajunk: itt van, az Isten megáldott bennünket, és éppen az utolsó 24 órában fúrtuk meg itt a kutakat, s hála Istennek, olyan eredménnyel, hogy a nemzet szükségletét ellátja.. Most a gazdasági szakember 'azt mondja, hogy a háború àlatt ne finomítsuk mi a nyersolajat, ne használjunk el erre saenet, hanem hagyjuk a külföldre a finomítást, csinálja meg ő, fogyassza ő ai szemet, amely a háborús világban, annyira szűken van. Erre jön aí másik vélemény: mégis csak jobb lesz, ha mi csináljuk, mert nem lehet tudni, hogy a, háború után, hirtelen mi fog történni, hátha bZÜkségünk lesz rá. Bocsánatot kérek, így nem lehet termelést irányítani. Van egy szempont, amelynek, mindent alá kieil rendelni és éppen ez lenne a gazdasági csúcsminiszter hivatása. Ezek. a termelési szempontok, amelyek itt jelentkeztek, aï Gyosz. részéről jelentkezhetnek osak. Ők igenis azt mondják: nekem sokkal e-őnyösebb készárut exportálni. Itt a Házban elhangzott az a megállapítás, hogy a Gyosz. igenis nagyon beleszól a termelésbe. Akkor nagy volt a tiltakozás. Márpedig itt megállapítható — a későbbiek során rá foülése 1943 december 14-én, kedden. gok mutatni arra, hogy igenis a gyáripar érdekeire nagyon is vigyázni, kell —, hogy tekmtettel a. kapitalista gondolkozásra, bizony legalábbis nem. mindig a közérdek az első, hmem. megnézik, hogy azzal párhuzamosan az üzleti érdeket is nagyon busásan fedezzék és r azzal párhuzamosan csúszik el a többi közérdekű kérdés is. (Gr. Serényi Miklós: Chorim eis Goldberger irányítják a Gyosz-t.) T. Ház! Szóval ebből a párviadalból, amely ittí a két képviselő úr közt lezajlott, azt r állapítottam meg, hogv igenis, egy erőskezű es szakértő gazdasági csúcsminiszterre óriási s'zukség van. A pénzügyminiszter úr hivatali beosztásánál és eddigi élethivatásánál fogva erre tálán mem is alkalmas, hanem egy nagy gyáripari szakértő személyére kell gondolni, aki nagy áttekintéssel bír az ipari ügyek m folott, annak a hivatásává kell tenni hogy kiegyensúlyozza a különböző ipari erdekeket es ellenérdekeket. T Képviselőház! Magam részéről a múlt vitában érintett és'a most általam itt röviden tárgyalt ügyek mellé még gyógyszervegyészeti iparunk kérdéseit szeretném idehozni. Ez ket okból is érdekel, elsősorban, mint vegyészmérnököt. Meg kell állapítanom, hogy a m agyaivegyészeti, gyógyszervegyészeti ipar igen fejlett. Ennek ellenére, csodálatosan későn, kezr deüt hozzá az elsőrendű ipari nyersanyagokba gyógyszervegyészeti nyersanyagok gyártásához. Például régen gyártanak itt már tömegesen gyógyszerkülönTegességeket, azonban olyan gyógyszeralapanyagokat például, mint a py!ramiidon, aszpirin, a fenacetin, amelyekre! tö megben van szükség., nem állítanak elő, nem is kísérleteznek vele. Ebből következik az, hogy j ;u la j do nképpen gy ógysze r végy és zeti iparún k, amelyre mi olyan büszkék vagyunk és amely nek nagy exportjára hivatkozunk, bizony sok toki n tétben gyógyszerkülöni eges gégéket vi sz ki. Ezek előállítása tulajdonképpen nem nagy művészet, ezeknek az összekeverése, egy tabletta elkészítése és üvegfiolába való elhelyezése tulajdoniképpen nem a vegyészeti nagy ipair feladata. Nem mondom, el kelt ismerni, hogy most már igen komoly fejlődés van, sőt például a Chinoln-gyár igen tekintélyes eredményt ért el, amikor például a gyógyszerszükségletnek egy igen fontos tényezőjét, például a theofíliint előállította. A theobromine, amely a. szívbetegek részére elengedhetetlenül és nélkülözhetetlenül fontos gyógyszer, eddig külföldről jött, beszerzése teljesen lehetetlen és mostt a theofill'iniben ennek egy pótszerét tudta előállítani a Chinoin-gyár. i Ez tehát rendkívül kiemelkedő tevékenység s a múlttal szemben valósággal korszakalkotó változás, hogy egy nagy gyár ilyen elsőrendű anyagot elő tudott állítani. Most jönnek azután itt azok a vonatkozások, amelyek a mi gazdasági eletünk rendjét erin tik. A theofillint a gyár meggyártotta. ki is adták a. gyógyárnniagykereskedőknek, de a gyógyszertárakba nem juthat el. Miért? Mert nincs ára. Az Árkormánybiztosság még eddig nem tudta megállapítani az árát» tehát a betels' nem juthat hozzá a nélkülözhetetlen gyógyszerhez. Ha, meglesz a nagykereskedői ár, jön a további lépés, a beteg akkor sem fog tudni hozzájutni, legfeljebb csak úgy, ha a gyógyszerész ráfizet, mert akkor meg nem lesz meg a gyógyszertári taksa. Tgy megy az egyik
