Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

28 Az országgyűlés képviselőházának 354. ülése 1943 december 14-én, kedden. ges, hogy mérleget állítsunk fel .arról, hogyan sáfárkodott a koirmány ezzel a felhatalmazása val. Amikor beszédem f'olyamáiLezekikel a kérdésekkel foglalkozni fogok, afckior arra a megállapításra fogok jutni, bogy a kormányzat igenis nem élt ágy ezzel a felhatalmazással, ahogyan módjában lett volna. A kormányzat eredményei ezen a. téren siralmasaik, elégtelenek. Felfogásom szerint egyenesen nagy kár és veszedelem, hogy erről a kérdésről ma ebben a Házban mi szavazunk. Erről a kérdésről nein nekünk, képviselőknek kellene szavaznunk, ezt a javaslatot nemi önöknek, t. túloldal, kellene megszavazniuk, hanem

1 itt tulajdonképpen meg kellene szavaztatni a névtelen magyarokat, akiknek 'bizalmából itt bent ülünk a Házban, akiktől jó négy esztendeje' elszakadtunk és akiknek hozzászólását, megnyilatkozását főleg a bizalmi kérdésben azóta nem kértük. (Ügy van! a szélsőbaloldalon J A névtelen adófizetőnek, a névtelen takarékbetétéének és hadikölcsönjegyzőnek, a név telén parasztnak, a névtelen munkásnak, és leszerelése után a névtelen honvédnek kellene szavazni arról a kérdésről, hogy bizalommal I bízza-e ;

rá az ország vezetését erre a kormányra, hogy bizalommal tudja-e rábízni az ügyek további vezetését annak tudatában, hogy eddig a 12 esztendő alatt miként élt ezzel a hatalmas, nagyihorderejű felhatalmazással. T. Ház! Majd végigmegyek ezeken a kérdéseken, hogy a névtelen magyarok állásfoglalása milyen a kormánnyal szemben a bizalmi kérdés ben.. De mindenesetre meg kell állapítanom. "hogy nélkülözöm alkotmányos életünknek azt a megnyilvánulási lehetőségét, amely módot adna még a mai nehéz háborús viszonyok között is arra, hogy a népnek minden agitációtó] tmentesen, tehát egy választási akción kívül is alkalma lehessen bizonyos kérdésekben választ adni, mint például most a 'bizalmi kérdésben. Nem volna annak semmi akadálya, ha a mi alkotmányunk is ismerné a népszavazás intézményét, hogy feltegyünk egy kérdést a néphez, amelyre az csak igennel vagy nemmel válaszolna, amint azt a népszavazás rendszere meg; engedi, s minden nagydob mozgalom és agitáló nélkül módjában, volna a nemzetnek ezekben a kérdésekben állást foglalni. (Gr. Serényi Miklós: De nem merik megtenni!) A miniszterelnök úr ugyan kijelentette költségvetési beszédében, hogy ez a nemzet soha ilyen nagy, soha ilyen egységes nem volt. mint .m.a. En" ezt abban aa értelemben, ahogyan a miniszterelnök úr esetleg érthette, sajnos, nem tehetem magamévá. Elhiszem azt és tudom is, hogy a nagy, a nemzetet érdeklő sors kérdésekben igenis» van itt egység ebben az országban, nincs vita ebben am országiban például a felöl, — eltekintve elítélendő kivételek tői — hogy a honvédség felszereléseiéi mindent meg kell adni, nincsen eltérés a felől, hogy a közrendet minden körülmények között 'meg kell oltalmazni és nincs vita, legalább ï& az igaz magyarok körében a felől, hogy szövetségeseink mellett hűséggel ki kell tartamunk, (Úgy van! — Taps m szelsobaloMalon'-) Kétségtelen, hogy ' nemzetünknek ilyen kérdésekben - egységes az állásfoglalása, de ezt az egységet nem szabad összetéveszteni, mert ez az egység a nemzet nagy céljai mögött áll, nem pedig a Kállay-kormány mögött. Nem szabad a kettőt összecserélni és összetéveszteni, mert ez az egység, meggyőződésem szerint, nem egy szer a Kállay kormány ténykedése ellenére is. alakult ki ebben az országban. Szerintem te hát feltétlenül szükséges ma ennek a kérdés nek, a bizalmi kérdésnek eldöntése, inefrt ettől függ az, hogy az ország kormányzását; ki viszi tovább, tehát a nemzet sorsára ez igenis, döntő fontossággal hír. A felhatalmazási vita. során már megemlítettem azt a meggyőződésemet, hogy én az ország sorsának vitelére veszélyes nek és súlyosnak tartom azt, hogy velünk szemben, az ellenzékkei szemben, olyan kor mányuárt ül. amely számbelileg túlhatalmas. Ez ugyan nem a jelen pillanatra szól. mert bizony látom, hogy nem hatalmaísszámú kor máciypárt ül velem szemben, ellenben lelek tanilag feltétlenül nehéz helyzetet teremt az országra és veszélyes is, hogy olyan túihatalina« nagy számaránnyal áll a kormánypárt az ellenzékkel szemben. Ez a túlságos nagy biztonsági arány, amellyel a kormánypárt dolgozik, nagyon alkalmas a, lelkiismeretek elaitatá sara. Én johban szeretném, lia a kormánypárt nak mindennap meg kellene küzdenie azért a többségért, amellyel a kormány működését alátámasztja, ha mindennap meg kellene a kor mán y nak verekedni© azért a többségért, ame lyet ő élvez, mert akkor az ilyen bizalmi javaslatok tárgyalásán igenis, itt volna min denki és ellenérvekkel harcolna a mi érveinkkel szemben; akkor itt volna maga ä miniszterelnök úr is, ha súlyt helyezne rá, hogy ezt ^ felhatalmazást ezzel a javaslattal kapcsolatban kiharcolja a maga részére. Akkor a miniszter elnök úr nem volna olyan abszolúte fölényesen biztos, hogy ezt a felhatalmazást amúgy is meg fogja kapni és amikor ennek a javaslatnak ,á vitája megindult, legalább bejött volna a miniszterelnök úr, rajta tartaná a szemét a javaslat vitáján ós résen lenne. Ebből a szempontból végtelenül nagyhorderejűnek tartom azt, hogy ma, amikor ebben a vitában politikai kérdésiről döntünk, a legkomolyabb állásfogia lásokat szegezzük le ezzel kapcsolatban; tudniillik ma döntünk afelől, hogy módot adunk-e a Kállai-kormánynak arra, hogy továbbra is a 42-es és 36-0's' bizotsságokom keresztül rendeletekkel intézkedjék és kormányozzon a parla meat mellőzésével. •Szinte azt mondhatnám, hogy mi magunk adunk módot ai kormánynak arra

; hogy , a parlamentet félreállíthassa, esetleg újabb elnapolással is és éppen ez az, anií tulajdonképpen aggodalmat kelt bennünk és éppen parla men táris szempontból nagyon meggondolandó. Én állítom azt/és azt hiszem, hogy ezt az aaóta lezajlott idők után minden politikus nyugodtan megállapíthatja magábam, hogy a májusi házelnapoiás elsietett, elhamarkodott, lépés volt, amelyre nem volt 'okvetlenül szüksége ennek az országnak. (Egy hang a, szét sobaioldal'on:

m De a kormánynak igen!) A miniszterelnök úr indokolta a. Ház elnapolását, sajnos, nem a Ház nyilvánossága előtt, hanem csak a párt családi körében és érvként megemlített egyeis interpellációkat, amelyek miatt — mint ö nioindotta — feltótlenül szükség volt a nemzet érdekében a Ház elnapolására. Ezek között az interpellációk köpött a miniszterelnök úr az enyémet is megemlítette, azt az interpellációmat, amelyet én a Reste del Carlinónak adott miniszterelnöki interjú ügyébea jegyeztem be. A miniszterelnök úr jónak és szükségesnek