Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

20 Az országgyűlés képviselőházának 353. gazdasági élet bármely más ágában. Ennek következtében szerintem logikus és (helyes az, hogy az 19934 köriili, már a depresszió végét je lentő év számadataival végezzük a számítást és ennek következtéiben a jelenlegi széntermelés . mennyiségét — kerek számban, hiszen nem nüanszokról van szó — valóban a háborút megelőző idők mennyiségének kétszeresére becsülhetjük. A széntermelés növekedését ugyanis nem lehet az 1940-es helyzettel összehasonlítani, amikor már harmadik éve folyt a győri Programm végrehajtása, s amikor Magyarország már sok erőfeszítést tett arra. nézve,. hogy széntermelését megfelelő arányokban fokozza. Mélyen t. Ház! A képviselő úr másik számot is idézett és kérdezte, miért nem hivatkoztam én arra, hogy t i. az acéltermelés mennyisége milyen miértekben nőtt meg néhány év alatt. Ezt természetesen neim is tehettem egyfelől azért, mert mindenkor kínosan kerülöm az olyan számok idézését, amelyekkel kapcsolatban az a véleményem, hogy nem féltétlenül áll a magyar közgazdaság érdekében azok idézése, — hiszen éppen az ilyen számok legtöbbnyire titkosak (Kund er Arai al: Minden statisztikában olvastuk!), míg a széntermelési számadatok nem azok, másfelől pedig abban, hogy az acéltermelés olyan megnőtt az 1940 körüli időkkel szemben, nem csekély része van annak a körülménynek, hogy sereg vasércbányát kaptunk vissza, amelyeknek a termelését acéltermeléssé tudjuk m,i átalakítani. Az viszont egészen nyilvánvaló, hogy szénbányát — legalább is komolyabb szénbányát — egyet sem kaptunk vissza, így csak azt tehettük, hogy régi szénbányáink termelését fokoztuk minden erővel. Ezzel tudtuk elérni azt a termelóst, amelyet de facto elértünk. T. Ház! Ezt azután lehet úgy beállítani, hogy a kormánynak semmi része nincs abban, hogy a szénbányák ilyen mértékben termeltek többet, mint korábban. (Kunder Antah Nincs is!) Az én felfogásom tökéletesen ellenkező. • Meg fogom indokolni felfogásomat, mégpedig a képviselő úr mai beszédének egyik gondolatfűzésével, beigazolván, hogy ő egy beszéd kereté'ben bizony másként látja a dolgokat, ha egyik, vagy másik kérdésről van szó. (Kunder Antal: Vigyázni kell! — Derültség.) A képviselő úr nagyon helyesen és igazán bölcsen fejtette ki, hogy a legnagyobb mértékben helyesnek tartja azt a felfogást, hogy a közgazdasági élet vitelébe sok vonatkozásban belevonják; a magánérdekeltségeket. Hát vájjon mi másról van szó a széntermelésnél'? Arról van szó, — amint ezt. , ismétlem, megint nagyon jól tudja Kiunder képviselő úr, — hogy a szénbányák egyik legértékesebb ágát alkotják a magyar iparnak. Kitűnően vezették és vezetik azokat s addig a határig, amíg ezek a bányák kötelességüket teljesíteni tudják, merőben feleslegéé volna erőszakkal vagy talán kézi bilincsekkel nyúlni bele azok munkájába. (Kunder Antal: De nem erről van szó!) Mégis ott van a bányák munkája felett a hatóság irányításai és figyelme. Hiszen mindenki, aki miniszter volt, pontosan tudja, hogyan szokott a mindenkori iparügyi miniszter rendelkezni azokkal a bányákkal, amelyeknek • képviselőit magálhoz behívja, amikor számukra megfelelő formában kiadja az utasítást. (Kunder Antal; Vagy forditva!) Ismétlem: ezeket a , kérdéseket sokféle formában lehet kezelni, de neülése 1948 december 10-én, pénteken. kern az a határozott véleményeim, hogy a mai iparügyi kormányról éppenséggel nem lehet azt mondani, mintha nem követett volna el mindent gazdaságpolitikája keretében avégből, hogy a termelést emelni tudja, ott aihol az egyáltalában csak lehetséges volt. Azt a kérdést, vájjon lehetne-e a magyar földből kicsikarni olyan termelést, hogy a 130 millió métermázsával szemben 180 vagy 200 millió métermázsa szenet termeljünk, amennyi nem is kellene e pillanatban, s a mellett nyilvánvaló, hogy ehhez nagyon sok mindenféle újabb beruházásra, feltárási munkára volna szükség — nem is vetem fel, bár 1942-ben és 1943-ban történtek ilyenek — mert nyilvánvaló, hogy a feltárásoknak: van egy eszmei határuk, amelyen túl nem lehet menni- Hiszen a képviselő úr minden bizonnyal jobban tudja, mint én, hogy egyik legnagyobb bányánkban milyen mértékben kell szakadatlanul számolnunk például a vízbetöréssel. Ha ez bekövetke'zik, akkor megszűnik minden lehetőség arra, hogy ott tökéletes termelés történjék, tehát kiesések következnek be, melyeknek elhárítása és a termelésnek mégis bizonyos színvonalon tartása a legnagyobb bányászati és kormányzati problémák egyike. (Ugy wmi jobbfeiől) Ami pedig azt illeti, hogy én miért éppen ezt a részt kaptam ki annakidején Imrédy képviselő úr beszédéből és miért éppen erre válaszoltam, ennek oka az, hogy a képviselő úr valóban a szíénellátással kapcsolatban is — amint a Naplóból ' megállapíthatjuk — hangoztatta a Gyosz -nak és a szakszervezeteknek bizonyos tekintetben káros befolyását és én, aki akkor beszédeimet . rögtönözve illesztettem hozzá a képviselő úréhoz, igazán nem vállalkozhattam arra, hogy beszédének minden egyes szakaszát külön-külön rendre megcáfoljam, megelégedtem tehát azzal, hogy rávilágítsak egy sereg olyan dologra, amelyben az én véleményem más, mint a képviselő úr véleménye, A széntermeléssel kapcsolatban a képviselő úr felolvasott egy levelet, amelyet a magyarországi bánya- és kohóinunk ás ok szövetsége intézett Imrédy Béla képviselő úrhoz, mintegy azt kívánja tőle, adjon közelebbi információt arról, mit értett a Házban elmondott beszédének azon részén, hogy az iparban és a szénbányászatban a Gyosz-nak és a szakszervezeteknek van bizonyos befolyása, A magam részé, ről a legmesszebbmenŐleg elítélem a gondola; tát is annak, hogy egy képviselő parlamenti szereplésének ilyen visszhangja támadjon. (Élénk helyeslés a szélsőhmloldalan.) De én erre a visszhangra nyilvánvalóan azzal válaszoltam volna, hogy ezt a kérdést nem tartottam volna szükségesnek a parlament színe előtt bármilyen tekintetben is szóvá.tenni. Mélyen t. Ház! Az ipari termelésnek nagyon sok más vonatkozásait is érintette a képviselő úr és egyenként felsorolta azokat az iparokat, amelyekben az ő véleménye szerint többet tudtunk volna termelni, illetőleg azokat az iparokat, amelyeket szerinte helytelen volt olyan mértékben fejlesztenünk, amilyen mértékben fejlesztettük őket. Ezek a kérdések nagyon nehezek, mint aJhogy nehéz arra is választ adni, hogy vájjon egyik vagy másik olyan új ipari üzem, amelyről már évek óta beszélünk és amelyet illetően már évek óta történtek bizonyos berendezkedések, miért nem dolgozik még ma sem teljes kapacitássá! vagy miért