Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

16 Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1943 december 10-én, pénteken. az, hogy ha valamit importáruképpen^ hoznak forgalomba, annak eladója az importárat veszi mint kiindulási bázist az eladásnál figyelembe. En nem láttam személyesen, de megdöbbenéssel hallottam arról, hogy a Belvárosban már méterenként 290 pengős áru gyapjúszöveteket kínálnak eladásra... (Felkiáltások a szélsőbaloldalom; Sőt! — BÖrcs János: Már 400 pengős is van! — Zaj a baloldalon.) Méltóztassék mégis mérlegelni ezt a dolgot, hogy egy bizonyos textilárunak ilyen kirakati ára pszichológiailag nem okoz-e sokkal nagyobb károsodást, mint a materiális oldalon hasznot .anyag-ellátottságunk területén. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Miért néni nyomozzák ki, hogyan kerül ez annyiba? Nem törvényt kell hozni, hanem ki nyomozni! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Engedélyezik!) Miután megállapítottam, hogy bizalmi kérdésről van szó az ártartásnál és az árpolitikában, hozzáteszem> ezek az apróságok nem alkalmasak arra, hogy a bizalmat felkeltsék, hanem inkább arra, hogy megrendítsékIsmételten utalok az említett példára azzal, hogy ha ennek a materiális oldalon valami nagy kihatásai volnának, akkor megfontolandó volna a kérdés, de az, hogv néhány jómódú úr ebből a szövetből magának ma még jó ruhát csináltasson, igazán nem áll arányban azzal a károsodással, amelyet az erkölcsi oldalon okoz, amelyet a bizalom terén kell okoznia (Úgy van! úgy van! a széls&baloldalon. — Egy hatig a szélsőbaloldalon: Világos!) Méltóztassék tehát a külkereskedelem árfrontján rendet teremteni, szelektálni azt, ami szelektálandó és a megmaradó áruforgalmat beilleszteni szervesen és harmonikusan a most megrajzolt árszínvonalba- Ez az első feltétele annak, hogy a kormányzat ígérete valóban figyelembe vétessék. A második áttörés, amely készül e front ellen, a munkabérek alakulásánál fenyeget. Nem mondok ezzel újat, több képviselőtársam ís említette: a mezőgazdaságban és egyéb szabad szektorokban, tehát nem a hadiipariban, a munkabérek olyan emelkedő tendenciát mutatnak, amelyek a megállapított hivatalos bérektől messze elszakadtak; és itt senkit v sein .'eshet vádolni, mert az a munkaadó, aki ezeket a munkabéreket megfizeti, a munkással szemben kiszolgáltatott helyzetben van, mert amikor, mondjuk, a cukorrépa kiásása sorra kerül és megkérdezi a munkást, mekkora munkabért követel, ezzel a követeléssel «zeniben a munkaadónak csak egy választása van, megfizetni azt, amit a, munkás tőle kíván, (Ügy van! u 1 szélsőbaloléalon.) mert a kormányzattól a maximális bérek betartása érdékélben semmiféle védelemben nem részesül. Ezen a bajon segíteni megfelelőképpen úgy lehetne, ha a megállapított munkabéreket a munkásnak természetbeni ellátásán keresztül valóban betarthatóvái is tennék. (Ügy van! a szélsőbaloldaIon.) Nevezetesen addig, ameddig a munkás azzal érvelhet a munkaadóval szemben: hogyne kérnék többet, amikor egy ingért 50—60 pengőt kell fizetni. (Piukovieh József: Száz pengőt is!) Ez lassanként szociális kérdéssé alakul, a munkaadónak szociális érzülete folytán is ki kell ezeket a magasabb igényeket elégítenie, eltekintve a saját kiszolgáltatott helyzetétől Világos dolog, hogv ha a textilipari és a bőripari cikkekkel való ellátást a kormány é^en úgy bevonja ellátási politikájába, mint ahogy az élelmiszerrel való ellátást ma kiépítette, akkor ez az érvelési lehetőség a munkavállaló részéről mindenesetre elesik. Ez az egyik szempont az, amely megfontolásra kell, hogy késztesse a kormányt ebben a dologban, de ez csak a kisebbik szempont; a nagyobbik szempont az, hogy hovatovább nem annyira a munkabér alakulásáról, mint inkább a termelés folytonosságának fenntartásáról van már szó^, mert ilyen hiányos ellátás mellett — megállapítható — a mezőgazdasági munkásság le van rongyolódva, lábbeli tekintetében tökéletesen, ruházat tekintetében pedig nagymértékben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalöldalon.) Itt nemcsak az erre való hivatkozás folytán adódó magasabb munkaibérek fenyegetik az árszínvonalat, hanem e hiányok nem orvoslása; fenyegeti a termelés folytonosságát is. Én gondosan áttanulmányoztam azokat a számokat, amelyeket erre vonatkozólag a közellátásügyi tárcánál az előadó, Geszitelyi Nagy László képviselő úr elmondott. Ö kiszámította .azt, hogy az idei ellátásban a tavalyival szemben micsoda jelentős emelkedés mutatkozik, például a munkásnadrággal való ellátásnál 1242%. Ez általában a jellegzetessége a dolognak, hogy a statisztikus uraktól eltanulták a nem statisztikusok is, hogy percentekben beszéljenek. De miért nem folytatják a percenteket. Itt van < pl. egy osomó cikk, mondjuk: férfi kötöttáru, melyből tavaly nem volt ellátás, idén viszont 64.000 darab lesz kiutalva. Ennek százaléka a matematika megállapítása szerint végtelen, mert 64.000 osztva zérussal, az végtelen. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Itt az emelkedés eredményei végtelenek, ha már. percentekben beszélünk. A percentek rendkívül jól festenek, az abszolút, számok viszont rendkívül szomorúan. Ezt én két oldalra vetítettem, hogy az abszolút számokba bepillantást nyerjünk. (Szol 1 ősi Jenő: Ez az ügyeskedés!) Az egyik az, hogy mennyit jelent ez a falusi lakosság arányaira, átszámítva. Két községben, amelynek közös jegyzője van és a két község lakossága 3200 fő, az 1242-től a végtelenig terjedő percentek a következő abszolút számokat eredményezik. Négy fejkendő, 36 flanell ing, 53 gatya és 17 rövid gatya, ami újabban divat kezd lenni a falun. (Egy hang bimlfelől: Short. — DerüMség.) Méltóztassék megneizni ezt a helyzetet. 3200 emberre, amikor nem percentben beszélünk, hanem abszolút számokban, akkor 1%-os ellátás jön ki. Ezek a gyönyörű számok tehát 1%-ra redukálódnak akkor, amikor az ellátás fokát vizsgáljuk. Most, ha országos viszonylatban vizsgáljuk az abszolút számokat, hogyan áll a helyzet? Én ezt a kérdést megvizsgáltam és a. következőket állapítottam meg. Annak a menynyiségnek, amelyet az előadó úr felsorolt, mint az idén kiosztásra kerülő mennyiséget, a nyersanyagtartalma pamutban és gyapjúban, most már fonálban, súlyban számítva, megfelel összesen kereken egymillió kilogrammnak. Hogy ezt is beillesszem a képbe, azok számára, akik nem foglalkoztak vele olyan behatóan, mint a statisztikus urak, bátor vagyok a következőket elmondani. Nekünk pamutimportunk békeidőben a esonkaországbau fonalra átszámítva jelentett ; körülbelül 25 millió kilogrammot, gyapjúfonál volt feldolgozva körülbelül 10 millió kilogramm. Ez összesen 35 millió kgr. Ha most azt veszem, hogy a visszacsatolás következtében ez a meny-