Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. hogy ez része legyem a jövő kialakítandó szerves megoldásának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon».) Ezek a traktorakeiók szerény véleményem szerint csak úgy Volnának megoldhatók a mái szempontokat is teljes mértekben, kielégítve, hogy ezek a traktorok olyan kezekbe kerülnének, ahol kihasználásuk iegnagyobb fokát tudjuk biztosítani. A legnagyobb fokot pedig akkor biztosítjuk, ha azok mindemkor üzembiztos állapotban fognak rendelkezésre állami, •azok számára, akik ezt a munkát elvégezni kívánják- Üzembiztos állapotban pedig egy gép csak akkor tartható, ha gazdája van. Én tehát minden tiszteletem mellett a szövetkezeti mozgalmak iránt, a traktorakciót nem tartom arra alkalmasnak, hogy szövetkezetek, közületek, szóval személytelen, tényezők kezében legyen, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ez veszélyezteti a gépek üzembiztonságát, sőt magukat a gépeket is. Szerény véleményem szerint ez is egy olyan kérdés volna, amellyel például a 42-es bizottságot t hasznosan lehetne foglalkoztatni. Tűzessék ki ez a kérdés is egyszer a 42-es bizottság napirendjére, vitassuk meg- a mezőgazdaság gépesítésének problémáját^ halljuk kialakulni az álláspontokat (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) s a kormány tegye egyszer magáévá azt, amit ott hozzáértő gazdasági emberek, tényleg a dolgok jobb előrevitele érdekében, kifejtenek. Akkor kialakíthatjuk azokat az elveket, amelyekre előbb céloztam s rámutattam, hogy néldául a gépeket üzembiztos állapotban kell tartani, úgyhogy (azoknak gazdájuk legyen s akkor módunk van felnevelni — megint, az önálló kisexisztenciák szaporítása érdekében — egy bérszántó-vállalkozói gárdát, amely természetesen: az állam ellenőrzése mellett kell, hogy működjék azoknak a kisgazdáknak javára, akiknek sohasem lesz módjuk önállóan traktort tartatni ésüedig olyan feltételekkel, megállapított árakon, mi.ntahogy jelenleg a cséplés a megállapított százalék mellett történik- (Ûgy van! a szélsőbaloldalon-) Ebben szeretném, látni — és fel is hívom rá — a kormány figyelmét, gondoskodását a jövőt illetőleg. Ahelyett, amit tavaly művelt, hogy jó néhány millió értékben szántási prémiumokat osztott ki mindazok számára, akik amúgy is megszántották volna a földjüket, ugyanezzel az összeggel módja volna arra, hogy az egész gépesítési akció szántási részét megalapozaa és ezzel megfelelő traktor-szántási feltételeket biztositso.nl ,a kisgazdák számára. (Horváth Ferenc: A 16 millióval valami jobbat lehetett volna csinálni! — vite? Imrédy Béla: Pénzpocsékolás volt!) Mindezek a kérdések természetesen csak tikkor oldhatók meg, ha mi — ismét ellentétben a miniszterelnök úrral, aki rendkívül lebecsüli a szervezés jelentőségét napjainkban, majdnem, hogy károsnak tartja — a helyes szervezés síkjára lépünk éspedig először a kormányon beiül, utalok ismét arra, amit bátor voltam elmondani a csúosminiszter úr szerepkörét illetőleg, azonkívül arról, hogy .a magángazdaságban megteremtjük az állami apparátus kontra szervezetét, — amit annyiszor elmondottam ezen a helyen, hogy valóban unalmas ezt megismételni — úgyhogy kétszeres és jórészt egymást akadályozó és ellensúlyozó az a munka, amelyet az egyik oldalról- az államii bürokrácia, a másik oldalról a magángazdallése 1Ù43 december 10 én, pénteké)}. \o ságban felnövekvő kontrabürokrácia elvégez. * Méltóztassék megnézni a földművelésügyi minisztérium létszámemelkedését. Megdöbbenéssel állapítottam meg, hogy ott a békebeli állapothoz viszonyítva, négy és félszeresére növekedett a tisztviselők szánna. Méltóztassék megnézni, hogy a magángazdaságban pontosan abban az arányban nőtt a munkáslétszám à háború előtti viszonyokhoz képest. Azt hiszem, hogy ez az általam említett példa az egészségtelen fejlődés méltó bizonyítékát szolgáltatja. Ez ellen csak akkor tudunk védekezni, ha a magángazdaságot helyes szervezetekbe tömörítjük és ma az állam által végzet funkciónak jelentős részét velük intéztetjük el. A pénzügyminiszter úr egyszer azt mondotta, — talán a 42-es bizottságbán — az a törekvése, hogy az államnak és a magántgazdaságnak ezt a bizonyos együttműködését jól, olcsón és szakszerűen adminasztráltattoassa. Ez a mai rendszer, amely egymással szembeállítja az íróasztalokat, az egyiket az állami fronton, a másikat a magángazdaság frontján, ezeknek a követelményeknek pontosain az ellenkezőjét fogja teljesíteni. Ebből rendkívül drága, rendkívül szakszerűtlen, rendkívül lassú (Piuikovich József: Káros!) bürokratikus intézés fog megszületni. Többen szóvátették az elmúlt költségvetési vitában a legújabban létesített áruforgalmi központok helyzetét. Ez islokapéldája annak, ahogyan nem lehet megcsinálni a dolgokat- Itt végeredményben a kormányzat, tehát a minisztériumok és a magángazdaság, jelen esetben a kereskedelem közé beiktatnak egy bürokratikus szervet, amely a kettőt egymástól elválasztja. Méltóztassék csinálni áruforgalmi központokat, de a kereskedelemmel, azqkkal, akik a gazdasági életben tevékenykednek, akkor lesz szakszerűség, olcsóság és gyorsaság az adminisztrációban. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Időm hátralévő részében néhány percet szentelnék az árpolitikának. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A pénzügyminiszter úr és a közellátásügyi miniszter úr határozottan kijelentették, hogy ezt az árnívót, amelyet most megalkottak, most aztán már istenigazában tartani fogják. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon. — Píukovich József: Az élet régen megbuktatta!) Sajnos, az ígéreteknek olyan tömege fekszik előttünk a parlamenti naplóiban is lefektetve, — nem akarom felolvasni például azt, amit Varga miniszter úr mondott 1940ben, hogy most már igazán megtörtént >a végleges árrendezés és hogy nincs más dolga a kormánynak, mint a most már harmonikusan kialakított árrendszert megtartani — hogy ne vegye tőlünk a kormány rossz néven, ha ennyi ígéret után ebben az ígéretben sem bízunk jobban, mint az előző ígéretekben. Meg is mondom, miért nem bízunk. Ez az ár front, amelyet ő most a nyáron kiépített és amelynek hibáira, pszichológiai és pénzügytechnikai hibáira Imrédy Béla t. képviselőtársam rámutatott az appropriációs vitában elmondott beszédében, két oldalról van ma is az ártörés veszélyének kitéve. Az egyik a külkereskedelmi szektor» a másik a munkabér alakulása a szabad piacon. , A külkereskedelem szektorát illetőleg nem kívánok hosszadalmas ilenni, die méltóztatik tudni, hogy most törvényesen el van ismerve