Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

14 Àz országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1913' december 10-én, pénteken. indokolt azokban az időikben, amikor bizonyos ágazatokban biztatást kell adni valamire (Piukoyich József: Igen!), de anakronizmus ma, amikor a földmívelésügyi miniszter úr bejelentig hogy tavaly 6000 siM épült, az idén 7000 fog épülni, tehát minden községben lesz egy, amiért óriási tülekedés ; és. tolongás lesz, hiszen a gazdáknak: van pénzük és szívesen fektetik be silóba vagy traktorba. Amikor összesen 1000 traktor készül ebBen az országban, vagyis minden hét községbe egy traktor kerül s amikor a békebeli 9000—10.000 pengős traktor ára — megint a harmonikus árrendszer nagyobb dicsőségére — ma 16.000—18.000 pengő .,. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: 35.000!) Méltóztassanak megnézni a gyári katalógust. Ne vegyenek 55-ös traktort, hanem vegyenek egy normál, 20—35-ös traktort. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszahbítást megadja. Kunder Antal: Amikor a traktor árát, amely azelőtt 10.000 pengő körüli mozgott, 18.000 pengőben állapították meg, ezt a gazda két pár lónak az eladásából ki tudja fizetni. Igaz, gazdaképviiselőtársaim? (Pintér Béla: Jó példa!) Amikor ma minden hetedik falu számára jut egy traktor és amikor egy traktor ilyen olcsó eszközökkel, két pár ló eladásával megszerezhető, akkor igazán indokolatlan, hogy a földmívelésügyi miniszter segélyt osztogasson bárki számára, aki traktort vásárol vagy silót épít. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: El kell költeni a milliárdot!) Engedelmet kérek, különösen olyan korszakban, amikor a pénzügyminiszter és csiúcsminiszter úr inflációellenes küzdelmet folytat, amikor végre már az államikasszába bekasszálta a pénzt, a piacról megszerezte magának, igazán nem indokolt azt hamarosan megint visszadugni valamilyen fogyasztóegyednek a zsebébe. Ehelyett méltóztatnának ezekkel a pénzügyi eszközökkel valóban azt a célt szolgálni, amelyet — mint voltam bátor megemlíteni — indokoltnak tartanak, hogy elmaradottságunkból kisegítsük magiunkat, tehát pénzbeli támo* gátasok, jutalmak nyújtásával animáljunk munkára olyan szektorokban, ahol áz akciók eddig eredménytelenek voltak. Célzok itt a trágyakezelésre. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Mondhatnám, lassankint már szégyenteljes állapot, hogy nálunk Magyarországon m!ég igen sok gazdaságban t a trágyát úgy kezelik, mint a szemetet. Méltóztassanak tehát ezeket a pénzügyi eszközöket, amelyekkel a silóépítést és a traktorakciókat feleslegesen felkarolják, — katonai nyelven szólva — súlypontot képezve, a trágyakezelés helyes megoldására fordítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Említeni, hogy Magyarországon egyetlen műtrágyagyár van, amely műtrágyagyár létesítése annakidején hatalmas erőmegfeszítése volt a magyar gazdasági életnek. Ennek a gyárnak a termelése — hogy a számrendekről fogalmat alkossunk — 2200 vágón volt és ma felfokozta 3800 vagonra a műtrágya termelését. Viszont az istállótrágyában a helytelen kezelés következtében veszendőbe menő nitrogénmennyiség ilyen péfísó-nitrogén-műtrágyában kifejezve évenkint 40.000 vagónos mennyiségnek felel meg. (Németh Andor: Csak 10%-a a termeMs!) Mégis csak 'érdemes volna ezzel a kérdéssel foglalkozni és ismétlem, ha ilyenekre fordítjuk ma a pénzt, hogy felfokozzuk az érdeklődést e kérdések iránt, ennek megvan az értelme, de ott nyújtani segélyt, ahol az elérendő cél önmagától is bekövetkezik, az igazán nem illeszthető bele a mai gazdasági elgondolásokba. Itt van általában a mezőgazdaság egész gépesítési problémája. Az iparügyi' miniszter úr szólott róla és a képviselő urak többen szóvátetták, hogy az ipar és a mezőgazdaság milyen mértékben van egymásra utalva és ez az egymásrautaltsági kapcsolat természetesen legjobban ötlik szembe a mezőgazdaság gépesítése területén. Ez ma egy javaslattevő bizottság kezébe van letéve, amelynek rendkívül hosszú címe van, úgy szól, hogy: A magyar mezőgazdaság korszerű gépekkel való ellátásának kérdését tanulmányozó bizottság. Ez a bizottság foglalkozik ezzel a kérdéskomplexussal. Én nem hallottam, még ennek a munkálkodásáról, lehet, hogy valahol történik valami, de látom azt, hogy ennek konkrét megnyilvánulásaként az elkészült traktorok kiosztása milyen tervszerűtlenül és rendszertelenül történik. Megnéztem egyik gépgyárunkban a kiosztási listát és ott azt láttam, hogy ez a bizottság, amely ma ezeknek a gépeknek a kiosztásával foglalkozik, elutasított kéréseket olyan mezőgazdasági üzemek részéről, ahol — a birtok nagysága 500 és 1000 hold között lévén — egy traktor racionálisan lett volna kihasználható, ellenben kiutaltak: traktort 25—30 holdas kisgazdtáknak akik azt a mai években^ mégsem tudják kellően kihasználni. (Piukovich József: Éppen úgy van, mint a régi rendszerben! A Ealuszövetség csinálta az 1920-as években!) Elutasítottak magyarokat, de kiutalásban részesítettek a traktorakcióból egy bácskai polgárt, aki a jugoszláv rezsimben közjegyzői tisztséget töltött be és azt hiszem, ez náluk is pontosan olyan, politikai jutalmazásra szánt állás, amint Magyarországon volt szokásos. Adott traktort a bizottság egy cséplési vállalkozónak októberben, amikor már nem használhatta és ugyanakkor nem ad-ott egy gazdának, aki az őszi szántáskor kitűnően felhasználhatta volna. Egyszóval én nem voltain képes ebből az, elutasítási és kiutalási listából a magam részére valamilyen elvet leszűrni. Itt most nem annak az ezer traktornak a kiosztásáról van szo, ezt jól értsük meg. Itt arról van szó, hogy nekünk mégis csak le kell fektetnünk a mezőgazdaság gépesítésének rendszerét a jövő számiára. (Helyeslés a szélsŐbaloldalon.) Mert .azzal legyünk tisztában/hogy amint a csléplés az elmúlt 30 ^ esztendő alatt a gazda udvarán lovakkal végzett, cséplésből átalakuU vállalkozói üzemággá és ma nincs a falun egy gazda sem, aki még sajátmaga — amint a gyermekkoromból emlékszem — járgánnyal csépelne, ugyanágy át fog alakulni a lovakkal való szántás rendszere a géppel való bérszántássá. (Ügy van! a sztélsőbcdaidalon.) tehát szét fognak választódni a mezőgazdaságban azok a munkálatok, amelyek — hogy tigy mondjam — kollektive végeztetnek, majd bércséplés vagy biérszántás alapján, és azok a munkák, amelyek individuálisan, a gazda, tulajdonában lévő gépekkel lesznek végezhetők. Ennek a problémáját ma kell megoldani és e szerint kell már ma az akciókat vezetni,