Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. i kézben van. Hasonló a helyzet 'a íojdniívelés­ügyniél a termelés és a közellátás ügykörénél. Egy-két ügykört ugyan a közellátási tárca magához tud ragadni, ez azonban sohasem jelenti ennek a kérdésnek gyökeres, tervszerű és alapos rendezését. A mi felfogásunk tehát az, hogy csúcsmi­niszterre a dolgok rendszeres és tervszerű irá­nyítása és végrehajtása érdekében feltétlenül szükség van. Ahogyan azonban a pénzügymi­niszter befolyása a büdzsé megállapításán ke­resztül a régi liberális rendben nem jelentette a tárcák — hogy úgymondjam — szakmai ügykörének kisajátítását, (Ügy van! a szélso­baloldalon.), éppen úgy nem jelenti a csúcsmi­nisz-ter működése azt, hogy például a földmí­velésügyi tárcából ;most átveszi a tenyész­állatakeió lebonyolítását, hogy közlekedési ügyekben ő fogja, előírni, hol létesüljenek utak és vasutak, hogy .az iparügyi minisztérium­ban '_ 'a villamossági társulatok egymásközti jogviszonyát ő fogja majd) szabályozni. Ezek megmaradnak resszortkérdéseknek. Ott azon­ban, ahol egymásbanyúló ügykörök rendezése válik szükségessé, az ő szava a döntő. Ismét­lem tehát, hogy a esúcsniíniszter e tervszerű irányított gazdálkodásnak a pénzügyminisz­ere és nélküle tervszerű gazdálkodást nem képzelhetünk el, mert különben az egész kér­dés rendezése a végnélküli tanácskozások libe­rális légkörében zajlik le. Ismétlem azt is, hogy tervszerű irányítást csúcsmhiiszter nél­kül elképzelni annyi, mint egy régi liberális kormányzatot pénzügyminiszter nélkül ma­gunk elé állítani. (Ügy van! Ügy vun! a szélső­baloldalon.) Egyiélbként, ha a miniszterelnök úr nem is tölti be a csúcsminiszteri széket, a csúesminiszter által elintézendő problémák akkor is továbbra is fennmaradnak. (Piuko­vieh József: Persze! ö az! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.), valakinek meg kell oldani őket és a végén odaérkezhetünk, hogy ezt a hiányzó harmóniát a miniszterelnök úr­nak kell megoldania akkor, amikor sajátma­gáról már az erre vonatkozó bizonyítványt ki állította. (Derültség a szélsőbaloldalon.) De hogy néhány szóval beszéljünk a föl;u­mívelésügyi miniszter úrról is, csak egy pél­dát ragadok ki azért, hogy a dolog abszurdi­tását igazoljam. Kérdezem: lehet-e szuverén a földmívelésügyi miniszter úr abban a tekin­tetben, hogy például a kincstári erdőben ki­termelésre kerülő fa árát és annak elosztását ő árverésen állapíttassa meg? Ez az, árverés megint olyan dolog ebben a szektorban, mint tervszerű gazdálkodás csúcsminiszter nélkül. Méltóztassanak elképzelni: piacra kerülő kész fának az ártényezői az úgynevezett r tőárból, a kitermeléssel kapcsolatos munkabérekből, a fuvar- éspedig kocsifuvarkoltségekből az állo­másig, azután a vasúti fuvarköltségekből, a kirakási költségekből és feldolgozási költsé­gekből adódnak, akár tűzifává, akár műfává dolgozom azt fel és végül ott van még a tűzi­fánál külön a városban való szállítás költsége. Mindezeket a ' költségtényezőket azért sorol­tam fel, mert' valamennyien fix számokban vannak ma megállapítva, fixen meg van álla­pítva a végproduktum ára és meg van álla­pítva valamennyi költségtényező nagysága. Hogyan képzelhető el a dolgoknak ilyen adott­sága mellett, hogy a tore magára, szóval az erdőben álló fára árverést tűzzünk ki? Ez pontosan ugyanolyan, mintha például a mol- j nárok ,a búzát árverésen szereznék he. (Ügy ' ilése 1943 december 10-én, pénteken. 13 van! Ügy van! Derültség a szélsőbaloldalon.— Hendrey József: Tévedés!) A faár kiszámítása egyszerű matematikai feladvány, mert végeredményben a készáru árából le kell vonnunk az előbb általam rész­letesen felsorolt költségtényezők árának Ősz­szeglét és eljutunk a tőárhoz. (Hendrey József: Tévedés! Minden termelő más! Az egyik ügyesebb» a másik kevésbbé ügyes, az egyik olcsóbban termel, a másik drágábban, az egyik tűzifát termel, a másik műfát. A iőár nem egyforma!) Bocsánatot kérek, ügyesség és nem­ügyesség az irányított gazdálkodásban sokkal kisebb szerepet játszik (Hendrey József: Nagy szerepet!), mint a liberális gazdasági rendben. Ezek nálunk mind csökevényei és maradvá­nyai a liberális rendszernek, méltóztassék tzt koncedálni és elhinni nekem. Ismétlem,, min­den tényező, mind a vasúti fuvar, mind a többi tényező fix számokban van kifejezve. Elméletileg lehetetlen, (Hendrey József: Csak elméletileg!), hogy valaki többet adjon a fáért, feltéve, hogy azt, amivel ő többet ad, iiem kívánja majd egyéb módokon behozni, mond­juk, a készáru árába beszámítani. Állítom azf, hogy ha lehetnek is a fuvaro­zásnál nüanszbeli különbségek (Hendrey Jó­zsef: Az egyik autón, a. másik kocsin szállít!), szabadon alakítható költségtényezőli, akkor is — méltóztassék elhinni — ez a rendszer, amely a régi liberális rendből maradt itt csodálatos­képpen a földmívelésügyi minisztériumban, a maga licitálásával sokkal több kárt okoz, mint ha matematikailag kiszámított t párak mellett önkényes felosztást végeznék, mert, ha önkényesen osztjuk ki azt a fát, akkor ragaszkodhatom ahhoz, hogy egyrészt annak késztermékei is azon a megállapított áron kerüljenek piacra, másrészt biztosítani tudom a felosztásnál azt — ez megint a tervszerű gazdálkodás tartozéka —, hogy az a fa azokon a telepeiken dolgoztassék fel, amelyeken való feldolgozása gazdaságilag a legmegfelelőbb, míg ezzel szemben, ha licitálás alkalmával osztom ki azt a famennyiséget, akkor semmi sem gátolja azt, hogy az az erdélyi fa például Sopronban dolgoztassék fel, már pedig mai háborús fuvarhelyzetünkben ez sem meg­vetendő körülmény. Állítom tehát, hogy ha ezeket a kérdése­ket mi tervszerűen és a mai kor szellemében igyekeznénk megoldani, akkor ezt ,a< rendszert meg kellene szüntetni és ehelyett fel kellene osztanunk a megállapítandó tőárak alapján az arra számbajövő fűrészesek között ízt a fa­mennyiséget fannál is inkább, mert hiszen mindig a keresztény kereskedelem védelméről beszélünk, már pedig, ha a kormány önkénye­sen osztja ki a fát, akkor a keresztény fa­kereskedőket és fűrészeseket segíteni tudja azzal, hogy nekik juttatja azt a fát. A licitálás' azonban nem eleme a keresztény kereskede­lemnek és méltóztassék megnézni, a licitálás folytán a fa hány százaléka jut a keresztény kereskedelemhez. (Hendrey József: Csak ke­resztény vehet részt az árverésen! — Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Strómanokkal! — Piukovich József: Ezt a rendszert ne védd: anarchia, ami ma folyik! — vitéz Imrédy Béla: Jobb hallgatni!) Itt van egy másik kérdés a földmiívelés­ügyi tárca területéről. Jutalmakkal való buz­dításokat látunk bizonyos termelési eszközök használata terén: gondolok a siló- és traktor­akcióra. Pénzjutalmakkal elősegíteni valamit

Next

/
Thumbnails
Contents