Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1943 december 10-én, pénteken. 11 melésre való berendezkedéssel, olajfinomító létesítésével, hidak építésével, — amikor pedig előre láttnfc azt, hogy a háborúban micsoda vasínséggel kell küzdenünk, — mulasztást követett eluai koinmány akikor, amikor anyagokat felhasznált olyan célok létesítésére, amelyek nemesakhogy pillanatnyilag nem szükségesek, hanem alaposabban megfontolva a magyar nemzet gazdaságpolitikájába sem lesznek majd beilleszthetők- Mert fontolj.uk meg a dolgot: a mi egész iparfejlesztésünknek, ipari fejlődésünknek, — amiről szép saavakkal emlékezett meg Laky t. képviselőtársam — alapja mégis csak az energiagazdálkodás és hogy energiában szegények vagyunk, az vitán felül áll. Már most nekem mégis csak úgy kell eljárnom, hogy ne létesítsek és ne telepítsek olyan iparágakat, amelyek elrabolják energiáimat és a végén odajuthatok, hogy energiahiányom miatt le kell mondán oni olyan ipari léte síim é•nyekiről, amelyek lényegesen értékesebb produktumok 'termelésére volnának alkalmasak. Azt volnék tehát bátor javasolni, hogy az iparosításnál állapítsunk meg egy sorrendet, amely sorrendisiégnél számba kell vennünk elsősorban energiaíhelyZetünket, másodsorban anyagi helyzetünket, — értem alatta a nyersanyagot— és harmadsorban a munkáshelyzetet. Attól tartok, hogy azok a nehézségek, amelyek most pillanatnyilag még az energiában és (

anyagban mutatkoznak, rövidesen munkaerőben is mutatkozni fognak, mert a dolgok - szétparoellázva, vezetés

1 nélkül történnek. Már fontos ipari vállalatainknál hiányoznak a szakmunkások, akiket hiába pótolnak munkásszázadokkal, amelyek mind sűrűbben jelennek meg az ipari termelésben, átalakulva munkászászlóaljakká és munkásezredbkké. Ezek a statisztikai számok tükrében kedvező képet mutathatnak, de • — nem kell - bővebben magyaráznom, — termelési oldalon nem adják meg azt az eredményt; amelyet helyes politikával a szakmunkások helyes elosztása részünkre biztosíthatna. Súlyosnak: tartom tehát mai helyzetünket abban a vonatkozásban, hogy a szétparcellázott ügykörökben mindenki a maga problémáját látja maga előtt és nincs egy tényező, amely ezeket összefogva egységesés az adott viszonyoknak megfelelő irányba terelje. Még jobban súlyosbítja a helyzetet megítélésünk: szerint a miniszterelnök úr kijelentése, aki a legutóbbi felhatalmazási vita kapcsán azt mondta a csúcsmíniszterségre vonatkozólag, hogy ő úgy látja, ez nem illeszthető bele alkotmányunkba, a miniszteri felelősség elvével nem hozható összhangba; ezenkívül olyasfélét ig mondott, hogy nincs is- olyan személy, aki ezt az állást betölthetne; igazán mindenkit megvizsgált, saját magát is lés ő, aki a politikai és gazdasági posztok igazán magas és széles skáláját töltötte be, saját magát sem minősítette alkalmasnak, másokat még kevésbbé. (Mester Miklós: Elég szomorú, ha így van!) Azt is mondta, hogy ez végeredményben egy háborús dolog, majdínem mondhatná, hogy felesleges dolog az egész. Igazán nem ismerjük tehát ki magunkat, most van-e csúesminiszter vagy nincs. Tudóan, hogy jelenleg nincs itt az ülésen, de ilyen létezik élő személyben, a pénzügyminiszter ár személyében, Már most a miniszterelnök úrnak lényegében igaza van ebben a megállapításban, hogy a csúesminiszterség nem illeszthető össze a miniszterek alkotmányos felelősségével és- hogy alapjában a csúcsminiszter felesleges ember is. Teljesen igaza van neki a liberális szemléletben. Méltóztassék csak meggondolni, hogy még a Bethlen-féle liberális kormányban is — ugyanúgy, aKogy az egész magángazdaság: tevékenységet egy emeltyűn, a

; pénzen keresztül irányították — volt irányítva a kormány egyes tagjainak ténykedési lehetősége a pénzügyminisztérium által megállapított hitelkeretek miértékén keresztül. A pénz adta meg a munka lehetőségét. Felesleges lett volna tehát, de nem is lett volna mod tovább belenyúlni az egyes tárcák ténykedésébe, mert hiszen minden a teljes szabadság jegyében zajlott le. A búzaárak kívülről állapítócltak meg 7 pengőben és a kormány csak hosszú évek tusakodása után tudott a bolettával — úgy, ahogy — a dolgon segíteni. Exportunkban, az ipari és egyéb termelést ágainkban kialakuló árak kizárólagosan a nemzetközi árreláció függvényeiként mutatkoztak és jelentkeztek. s ilymódon nem is volt szükség arra, hogy az egyes termelési ágakat összefüggésbe hozzák. mert hiszen mindenki a liberális elv játékszabályai szerint saját maga kereste meg a maga elhelyezkedési lehetőséglét. Az első belenyúlás elkövetkezett akkor, amikor a liberális gazdasági rendnek első pillére, a szabad árucsereforgalom pillére kidőlt, amikor az államok egymással kötött gazdasági rend viszonyába kerültek és ily módon nekünk is 'a régi szabad gazdasági rendszer helyett kontingentális megállapoidásokat kelllett kötnünk. Ennek azután élvezte előnyeit a magyar gazdatársadalom a búza árában, nem a 7 pengős, hanem a római szerződésben megállapított lényegesen magasabb árszintben. Világos dolog, hogy ennek ellentételei is voltak, mert amikor eladtam ilyen magas áron, nekem vennem is kellett. Ily módon megkezdődtek az Összefüggések az egyes tárcák ügykörei közt és ily módon kellett már foglalkozni azzal, hogy a külkereskedelem terén egy egységes irányítás létesüljön. Gömbös Gyula volt, aki ezt elsőnek felismerte. A csrácsmíiniszter őse volt a gazdasági minisztertanács, amely szervezet a liberális időkben nem volt látható, és a gazdasági minisztertanácsból fejlődött ki lassan a dolgok haladítával a csúcsminiszterség, mégpedig Tmrédy Béla igen t. képviselőtársam személyében akkor, amikor a. dolgok irányításának szükségessége túlhaladta a külkereskedelem irányítását és amikor a győri Programm kerekében már egy mélyebb belenyúlást_kellett biztosítani a belső gazdasági élet alakulásába Világosan látható volt, hogy a győri programm maga után vonja az. árklérdések szigorúbb kontrollját hiszen éppen Laky képviselő úr volt az, ató erre az első megbízatást nyerte a liberális gazdasági rend felszámolásának folyományakép. Elképzelhetetlen lett volna a győri programmot a liberális gazdasági szellemben végrehajtani, ez csak egy kötött, tervszerű, irányított gazdasági életben volt elképzelhető. Éppen ennek első megoldási formája volt az árkérdés rendezése. Akkor 1938-at írtunk, nem voltunk benn a háborúban és anyagi vonalon nehézségeink nem voltak. Később,,