Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

10 Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1943 december 10-én, pénteken. belátható esztendőkben 40 kilométer fog megvalósulni, holott technikailag ennelk a 200 kilométeres vezetéknek a lefektetése egy év alatt lehetővé válna, ha mégvolna hozzá a vasanyag. Ez olyan kérdés, amelyről nem akarok számokat mondani, mert hátha bizalmasak, de mindenesetre ennek a földgáznak a

/ felhasználása is rendkívül jelentős mértékben volna képes a mi szénihelyzetünk súlyosságát enyhíteni. Ilyen körülmények között elvárnám, hogy nem nyugszunk bele ebbe a csupán szeretetteljes gondozásba, hanem elkövetünk mindent, hogy ez a nyersanyagforrásunk minél előbb felhasználásra is kerüljön. Hasonló a helyzet a nagybányai ipartelepeknéjl, ott, ahol rezet, ólmot és cinket bányásznak. Azt hiszem, gazdasági emberek előtt felesleges indokolnom, hogy éppen háborús időkben ezeknek a fémeknek mi a jelentőségük. Ezek a bővítési munkálatok, amelyek ott folynak és amelyek hivatottak és alkalmasak volnának arra, hogy ennelk az üzemnek a 'termelését a kétszeresére emeljék és amely munkálatok gondos .anyagellátás mellett, a bővítéshez szükséges anyag rendelkezésre bocsátása mellett egy esztendőn belül el volnának végezhetők, ma is olyan stádiumban vannak, hogy e mellett a vontatott anyagkiutalás mellett senki sem tudja megmondani, mikor kerülnek ezek a vállalatok abba a helyzetbe, hogy tényleg felfokozzák termelésüket. Ezzel szemben létesültek üzemek, amelyek létesítésének szükségességét erősen vitába vonom, sőt azt mondihatom, hogy vannak olyanok is, amelyeknek létesítése nemzetgazdasági szempontból egyenesen károsnak minősíthető. Nyiltan beszélek. Aluminiumtermelésünk fokozásáról beszélek azon a mennyiségen túl, amely a hazai szükséglet kielégítését jelenti. Méltóztatnak látni, hogy napjainkban a legkevesebbet hallunk beszélni az aluminiuinellátásban fennálló nehézségekről, mert bármiről beszélünk, a szénről, a vasról, a gumiról, amelyeket az. előbb felsoroltam, a rézről, vagy bármilyen anyagról, amelyek termelésének fokozását elmulasztottuk, — napirenden forog ezeknek a hiányoknak az ecsetelése —,a másik oldalon én még nein hallottam azaluminiumtermeléls térén fennálló zavarokról. Megállapíthatjuk tehát, hogy ebben a fémben aránylagosan, a háborús viszonyokhoz képest jól el vagyunk látva. Megállapítottuk már a multakban, az 1939 és 1940-es években, amikor elég idő lett volna arra, hogy a kormány ebben a kérdésben elfoglaljon egy álláspontot, hogy az alumíniumtermelés egyesek hamis felfogásával ellentétben nem a bauxitérc feldolgozását jelenti, hanem a szén eltüzelését, annak a szénnek az eltüzelését, amely nincs, (vitéz Imrédy Béla: Energiakérdés!) Egy kilogramm alumínium előállításához 30 kilogramm szénre van szükség. A 30 kilogramm szén úgy oszlik meg, hogy ebből 6 kilogramm kell ahihoz, hogy a bauxitból timföldet állítsak elő és 24 kilogramm kell ahhoz, hogy a timföldből alumíniumot gyártsak. Világos dolog, hogy logikusan Magyarországon nagy aluniíniumérctelepeink mellett a 6 kilogramm szén felhasználásával a timföld gyártásáig kellene elmenni, ott meg kellene állni és ebből a timföldből csak annyit kellene feldolgozni alumíniumnak, amennyi a belső szükséglet, — már csak becsületből is, hogy ezt saját magam állítsam elő — de hogy amúgy sem elegenidiő szénkincsünket arra használjam fel, hogy az aluminiumot exportáljam, amikor lényegében szenet exportálok, ez nem gazdaságpolitika, (vitéz Imrédy Béla: Ez világos!) Erre az üzemre megvannak, a projektumok s megvolt hozzá a pénz, jelentős Összegek. De most megint nem a pénzoldalát nézem a dolognak, hanem az építkezés és a berendezés létesítésének kapcsán felhasznált anyagok óriási tömegét, amelyeket okosabban tudtunk volna olyan helyen felhasználni, ahol az előbb a mulasztásokra rámutattam. Felhasználtuk tehát ezt a mennyiséget és akkor, ha netalán tán üzembe jönne ez a gyár, bizony nem tudom, honnét fogja a kormány az üzemhez szükséges szénmennyiséget biztosítani. Hasonló a helyzet egy olajfinomító létesítésiénél, amelyről elismerem, hogy — lehetséges — technikailag kitűnőbb eljárással dolgozik, mint a többi olajfinoinító, de akkor is, ha ezt az eljárást meg kívánjuk honosítani, okosabb lett volna ezt az üzemet hozzáragasztani valamely meglévő üzemhez és nem kellett volna az eljáráshoz új gyárat építeni minden tartozékával, kazánteleppel és munkáslakóteleppel, akkor, amikor anyagilag" olyan helyzetben vagyunk, hogy egyéb létfontosságú ipari beruházásainkat nem tudjuk kielégíteni. Itt még egy kérdésre térek rá. Kérem azonban, ne méltó'ztassék ez't is, mint ahogyan általában szokásos, erről az oldalról tett kijelentéseinket félremagyarázni. Helyesnek tartom azt a békebeli gazdaságpolitikai elvet, hogy produktumainkat minél nemesebb formában szállítsuk külföldre. Ez a békében áll, háborúban azonban elveinket applikálni kell az adott helyzetre, tehát nem lehet nekünk ehhez a békeidőben helyes elvhez görcsösen ragaszkodni. Német viszonylatról beszélek, amely viszonylatban még ma is ragaszkodnak ahhoz, hogy az olajat feldolgozott, desztillált állapotban szállítsuk ki. Pedig ez mit jelent? Ez nem azt jelenti, amit békeidőben, hogy magamnak munkalehetőséget biztosítok, ' hanem azt jelenti, hogy a lepárláshoz szükséges szenet saját szenemből kell adnia Méltóztassanak ezeket a dolgokat a háborús viszonyokhoz applikálni. En abban semmifléle bűnt a nemzet ellen nem látok, ha alkalmazkodva a viszonyokhoz, azt mondom, hogy kiszállítjuk ezt a háború tartama alatt kiszállításra váró mennyiséget nyers állapotban, megtakarítva a szenet, ugyanakkor pedig a másik oldalon, — miután ők szívesebben veszik ezt, mert saját eszközeikkel a maguk számára alkalmasabban tudják feldolgozni — ugyanakkor a magunk számára a nekünk fontos anyagok szállításánál bizonyos előnyöket biztosítunk. Ezért mondom azt, hogy legyen valaki gazdája ezeknek a kérdéseknek, mert azok ma gazdátlanul intéződnek és régi megcsontosodott elvekhez ragaszkodva, messze esnek attól az elvtől, amit ma a háborús helyzetben nekünk okosan alkalmaznunk kellene. Röviden összefoglalom azt. amit elmondani bátor voltam .. s ami tárgyilagos bírálattal megállapítható: a termelésben a háború számára rendkívül fontos anyagokban, mint a szén, a vas, a cellulózé, a gumi, a földgáz és a különböző fémek: a réz, az ón (és a cink, ahol meg lett volna a fejlesztés lehetősége azokkal a lépésekkel, amelyekre ezekről a padsorokról idejében és többízben rámutattunk, ezek a lépések nem történtek meg és ilyen módon kormányzati mulasztást látok abban, hogy ezekben a cikkekben a termelés ma ilyen alacsony szinten mozog. á. másik oldalon pedig azáltal, hogy' fokoztuk termelésünket: alumíniumter-