Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

Az országgyűlés képviselőházának 353, gunkban a visszacsatolt területrészek külön­ben is megbontották azt az egyensúlyt, amely a múltban megvolt a. termelés és a fogyasztó­piac között, tehát mindenképpen indokolt a vastermelésnek minden eszközzel' való foko­zása. Céloztunk arra, — akkor még idejében lett volna — bogy méltóztassék a kormánynak gondoskodni további nagy olvasztók, további acélművek, további hengerművek létesítés érői. Ezek nem történtek meg, de .azt hallom, hogy további nagyolvasztók létesítéséről ma is foly­nak még tárgyalások. * Megemlítettük akkor, hogy a termelés tokozásával egyidejűleg méltóztassék a kor­mány arra súlyt helyezni, hogy vasunk ne pocsékoltassék el, azaz hogy felhasználása ra­cionálisan történjék- Akkor a mezőgazdasági gépgyártást említettük, mert akkoriban krízis­ben szenvedett ez az iparág azért, mert nem volt nyersanyaga, javasoltuk, hagyják abba a hídépítést, — mert a hídépítés békeidők luxusa: száz és ezer vagonszámra nyeili e'l a hengerelt vasárut — és azt a vasat, amelyet erre fel; használnánk, inkább fordítsak a gazdasági élet egyéb szektoraira, ahol azt a vasat hasz­nosabban tudjuk felhasználni. Ez nem követ­kezett be, a hidak építését folytatták mind­addig, amíg most végre ,a teljes» anyaghiány abba a helyzetbe kényszerítette őket, hogy az óbudai Árpád-híd építését de facto abba kel­lett hagyni. Kérdezem, hogy amikor a hídon a. köziek edés úgysem, indulhat meg, mert nin­csen készen, kit terhel a felelősség azért, hogy az a néhányszáz vágón vas azóta, hogy figyel­meztető szavunk elhangzott, abba a híeíba. feleslegesen beépíttetett? (Egy hang a, szélső­baloldalon: Luxusházak!) Azt mondotta' az iparügyi miniszter úr, hogy vastermelésünk fokozásának egyik aka­dálya a kokszimport. Tudvalevő, hogy a uyers­vasgyártás másik alapanyaga a vasérc, ha­zánkban is, a visszatért felvidéki területeken is, azonkívül közeli piacokon, Bulgáriában és Jugoszláviában jelentős mennyiségben rendel­kezésre áll, tehát ez nehézséget nem okoz. Ami pedig a kokszimportot illeti, azt hiszem, va­gyunk mi a Német Birodalommal olyan baráti viszonyban politikai és gazdasági téren, hogy egy ilyen fontos iparág megnövelésénél, mint a vastermelés, a szükséges kokszot megfelelő kompenzáció ellenében mindenkor meg tudjuk kapni. A következő termelési ág napjaink rend­kívül fontos, termelési ága, a textilipari ter­melés volna. Sürgettük mi éveken keresztül, hogy miután erdőségeink visszatértek, méltóz­ta.ssanaík megteremteni a cellülózeipar alap­jait- Ez a mai napig nem történt meg. Rá­mutattunk arra; hogy a fa feldolgozási sor­rendjében a tűzifa, amely nálunk a legnagyobb volument jelenti, a legkevésbbé gazdaságos felihasználás, ezután következik az ipari fel­használás, fűrészelés útján, de' a leggazdasá­gosabb a fának kémiai feltárása. Egyrészt er­dőségeink hasznosítása, másrészt a textilipari nyersanyaghelyzet enyhítése érdekében min­denképpen kívánatos lett volna ceilulózeüzem­11€ k — nem annak a bizonyos Almásfüzitőn létesített műrostgy árnak létesítése,^ hanem cellulózét termelő gyáriüzeni, — létesítése. Ez nem indult meg. Mindezek a mulasztások ma természetesen erősebbeu esnek latba, mert ezek az esztendők elmúltak és az akkor fennállott lehetőségek is elmúltak. A létesítendő mürostgyárral kapcsolatban legyen szabad megemlítenem, hogy ez meg is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1943 december 10-én, pénteken. 9 kezdte- termelését bizonyos gépegységekkel és rövidesen felfut teljes kapacitására. Nagyon kérném a csúcsminiszter urat, méltóztassék nekünk választ adni abban a kérdésben, hogy ennek árviszonyai valóban úgy rendeztetnek-e, mint ahogyan arról beszélnek a piacon, hogy az egész üzemlétesítési költség három esztendő alatt írassék' le. Nevezetesen ez magyarul annyit jelent, hogy az általa nyújtott produk­tumok a békebeli árnak mintegy tízszeresén fognak forgalomba kerülni. Azt hallom, hogy ezt azzal indokolják, hogy a kormány nem tud biztosítékot nyújtani a vállalatnak arravonat­kozólag, hogy a háborúutáni időben tényleg tudja-e majd t foglalkoztatni és uyennioclou neon marad más kompromisszumos bázis, mint az, hogy egy rövid időtartamra állapítsák meg egész leírását. Ezt rendkívül súlyosnak tartom. Rendkívül súlyosnak tartom .abból a szempontból is, hogy -végeredményben már precedens van arra, hogy mi műrostot köte­lezően fogyasztottunk itt a hazai piacon. Mert méltóztassék visszaemlékezni arra, amikor mi Olaszországgal még a jó békeidőben hasonló meg állap o dá s ok at kötöttunk műr os t imp or t r a, akkor a hazai textilgyárak kényszerültek en­nek feldolgozására és nagyon szívesen vették, mert ma annak köszönhetik kedvező helyzetü­ket, hogy már akkor átálltak ,a mürostfeldol­gozásra; mondom, szívesen vették, hogy- a pamutf ogyasztás bizonyos arányában műrostot is dolgozzanak fel. Szabad kezet engedtünk arra, hogy keverik-e a pamutot vagy önálló cikként dolgozzák fel. Ha ez békében, a háború előtt lehetséges volt, miért ne volna lehetséges a háború után megint? A kormány miért nem olyan módon oldtja meg a káirdést, hogy garan­tálja ennek a vállalatnak azt, hogy a termei­vényének a hazai piacon való fogyasztását lehetővé fogja tenni? (Szöllősi Jenő: A leg­könnyebb eset!) A következő 'termelési ág, amelynek jelen­tősége szintén nem iekicsinylendő napjaink­ban, főleg katonai szempontból, a műgumi gyártásának kérdése. Tanúi vagyunk annak, hogy az iparügyi miniszter úr két évvel ez­előtt bejelentette, hogy a műgumigyárt ás az­után most már a legrövidebb időn belül mee­indul. Ma sem tudok róla, hogy ez a kérdés megoldást nyert volna. Ugy tudom, hogy ami gumit ma gyártunk, azt a baráti államokból való importnyersanyagból készítjük. További kérdés az erdélyi földgáz kérdése. Köztudomású, hogyan állunk energiahordozó anyagokban, széntermelésünkben. és ezzel szemben szénigényekben. Arról hallunk be­szélni, hogv most megint a karácsonyi szün­idő alatt éppen széntakarékossági okokból a katonai, hadiüzemek is leállításra kerülnek. Ezzel súlyosabb energiahelyzettel számolni sem lehet- (Mozgás a szélsőbmloléalon.) JJgyan­akkor adva van nekünk Erdélyben jelentős földgáz forrásunk, amelyről. az iparügyi minisz­ter úr úgy nyilatkozott, hogy igen nagy szere­tettel- foglalkozunk ennek a gáznak a feltárá­sával és elvezetésével északra, Dés irányába, ahol is ezzel a gázzal, mm't tüzelőanyaggal foe 1 ink majd az energiaellátást biztosítani több nagyipari üzem számára. Én azt kíván­nám az iparügyi' miniszter úrtól, hogy keve­sebb szeretettel és több eredménnyel foglal­kozzék a földgázzal. (Helyeslés a szélsőbal olda­lon,) A helyzet ,az, hogy ezt a földgázt körül­belül 200 kilométeres vezetéken kell odave­zetni a felhasználási helyre, amely 200 kilomé­terből a legjobb reménység szerint a következő 2

Next

/
Thumbnails
Contents