Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

* Az országgyűlés képviselőházának 356. uontot. Ez bizalmi kérdés és erről a bizalmi követelésről mi nem tehetünk le. T. Ház! Most a kormánynak nagyarányú íelhataimazást adunk abban a tekintetben, hogy, jog-szabályokat alkothat. Itt a jogszabályok tekintetében formai és tartalmi kérdéseket keli megvizsgálnunk, vájjon az, amit látunk a kor­mány részéről, inegadja-e nekünk a bizalmat arra, hogy megszavazzuk a kormánynak a. fel­hatalmazást. Nem akarok az igazságügyminisz­ter személyével itt most vitába szállni, de tisz­telettel megjegyzem, hogy amit az igazságügy­miniszter úr mondott.—"és amit nagyon szíve­sen leszek tátor neki kifejteni esetleg egy más alkalommal — a Kúriának arról a döntéséről» amellyel .biróküldési jogát gyakorolta és egy bizonyos bűnügyet a budapesti büntetőtörvény­székről a pestvidéki törvényszékhez utalt át, ebben a tekintetben a Kúria álláspontja és az igazságügyminiszter álláspontja közt bizonyos ellentmondás van és olyan jogi bizonytalanság mutatkozik e kérdés körül, amely minket a jog­szabályok formai tökéletessége tekintetében nem nyugtathat meg, mert a felhatalmazás ke­retében nem, lesz nekünk már jogunk a formai jogalkotási követelményeknek eleget tenni, ez a kormányba hárul, tehát a kormány veszi át a parlament helyett ezt a szerepet is. A másik a rendeletek tartalmi helyessége. Ehhez legalábbis meg kell kivánni, hogy egy rendelet, ha nem is örök értékű, de legalább kibocsátása pillanatában valóságban érvényes, betartott és betartható legyen. Tegnapelőtt megjelent a mezőgazdasági munkabérről szóló rendelet a_ hivatalos lapban, amelyet aznap, amikor megjelent, ebben az országban azt hi­szem tízezer vagy százezer számra szegtek meg és egészen természetesnek veszi a Ház minden­egyes tggrja, hogy nem is lehet betartani, mert ezek mellett a bérek mellett ma mezőgazdasági munkára nem vállalkoznak. Ázi országgyűlés feladata még az, is, hogy ái külömiböző jogszabályok egymással összhang­ban legyenek. Most ezt az összhangot iis a kor­mány kénytelen átvállalni sa ját felelősségére. Hogyan adunk tehát az összhang tekiinteté­bieini 1 ? Nemi ismétlem meg azt, ami innen r el­hangzott, hogy a miniszterelnök úrnak a. csúcs­milniszter tekintetében elfoglalt álláspontja nem egyezik meg magával azzal a ténnyel, hogy vani csúcs-miniszterünk. A miniszter­elnök úr ugyanis azt mondta, hogy nincs em­ber, aki át tudná tekinteni és felelős döntése­ket tudna hozni a gazdaságpolitika egéis'ziei te­kintetében. Mi a helyzet valójában 1 ? Nem az a csúcs'miniszter feladata, hogy a miniszter­elnök és a szakminiszterek helyett f szakszerű döntéseket hozzon, hanem az szükséges, hogy először is a szükséges szakszerű döntések meg­hozassanak, tehát a gazdasága miniszter _ a szakminisztereket rá tudja, bírni, hogy a szük­séges döntéseket és intézkedéseket meghozzák, másodszor pedig, hogy ezek egymással ^ össz­hangban legyenek. Erre 1 pedig ; nem -elég a rábeszélő hatáskör, mert valakinek döntenie kell. Világos, annak kell döntenie, ak :| re a m a­gasa'blbi, összefogó szempontok vannak bízva. Ma pedig fordítva, van: a felelősségig folytán a szakminiszteré az erősebb jogi pozíció, éppen, mlert övék ai felelősség, A kollegiális döntés pedig ezen nyilvánvalóan azéqrt ne'm segít, mert nézeteltérés esetén, a gazdasági miniszter, tehát a osúcsminiszter 1 és a. szakminiszterek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. _ ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. 183 'között a minisztertanács dönt, végeredmény­berni azoknak szavazatával, akik nem szak­emberek, például a közoktatásügyi miniszter szavazatával. A szakszerűségnek és az össz­hangolásnak kérdése lemondással sem oldódik meg. Bocsánatot kérek, gyakorlatilag lemondá­sokkal dolgozni, hogy folyton lemondjanak a miniszterek és folyton újak jöjdenek, ez szin­tén- nem kívánatos. (Derültség. — Felkiáltások a szeisőbaíoldal óm: Nem síéinek!) Alapvető politikai kérdésekben, mint mlond­ta'm — főleg a külpolitikai tiszta tájékozódás biztosítását illetően és a 'blaloldalji destrukció­val való küzdelembein! — a kormány állás­pontja és a mienk közt elvi különbség van. Nem szakadék, de határozott elvi különbség, ahol is mi a mi álláspontunkat keményen kép­viseljük. Ezt senki tőlüink rossz nevem nem veheti, ez parlamentáris jogunk és lelkiisme­retbeli kötelességünk is. (Úgy van! Úgy van! ••- Taps! a szélsőbwotdalotn) T. Ház! Fel kell vetnem nuég egy kérdést a hátralévő néhány percben, amelyeket rend­kívül fontosnak tartok s amelyet meg kell említenem azért is, mert szeretném elejét venni annak, hogy zavarok álljanak elő a ma­gyar közéletben,. f T. Ház! A keresztény néppártnak vezér­szónoka az appropriációs javaslat során fel­olvasott egy deklarációt, amelyet megelőzően kifejtette pártjuknak azt az álláspontját, hogy ők a háború kezdete óta gondosan kerülik olyan kérdések nyilvános megvitatását, amelyek egy­szerű felvetése is súlyos következményekkel járhat. Ez tiszteletreméltó álláspont. Talán nieim mindenben egyezik a mi felfogásunkkal, mert véleményünk szerint a parlament nehéz kérdé­sieket is köteles megtárgyalni és megoldani, azonban, ha már ez az elvi álláspontja az igen t. keresztény néppártnak, amelyet én a magam részéről tisztelettel koneedálok, mint elvi állás­pontot, akkor őszintén szólva nem egészen érteimi a következő mondatuk beiktatását (olvassa): »Alkotmányos életünk jogfodytonosságániak tel­jességié megköveteli a törvényes magyar ki­rályság visszaállításának előkészítését és a nemzet érdekeinek megfelelő • időpontban való megvalósítását.« (Abonyi Ferenc: Mintha ez is kény esi kérdés volna! Neimi alkalmas az idő erre! — Zaj a jobboldalon.) Erre a miniszter­elnök azt felelte (ohassU): »Nem is kell monda­nom, hogy Zichy János gróf minden mondatá­hoz szívvel és lélekkel csatlakozom, azokkal minden vonatkozásban teljesen egyetértek.« (Mozgás a szétsőbalolda.on'.. >-- Maróthy Károly: Elnézés volt! — Halijuk! Haíljuk! jobbfeM.) T. Ház! Ezt a megállapítását a felsőház egyik igen illusztris szónoka a felsőházi vita, során az elsők között helyeslőleg újból leszö­gezte és utána azt 'mondotta (o\lva\s\sa): Helyre kell állítani a törvényes magyar királyiságot a maga egészében, majd... a királysághoz és a király személyéhetz ennek a vértengernek özö­néből egy csepp sem tapad.« (Mozgás a\ szélső­balold'ci'ion.) Itt tehát tovább mentek, itt már a személyi kérdés is beleelegyedett ezzel a megállapítással. T. Ház! Én -niem akarok ellentéteket éledni ós eleve hozzájárulok ahhoz, hogy beszédemnek eizt a részét, — bár amire hivatkoztam, meg­jelent a sajtóban — a miniszterelnök úr tetszés szerint cenziíráziza vagy nie cenzúrázza. LojáH­^abban, azt hiszem, nem lehet eljárni. Itt a Házban oaonban; fel kell hívnom, az igen t. 27

Next

/
Thumbnails
Contents