Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
* Az országgyűlés képviselőházának 356. uontot. Ez bizalmi kérdés és erről a bizalmi követelésről mi nem tehetünk le. T. Ház! Most a kormánynak nagyarányú íelhataimazást adunk abban a tekintetben, hogy, jog-szabályokat alkothat. Itt a jogszabályok tekintetében formai és tartalmi kérdéseket keli megvizsgálnunk, vájjon az, amit látunk a kormány részéről, inegadja-e nekünk a bizalmat arra, hogy megszavazzuk a kormánynak a. felhatalmazást. Nem akarok az igazságügyminiszter személyével itt most vitába szállni, de tisztelettel megjegyzem, hogy amit az igazságügyminiszter úr mondott.—"és amit nagyon szívesen leszek tátor neki kifejteni esetleg egy más alkalommal — a Kúriának arról a döntéséről» amellyel .biróküldési jogát gyakorolta és egy bizonyos bűnügyet a budapesti büntetőtörvényszékről a pestvidéki törvényszékhez utalt át, ebben a tekintetben a Kúria álláspontja és az igazságügyminiszter álláspontja közt bizonyos ellentmondás van és olyan jogi bizonytalanság mutatkozik e kérdés körül, amely minket a jogszabályok formai tökéletessége tekintetében nem nyugtathat meg, mert a felhatalmazás keretében nem, lesz nekünk már jogunk a formai jogalkotási követelményeknek eleget tenni, ez a kormányba hárul, tehát a kormány veszi át a parlament helyett ezt a szerepet is. A másik a rendeletek tartalmi helyessége. Ehhez legalábbis meg kell kivánni, hogy egy rendelet, ha nem is örök értékű, de legalább kibocsátása pillanatában valóságban érvényes, betartott és betartható legyen. Tegnapelőtt megjelent a mezőgazdasági munkabérről szóló rendelet a_ hivatalos lapban, amelyet aznap, amikor megjelent, ebben az országban azt hiszem tízezer vagy százezer számra szegtek meg és egészen természetesnek veszi a Ház mindenegyes tggrja, hogy nem is lehet betartani, mert ezek mellett a bérek mellett ma mezőgazdasági munkára nem vállalkoznak. Ázi országgyűlés feladata még az, is, hogy ái külömiböző jogszabályok egymással összhangban legyenek. Most ezt az összhangot iis a kormány kénytelen átvállalni sa ját felelősségére. Hogyan adunk tehát az összhang tekiintetébieini 1 ? Nemi ismétlem meg azt, ami innen r elhangzott, hogy a miniszterelnök úrnak a. csúcsmilniszter tekintetében elfoglalt álláspontja nem egyezik meg magával azzal a ténnyel, hogy vani csúcs-miniszterünk. A miniszterelnök úr ugyanis azt mondta, hogy nincs ember, aki át tudná tekinteni és felelős döntéseket tudna hozni a gazdaságpolitika egéis'ziei tekintetében. Mi a helyzet valójában 1 ? Nem az a csúcs'miniszter feladata, hogy a miniszterelnök és a szakminiszterek helyett f szakszerű döntéseket hozzon, hanem az szükséges, hogy először is a szükséges szakszerű döntések meghozassanak, tehát a gazdasága miniszter _ a szakminisztereket rá tudja, bírni, hogy a szükséges döntéseket és intézkedéseket meghozzák, másodszor pedig, hogy ezek egymással ^ összhangban legyenek. Erre 1 pedig ; nem -elég a rábeszélő hatáskör, mert valakinek döntenie kell. Világos, annak kell döntenie, ak :| re a m agasa'blbi, összefogó szempontok vannak bízva. Ma pedig fordítva, van: a felelősségig folytán a szakminiszteré az erősebb jogi pozíció, éppen, mlert övék ai felelősség, A kollegiális döntés pedig ezen nyilvánvalóan azéqrt ne'm segít, mert nézeteltérés esetén, a gazdasági miniszter, tehát a osúcsminiszter 1 és a. szakminiszterek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. _ ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. 183 'között a minisztertanács dönt, végeredményberni azoknak szavazatával, akik nem szakemberek, például a közoktatásügyi miniszter szavazatával. A szakszerűségnek és az összhangolásnak kérdése lemondással sem oldódik meg. Bocsánatot kérek, gyakorlatilag lemondásokkal dolgozni, hogy folyton lemondjanak a miniszterek és folyton újak jöjdenek, ez szintén- nem kívánatos. (Derültség. — Felkiáltások a szeisőbaíoldal óm: Nem síéinek!) Alapvető politikai kérdésekben, mint mlondta'm — főleg a külpolitikai tiszta tájékozódás biztosítását illetően és a 'blaloldalji destrukcióval való küzdelembein! — a kormány álláspontja és a mienk közt elvi különbség van. Nem szakadék, de határozott elvi különbség, ahol is mi a mi álláspontunkat keményen képviseljük. Ezt senki tőlüink rossz nevem nem veheti, ez parlamentáris jogunk és lelkiismeretbeli kötelességünk is. (Úgy van! Úgy van! ••- Taps! a szélsőbwotdalotn) T. Ház! Fel kell vetnem nuég egy kérdést a hátralévő néhány percben, amelyeket rendkívül fontosnak tartok s amelyet meg kell említenem azért is, mert szeretném elejét venni annak, hogy zavarok álljanak elő a magyar közéletben,. f T. Ház! A keresztény néppártnak vezérszónoka az appropriációs javaslat során felolvasott egy deklarációt, amelyet megelőzően kifejtette pártjuknak azt az álláspontját, hogy ők a háború kezdete óta gondosan kerülik olyan kérdések nyilvános megvitatását, amelyek egyszerű felvetése is súlyos következményekkel járhat. Ez tiszteletreméltó álláspont. Talán nieim mindenben egyezik a mi felfogásunkkal, mert véleményünk szerint a parlament nehéz kérdésieket is köteles megtárgyalni és megoldani, azonban, ha már ez az elvi álláspontja az igen t. keresztény néppártnak, amelyet én a magam részéről tisztelettel koneedálok, mint elvi álláspontot, akkor őszintén szólva nem egészen érteimi a következő mondatuk beiktatását (olvassa): »Alkotmányos életünk jogfodytonosságániak teljességié megköveteli a törvényes magyar királyság visszaállításának előkészítését és a nemzet érdekeinek megfelelő • időpontban való megvalósítását.« (Abonyi Ferenc: Mintha ez is kény esi kérdés volna! Neimi alkalmas az idő erre! — Zaj a jobboldalon.) Erre a miniszterelnök azt felelte (ohassU): »Nem is kell mondanom, hogy Zichy János gróf minden mondatához szívvel és lélekkel csatlakozom, azokkal minden vonatkozásban teljesen egyetértek.« (Mozgás a szétsőbalolda.on'.. >-- Maróthy Károly: Elnézés volt! — Halijuk! Haíljuk! jobbfeM.) T. Ház! Ezt a megállapítását a felsőház egyik igen illusztris szónoka a felsőházi vita, során az elsők között helyeslőleg újból leszögezte és utána azt 'mondotta (o\lva\s\sa): Helyre kell állítani a törvényes magyar királyiságot a maga egészében, majd... a királysághoz és a király személyéhetz ennek a vértengernek özönéből egy csepp sem tapad.« (Mozgás a\ szélsőbalold'ci'ion.) Itt tehát tovább mentek, itt már a személyi kérdés is beleelegyedett ezzel a megállapítással. T. Ház! Én -niem akarok ellentéteket éledni ós eleve hozzájárulok ahhoz, hogy beszédemnek eizt a részét, — bár amire hivatkoztam, megjelent a sajtóban — a miniszterelnök úr tetszés szerint cenziíráziza vagy nie cenzúrázza. LojáH^abban, azt hiszem, nem lehet eljárni. Itt a Házban oaonban; fel kell hívnom, az igen t. 27
