Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

182 As országgyűlés képviselőházának 356. is kiikelt az üres padsorok etilen! — As elnö.,: cseng&t.) Ami pedig a két Háznak egymáshoz való viszonyát illeti, eleget kritizá'lnalki minket, dacaira, hogy ellenzéken

1 ü'Hüníki, elég kritikát kar punk — én személy szerint is elég kritikát kapok—s nyugodtan álljuk és türjülki a kritikát, die méltóztassék ott is nyugodtan állni. A képviselőház — amint 'egyszeri kifejtettem — a dialektikának a helye, ahol tételt állítanak űz, egyik oldalon) és ellentételt a másik old alom. Majdnem ahhoz hasonlít ez, ami a bíróság ellőtt folyik, a vád és a, védelem szerepéhez, persze leenyhítve. A'vádinak, neim az a feladatai, hoigy elmondja az enyhítő körülményeket és a jót is a vádlottról: ez a védeilemnek a feladatai és ugyanaz az egyéni, ugyanaz* a személy, aki á vádlottak! padján ül, a] vádnak a. megvilágításában mint gtoinosztevő jelenik meg, míg a védelem beállításaiban minit tiszteletreméltó és sajnálatraméltó ember. Szinte azt mondhatnám, ,ai páriáimént lényegéből fo

!l

yik, hogy ami történik, mondjuk, amit a kormány csinál, azt az urak azon az oldatom távcsővön keresztül, nagyítva nézik, ezen az oldalon a távcsövet megfordítják és fordított távcső vön mézik !

ai dolgot. (Derültség. — Egy hang «p jobboldalról: Ez a tárgyilagos ember!) Ez a toeliyaelt, ez, alakult ki a parlamenti gyakbrlat! folyamán, és ih'ozzáteszem, hogy a legboldogabb érni lennék, h,a eldobnánk ezt iái távcsővet és objektíven és reálisan néznénk a dolgokat. (Taps a szélsőbalolUalGW: — Felkiáltások a jobboldalon: Tessék eldobni!) Megállapítom, hogy ebben is egyetértünk. (Derültség.) Teigyük félre a távcsőveit és nézzük objektíven' a dolgokat a maguk valóságában. Az pedig, hogy mi a »követelés« szót használjuk, régi parlamenti szokás. Tessék megnézni a régi parlamenti naplókat és a régi publicisztákat, mindenhol) elleuzéikji követelésekről beszélnek. À kormánypárt hia. javasol, akkor kér, az ellenzék pedig egész természetesen a maga frazeológiajávai követel. Ezt a szóhasználatot nem lehet az ellenzéknek felróni. Azonkívül mégegyszer visszatérek a kazáré

1 agosságro. A zsidókérdésben bizonyos követeléseket, vagy mondjuk, kívánságokat állítottunk fel. Felállítottunk bizonyos követeléseket és kívánságokat az úgynevezett baloldali destrukció tekintetében is, amelynek tagadhatatlan jelei vannak,, de nemhogy kizárólagosságot nem követelünk, hanem akkor lennénk a légből do'gabbak, ha ezekben a kérdésekben az intranzigenis álláspontot! inem kizárólag mi képviselniők, hanem .az igeim t. túloldal és a kormány segítenie nekünk ebben. (Taps a szé-.tőbaïvidalon.) Elvi különbség természötesen van közöttünk, az elvi kiüllönbség éppen «izeikben a kérdésekben áll fenn, amint ismételten ki is fejtettük. Méltóztassék minden ilyen baloldali destruáló tünettel szemben a kormány rendelkezésére álló- eszközöket felhasználni és méltóz.t'a:ssék elősegíteni azt, hogy; a'z ország helyes külpolitikai tájékozódását semmi meg ne zavarhassa. A minisztereiínök úr — az't hiszem — most már igazat fog nekünk adni abbain, hogy nem Don Quiijotte-ok voltunk, amikor népfrontiról beszéltünk. Bizonyítékul szolgáljon csak a »Magyar Neaniziet« tegnapi száma, ez a konzervatív. liberális lap; aa egyik oldaloini Sigray Antal Ibeszéde volt bőven tárgyalva, a következő ol. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. dalon a -szód ál demokrata párt wiiskoilei vá. laszltaanyi ülése. (Inez© Antal: Otib a népfront e

'

gyi

SS ~~ Maróth

y Káfoiy: Itt a szakadék!) f elhangzott a felsőházban egy másik beszed, amelyről néhány rövid szót kell ejtenem. Az elsó illusztris szónok, aki ott felszólal]t, ellismerem abszolút nobilis és fair hangon beszelt és ugyanilyen hangon fogok az ő beszédével foglaako'zni én is néhány percig. Ebben a Ibeszédben az Atlan'ti Chartáról volt szó és az Atlanti Chartát úgy áhította be, mint vaJami üdvösségnek a hirdetését, — es occident» lux, a világosság az Atlanti óceán felől jön felénk. T- Ház! Erre az Atlanti Chartára vonatkozólag legyein szabad egész röviden megmondanom-, hogy mit tartalmaz annak két lényeges pontja. Az egyJk azt mondja (olvassa): »Országaink semmiféle hasznot, területi vagy egyéb tenmpszetű hasznot néni keresnek« és »nem kívánunk semmi olyan területi változást, aimeiy nem egyezik ímeg az; érdekelt népek szabadon kifejezett . kívánságával.« Ezi nagyon szép, de nem lehet egyedül olvasni. Ezt együtt kell olvasni azokkal a megnyilatkozásokkal, amelyekben az illetékes angolszász á'ií am férfiak, kijelentették, hogy semmiféle olyan • területi változást neim isméméit el, amely az úgynevezett tengelyhatalmak akaratából jött létre, legújabban pedig, minthogy Ausztria visszaállítását határozták el, az osztrák Anschluss jogi érvényét; is kétséglbevointák, sőt az 1938 szepteimiber 30-iki müncheni megegyezésnek érvényét is visszaút ásították. Tehát ők az 1938 márciusa e'IŐtti statusquo alapján állanak. Ezt az. akkori területet nem akarják ők növelni, de . 'nyilvánvaló, hogy az eDembelektől legalább az

1

!) megkívánijálk, hogy' lazok se növelhessék 1938 márcusa előtti területeiket, tehát az 1938 márciusi statusquo álapján áll az Atlanti Charta, ami azt jelenti, hogy sem a Felvidék, sem Kárpáta'l|jia> sem Észak-Endéiy, sem a Délvidék, sema Muravidék nein tartozik hozzánk(Maróthy Károly: Ezt tessék tudomásul venni, erről van szó.) Hogyan lelheitl tehát a, magyar törvényhozás harcában az Atlanti Chartát mint valami üdvösséget hirdető üzenetet magasztalni. (Igaz! Úgy van:! — Taps a szélsöbauoldatom. — Rajníss Ferenc: Mi van a véres kézzel 1 — Zaj. — Elnök esengis't.,) Tessék >"<sak megnézni, mi történik a 'külpolitikában? Itt a cseh-orosz uregállapodáis, amelyről a svájci lapok állapították meg, hogy ez az első 'lépés Kelet-Európának nrosa érdekszférába valló bevonása .felé és, a moszkvai' kommentárok azt, mondják, hogy o két á'Hám, amelynek eddig neim volt közös határa, ezentúl széles sávon fog egymással érintkezni. Kérdezem, kinek a rovására képzelik eiztl Moszkváiban és a cseh eszekben. T. Ház! Délen pedig Tito új kormányt alakított, amely mellett ott működnek a szovjet és az angolszász katonai missziók, ez. tehát egy de facto elismert kormány. Az orosz csápok igenis kinyúlnak és amit mondtam* hogy egy pánsiziláv—zsidó—bolsevik! veszedelem fenyeget minket, ma még sokkal jgazabb, mint november 30-án, amidőn beszédemet elmondtam. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis van okunk arra, hogy ezekben a fontos elvi kérdésekben nekünk követeléseink legyenek és követelésünk az, hogy a kormány méltóztassék ezekkel a hangokkal, bármilyen formai nobilitással nyilatkoznak is meg, keményen szembeszállni és leszegezni az egyedül lehetséges magyar állás-