Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 356. i zet, amelyet legalább is könnyeden: defetiiz- l maisnak nevezéssel elintézni nem lehet. Mert van ugyan; egy magyar közmondás, hogy úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna, — ami hizonyos is. De hogy ez a »valahogy« milyen, ebben a tekintetben nekünk nemiét összeomlás esetén vajmi kevés jó és szépreménységünk lehet. Végül rátérek arra az annyiszor előhozott és magam által is felszólalás tárgyává tett ominózus tapiügyre vagy másképpen a megtapsolt szakadék ügyére. Először is előre kell bocsátanom, hogy példának okáért Rajniss Ferenc képviselőtársam erről .az oldalról néhány nagyon». szép mondatot mondott Magyarországról, amikor azt mondta, hogy a világ legnagyobb bősége siem kell nekünk és inkább leszünk szegényebben is boldogok, ha a, mi hazánk Magyarország marad. És eizt a momidatot itt megtapsolták, ott nem. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Baky László: Mégsem mondjuk, hogy szakadék!) Nem térek ki ennek atz ügynek a részié- | teire, hiszen formai és) tárgyi tekintetben egy- . axant keliő bizonyítékokkal szolgálhatunk, j hogy a: miniszterelnök úr itt talán egy sajnálatos tévedésnek lett az áldozata, de nagyon is nem unindegy nekünk, hogy december 4-től máig, december 16-ig _ a közivéleiménybeni és a sajtóban, a vidéki sajtóba© is gyűrűzik iez ós előkelő folyóiratok valami új labancságról kezdenek beszélni. (Nagy László: Ez a destrukció!) Bocsánatot kérek, nekünk ebben a tekintetben igen; határozott álláspontunk van. Tisztelt Ház! Ami nekem ebben az egész, dologban — megmondom — talán imég jobban fájt, mint a miniszteriéinek úrnak a szavai, aiz a nagy és erős taps volt, amely a túloldlról elhangzott. És utána a miniszterelnök úr a taps, hatása alatt felszólított miniket: Most én kérdezem, miért nem tapsolnak 1 ? Tisztel ettél bejelentem^ t. Ház, soha nem fogok megtapsolni magyar és magyar között szakadékot. (Taps a szélsőbalo dalom>~) Nem, vagyok hajlandó még azt sem. megtapsolni, amit sokkal inkább lehetne szakadéknak nevezni, '— de itt is, óvatosabb vagyok a kifejezésben és inkább azt mondom, azt a száznyolcvan^ foknyi nézeteltérést, amely a külpolitikai kérdésekben közöttünk éls a független kisgazdapárt között fennáll, szintén fájlalom, de eszieimágában sem volna meg- • tapsolni. (Heíiyeslés a szélsőbuloidaton.) T. Ház! A miniszter emök úr azt mondotta szintén velem polemizálva-, hogy neki mint aktív miniszterelnöknek egészen természetesen óvatosabbnak kell lennie, jól meg kell fontolnia minden szavát. Ha ezt összevetem ezzel a megállapításával, hogy itt, ennél az állítólagos, de ténylegesen meg nem történt tapselmaradásnál beállt közöttünk egy szakadék, akikor mégis csiak engedje meg nekem a miniszterielnök úr, hogy kételkedjem, abban, hogy a. miniszterelnök úr ezt olyan nagyon jól megfontolta volna. Különösen azért kételkedem ebben, mert ez a jelenet, amikor a miniszterelnök úr szerint a, szakadék beállott, november 26-án történt, ha tehát november 26-tól kezdve mi a szakadék állapotában vagyunk és a szakadék két széléről nézünk egymásra., akkor viszont nem^ értem, hogy miért méltóztatott rossznéven venni, hogy én a november 1 30-iki beszédemben; a szakadék túlsó oldaláról nein épen fuvoláztam. (Derülte ség és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Éppen, azért én most a.zit kérdezem a »miniszterelnök úrtól és mint jó magyar enilése 1943 december 16-án, csütörtökön. 181 bértől kérdezem 1 tőle, magy'airázza meg nekünk, hogyan viam ez. Azzal biztatnak minket, hogy meni kell tragikusan venni, dehát ha, az emberinek a magyar önérzettén ilyen\ kis bántás esik, vagy imondjulki nem; is kicsiny, hanem nagy bántás* azt; nem lehet olyan egészen' kö,nynyen venni. {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az igaz!) Méltóztassék megengedni, ebbeni a fekinteiliben ami is kiissé érzékenyek vagyunk, ugyanúgy(, ajmint azt hiszejm, az igen tisztelt túloldal is, nagyon érzékeny volna ebben a kérdésben, ha vialami ilyesmi érméi. A »túloldalon is ülnek olyanok, akik miondjuk, ai mi külpolitikánkat sízázszázalékban osztják, igenis vannak ott olyanok,, akik aizife mondják, hogy Magyar országnlak ezt a háborút! a nagy: saövetségeseg oldalán végig kell küzdenie és azokra ez éppúgy veniatkoziiik, miiint reánk. {Helyeslés és taps a saékuUcíoMd^on. — Felkiáltások a jobbotdalon: Mindnyájan azt mondjuk! Itt mindenki azt mondja! — vitéz Jar«ss Anidor: Ez a •lábaine'sági!) Ép telháitj teljes tisztelieittel felt eszem azt a kérdést, igen t. 'miniszterelnök úr; méltóztassék mai megímoindanii, van-e szakadék vagy nincs? Mii a miniszterelnök úr miai megáLapítását fogjuk irányadónak elfogadni és higgyje el, nagyon örülnénk, ha a mliniszterelnök úr olyan nyilatkozatot* tehetne, amellyé^ eat az ügyet a Iklöz vélemény ben és különösein itt a parlaimiemitiben egyszersmindenkorra. lezárhatná. Ezt nem kérem, még kevésbbé követelem 1 , csak megállapít oam, hogy erre a nyilatfcozatrai szükség van. (Ügy van! Ügy van! a széhőba) o 7 'dal\on — vitéz Jaross Andor: A nemzetnék van szüksége!) — Tisztelt Ház! Én a felszáklásaiimbainl sioha senkit ,személyeisieni uieim. bántottam'. (Ügy van! Ügy van,!) A miniszterelnök úr maga is elismerte-, hogy^ nemi személyeskedtünk erről az oldalról (Kajniss Ferenc: Nem bizony!) Éppen azért én nem, is, látok semmi okot, arra,, igen t. Ház, hogy beszédeimbői], barmát isi visszavonjak. Mindem állításomat femmitartoimi, kivévei r egy imioinidaltoimat, amelyet ugyanabban aa ülésben azonnal kérteim meg meni) történtnek tekintei. Mindent feinnitiartok — és ezt hiangsúlyozcim — azt is fenjntariíiom a szakadék, daeária is, amely állítólag itt közöttünjkl fennállana, hogy egy pillainatig se|mi kétlem* hogy jót akarnak a. túlioilldlalon. {FelkiáMsok a\ jobboldalon: Valósúrnú! Még szép! — Rajniss Ferenc: Ugyanezt mondta tavaly is!) A t. Ház, túlsó oldaláról elhangzott az is,, hogy a mi kritikánk negativ., megmondjuk, hogy mii rosszi és, nem mioindjuk: meg azt* hogy mit, kelili tenni. Nejm untatom a t. Házat azzal, hogy mi imlindemi tanácsot adtunk már itt, csak utálok Kunder igen t. barátom legutóbbi beszédére, aki igen alaposan megmondta, . hogy hogy például az, emergia-gazdálkodás;, terén; mit neiim kell tenni, ami folyamatban», van és ahelyett tulaj dómképpen miü kellene temini. Tizenketten hallgatták azi igém t. tűloldalríóL Talán azért sikkadnak el a mi tanácsaink!, mert nemi ülnek itt amindig az uraik, amit, nem is veszek rossznéven» »mem, isi lehet állandóiam itt ülni. {Zaj a jrbboldaîotx) Bocsánatot kérek,, egy vezérszónoki bieszéd egy , feilhiatalmazási vitában egy kétszázon felüli párttól többet érdemel meg, mint tizenkét hallgatót {Helyeslés és taps a szelsötißMda\lo\n[ — iEtei munkakedv kérdése! — Maróthy Károly: A miniszterelnök úr
