Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
178 Az országgyűlés képviselőházának 356. sokkal nagyobb mennyiségben (előállítani, mint amennyi 35.000 főnyi hadseregnek kellett. (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőbaloldalon.) pkosabb dolog lett volna ezt tenni, mint számos más behozatalra és számos más beruházásra fordítani a rendelkezésünkre álló összegeket. A másik felelősség pedig abban áll fenn, hogy éppen az eladósodás következtében — és ezt laaigyon sokan elfelejtik — 1931-ben, visszaállították Magyarországnak _ már megszűnt pénzügyi ellenőrzését és 1938-ig, sőt részbeni 1939-ig az államháztartás és' a jegybank, külföldi, angol-szász ellenőrök felügyelete alatt állt. Ezt nem lehet elfelejteni:, és nagyon jól tudom, hoigy amit mi akkor a felszerelés terén csináltunk és ami csinálódott, hála Istennek, az) akkori tényezők egyetértései következtében-, azt kétszeresen nehézkes volt miegcsiinálui, mert nemcsak a technikai nehézségekkel, hanem az ellenőrzés nehézségeivel is meg kellett küzdeni. Hogy elklkor nem tudtunk felszerelni, hogy nem tudtunk a hadseregre eleget költeni, anniak oka részben az, hogy büdzsénk és egész deviziahelyzetünk külföldi ellenőrzés alatt állott. Ezt a felelősséget tehát f attól a kormánytól, amely Magyarországra éppen-^a nem kellően átgondolt pénzügyi gesztiója, útján hozlíai'ezit a felügyeletet, nem lehet elhárítani és néni.lehet elfelejteni. (Ügy van! Üay van! a s<zélsŐ-b\aloJda%m) T. Ház! Tárgyaltami azután éveken keresztül és itt a 42-es bizottság látta ezeknek leverődéseit tárgyalásai során, tehát tárgyaltam évek során át a hitelezőkkel és emlékszem arra is, milyen keserves küzdelmembe kerü.t Genfben kiharcolni azt, hogy azokat az összegeket, amelyeket a transfermoratóiriumi következtéiben! az úgynevezett külföldi hitelezők alapjába pengőben (befizettek r s amelyeik itt maradtak steril hál yai az, országban, fel lehessen ismét 'beruházásokra használni, A külföldi szakértők részéről az ellenvetés az volt, hogy ezek felhasználása révén intatórius hatásokat érünk el. Méltóztassanak! emlékezni; arra, hogy 1924-től kezdve' nemícsak mi, hanem az egészvi Iáig ,az inflációtól való szörnyű félelemben élt és 1930-tól kezdve egészen 1935-ig a világon szerte deflációs politika volt, amelyet diktáltak a nagyhatalmak és amelyet a Népszövetség pénzügy)! 'bizottságániak a csatornáin keresztül az összes többi kishatalmaknak, különösen amelyek ellenőrzés alatt állottak, akár 1 akarták, akár neuni akarták, követniök kellett. Ez alatt ,az idő alatt tárgyaltam én az angol-s'zász hitelezőkkel, és a svájciakkal. Egy személyes remininszcenciámat is elmondom!. Svájcban egyesegyedül, minden - segéderő nélkül; 14 •svájci! bankárral tárgyaltam, akik nekem két napon át elmondották mindazt a véleményt, arait svájci befektetők, svájci kötvénytulajdonosok, akik magyarr 1 kötvényeket ^vettek és nem kapták meg a kamataikat, 'valószínűleg a tisztelt közvetítő hankár uraiknak mondottak cl és amit ők nemi nagyon kedvesen közöltek velemi két napon keresztül. Két nap után végre azt mondottam, hogy: Tisztelt uraim, én a pitavei offenzívát végigesinaltam, ahol két nagyon keserves .napunk volt, de az ideigimumkábian nem jelenített _ annyit, mánt két napig' <az urakkal győzködni. A végén valahogyan megegyeztünk velük és megegyeztünk a külföldi hitelezőkkel, de ezeknek a tárgyalásoknak során és korábban az ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. úgynevezett jóvátételi tárgyalások során, amikor Titulescu, Benes urakkal és a töblbi kisentente-képviselőkkel együtt ültünk angol és francia elnökség alatt a tárgyalóasztalnál, láthattam azt is, hogy ezek a nagyhatalmak, amelyek a demokráciának és a kisnemzetek jogainak olyan ékes szószólói, hogyan kezelik, milyen bánásmódban részesítik -azokat az államokat és azoknak képviselőit, amelyek velük az úgynevezett csatlósállamok — ahogyan ma szokták mondani — viszonyában vannak. Én őszintén szólva nem szeretnék ilyen bánásmódban részesülni és azt hiszem, a magyar önérzettel ez rendkívül nehezen volna Összeegyeztethető. Amikor mi a távollévő idegenekről beszélünk, ez a »megszépítő messzeség« ezekkel szemben is fennáll (Ügy van! Ügy van!_a szélsőbaloldalon.) és nem tudjuk azt, hogy ezek az államok érdekellentétek esetén milyen keményen, milyen brutálisan tudnak fellépni a kisebbekkel szeműben — mondom, ha érdekeik ellentétesek. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én mint adós tárgyaltam a hitelezőkkel, az érdekellentétesekkel, és minthogy éveken keresztül, talán 8, 9, 10 éven keresztül évente kétszerháromszor kellett kimennem Londonba, Svájcba és egyéb' helyekre és minthogy mindig ellenfelekkel tárgyaltam, méltóztassék elhinni, jobban ismerem az angol és svájci pszichét, mint azok, akik ott utazgattak, vagy -akár baráti kapcsolatok révén kel'l-eirJes angol kaís'télyioklban vagy szép polgári otthonokban töltöttek el heteket, vagy hónapokat. (Ügy van! Ügy van! Taus és felkiáltások a szélsőbaloléalon: Vadászat közben!) T. Ház! Előbb említettem, hogy a képviselőház rendkívül nagy bizalmi votumot tanúsít azáltal, hogy a kormánynak megadja a felhatalmazást törvényerejű jogalkotásra. Most már éppen azt szeretném tárgyalni következő megjegyzéseimben, hogy a parlament miképpen éljen az ő megmaradt jogaival. Itt szó volt tegnap is a túloldalnak egy igen érdekes előadásában a parlament helyes működlésének alapfeltételeiről. Én ehhez szeretnék egy adalékot szolgáltatni és egyben egy kérésem és javaslatom volna a t. Házhoz, hogy tudniillik, amikor egymással Antalunk, akkor azzal szálljunk perbe, amit az ellenfél mondott vagy tett. de ne azzal, amit melléje vagy helyébe képzelünk. (Ügy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Sine ira et studio szeretnék ezzel a kérdésisel. foglalkozni eis méltóztaSisék megengedni, hogy a miniszterelnök úr beszédére ezzel kapcsolatban néhány megjegyzéssé] kitérjjek. Ismétlem, nem v : táiz)ni akarok, hanem kizárólag ehhez az állításhoz, ehhez, a javaslatihoz és kénekhez, az adalékhoz szeretnék eff y indokolást szolgáltatni. (Halijuk! Ha^htk! . a szé\őbalo!da)lon.) Nem szállok perbe a míinisztovelinök úrnak egyes megalapításaival, például azzal, hogy beszédeim »taszító« volt. Ez a mindsateriölnöto úrnak egyéni megítélése, amihez, joga van neki; egy súlyos egyéni vélemény, aminthogy a miniszterelnök véleménye mindig súlyos vélemény és Káli a y Miklós véleménye is súlyos vélemény és az lesz akkor i*. ha esetleg már nem lesz miinisz l tére l 'nök. (Egy hang a jobbközépen: Soká lesz az!) Azon!ban ugyanúgy egyéni vélemény ez. ahogyan egyéni vélemény volt az is — itt nem: árulkodni , akarok, ha a minisztereimök úrnak megmondom'., — hogy a hála mögött bizony néha elő-