Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 358. fordult a beszédem, alatt, hogy a képviselő, urak nem osztották azt a »taszítást«, amenynyrbein tapsoltak egy-iíét megállapításomra Ennek sem tulajdonítok semmiféile politikai jelentőséget, egyéni véleménynyilvánítás ez, amelyhe^ a Ház minden egyes tagjának, joga van és amiből nem afcarok még — mondjuk — ékett; sémi verni itt a miniszterelnök úr és táborai közé. Végeredménybein- ellenzéki oldalról is elhangozhat' olyan, aimit egyit-másik képviselő úr 100%-ig osât (Ű^y van! Ügy vem a szélsőbaloMalon^) Arra a meg jegy zéisre sem óhajtok reflektálni, hogy bizonyos beállításom, mondjuk a szociális kérdésben, meim volt méltó csekélységemhez, mert ez is egy egyéni megállapítás inkább, csak az a kérésem volna, ami nem. is annyira a miniszterelnök úr' megállapításaira vonatkozik, hanem a túloldal igen t. alelnökének egyik megál'lapításária, amikor szembeállította, az én formalázásomat Szász minisiziier' íúfrmlak a formiulázásával, hogy az ilyteirii osztályozást, hogy valaki jobban vagy kevéslbbó jól, szebben vagy kevés-bbé szépen mondottal el a dolgokat, hagyjuk el, mert rasalk; időt vesz el és ne foglalkozzunk azzal, hogy egymásnak ilyen' klasszifiKációkat osztogassunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaío da«on.) Ellenben a miniszterelnök úr tárgyi megál(!iapí;tás(aiival; akarom; alátámasziárí,i téttejlem, helyességé'ti. Egészem röviden- utalok azokra, amiket^ elanomdottiaim' itt a iminisztereinök úr beszédét köyető'ieg a napirend megállapítása után. A miniszterelnök úrnak iíét lényeges miegállapítása volt, amelyek tárgyi tartalmúak. Az! egyik az, hogy mi bizonyos kérdésiekben kizárólagosságot vindikálunk magunknak, vagy Kisajátítunk magunknak ' bizonyos közös gondioilatoíkat, a másik megállapítás pedig az, volt, hogy a szociális kérdésekkel úgy foglalkoztam, hogy az bizalmatlanság keltésére alkálmnas. T. Ház! Mindenekelőtti megállapítom egészen röviden azt, — ami a kizárólagosságot és a kisajátításit ülteti, — hogy a szociális kérdéseKiben én Teleki Béla grófot idéztein és csatlakoíztaim az Ő véleményéhez, tehát; meim siajátítottaim kii valamit és nem. kizárólagossági jogot vindikáltam, hanem az igen t. kormánytámogató párt réméről elhangzott egyik felszólalást támiaszitottiam, alá, amelyeit t véletlenül éppen tegnap Makkal János t. képviselőtársam szintén 1 alátámasztott más szavakivalAmi a másik kérdést, a zsiidóbirtokok kérdését illeti, ezt is a miniszterelnök úr példának hozta fel állítása igazolására. Bocsánatot kérek, rögtön megemíteni! azt, hogy elismertem akkor és elismerem most is, hogy a miniszterelnök úrnak igenis nagy érdemei vannak a zsidóbirtokok fleilísizámoláisát illetőleg és valóbam az 1942. évi XV. te. az ő alkotása, amire ő méltán büszke lehet. A törvény jobb ... Minél % Az előző törvénynél. És) itt- vagyok bátor arra kitérni, hogy a miniszterelnök úr viszont expressis verbis azt mondotta, hogy a zsidóbirtokok ügye kizárólag az ő allkotásla. Bocsánatiot kérek, itt egy kis fenntartást kell beleépítenem a miniszterelnök úr (megállapításába, miiért &sz 1939. évi IV. te, az úgynevezett második (zsidótörvény törvényhozási tárgyalása 1939. januárjában kezdődött meg a bizottságokban! és a bizottsági tárgyalás be is fejieiződött február 10-én, amikor a földművelésügyi miniszter Teleki Mihály ige\a t, képviselőtársam volt, miniszterelnök pedig'én voltaim, és maga a miniszterelnök úr is mondja, hogy ezen javaslat és törvény alapján 160.000 hold jutott igen jelentős részben kisülése 1943 december 16-án, csütörtökön. . J 7 9 emberek kezébe. Tehát a kizáró tagos sági kérdéshez ezt a fenntartást kell tennem, ami a miniszterelnök úr igein t. személyét illeti. A másik ellenvetés az volt, hogy a bizalmatlanság keltésére alkalmas módon tárgyaltam volna a szociális kélrdést. Igen t. Ház! Elolvastam., hogy akkor mit mondottam ebben a kérdéshen és meg kell állapítanom a következőket. Elő'ször is mit sürgettem'? A Szociális szellem, érvényesülését. Ez nem kierül pénzbe, anyagba serai, kerül, csak abba kerül 1 , hogy az egymásközti érintkezésben az emberi méltóság megbecsülése és az emberi méltóság egyenlőségének érzete éryéniyesülön (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaRoldaiOn) és jeleníti azt, hogy minden jogszabály alkalmazásában, minden közigazgatási aktusban azok, akiknek módjuk van cselekedni, úgy csellekedjeiniek, hogy ahból a szociális szellem kiáradása legyen érezhető. (Élénk he.yeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A másik, amit kértünk és amit, hogy, helyesem használj am a szót: követeltünk, az, hogy a meglévő szociális törvények garanciái a munkástársadaiom javára százszázaléikig érvényesüljenek (Ügy van! Ügy van! a szélsŰJaloidaif><n), mert vannak hibák, nem akormiány jóí.zán,dékában„ hanem a közigazgatási végrehajtásban; és a másik, amit kértünk, hogy ha sokat nem is lehet csinálni, a gyermekre, a magyar jövőre legyen mindem intézkedésünk figyelemmel. (Helyeslés és taps a szétsőbai oldalog) Ezt jogom van mondani azért is, mert a kistisztviselőknél és a hadigondozottaknál, a hadisegélyekbení részesülőknél bizony, ahol több gyermek van, ott a helyzet rendkívül nehéz és minél jobban nő a drágaság, annál nehezebb lesz(Ügy van! Ügy van! és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nyomorognak!) Elismerteim azt, hogy ebben a tekintetben sok történt — expressis verbis"elismertem — és amielleitt a kormány számára egy mentséget találtam, amikor azt mondottam, hogy háborúban! nem lehet sokat várni a kormányéi. Azt hiszem, hogy bizalmatlanság keltésére ez a megállapításom nem alkalmas, éppúgy nem alkalmas, mint a f öldbirtokpotitikárai tett megál.iapításemi, ahol szembeszálltam a nyaMónélk<üli földosztás tetszetős jelszavával és ézt neon hiába tettem, mert az igen tisztelt kormány által ezidén, augusztus havában sokszoritásra engedélyezett kisgazdapárti prlûgraimm a teljem kisbirtokrendszerre való áttérést sürgeti éppen ebben >a. pillanatban. (Fe^kiáltámk a balola\J>on: Jogtifc van!) Joguk van és én azt hiszem, hogy a történelemi kereke ei tekintetben végeredménybem igaziat fog adni nekik és nekünk is. Ez a mi felfogásunk is, csak azt tart" juk, hogy háború idején, — amikor: a termelési kérdés rendkívül fontos, amit szintem megemlítettem — enmek hangoztatásával egy kissé talán óvatosabbak legyünk. Ezt az óvatosságot gyakoroltam is- Ennek következtében tisztelettel bár, de visszautasítom azt, mintha beszédem ezen két részébemi bármi, ami bizalmatlanság 'keltésére lallkialmas, foglaltatott volna. De nézzük* meg, hogy mit, mondáinak ennek az épületnek iái másik végén és itt bátor leszek felolvasni egy tegnapelőtti elhangzott beszédből néhány passzust, amely a következőképpen szól (ohvassa): Mindez természetesen következménye volt ammakl a meggondolatlan és bűnösen könnyélniü politikániak:, ami évekien, át folyta amelynek súlyát naplómként jobban érezzük és amit 1 olyan tökéletesen betetőzött az
