Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 356. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. beszédeik rendszeresítve minőseinek. Tessék csendben maradni! Rátz Kálmán: A magyar közgazdasági élet kifejlődése — mint már korábban mondtattam — tőkehiány miatt iö rendkívül, nehéz volt. A (világháború után pedig éppenséggel nagyon nehezen juthattunk tőkéhez és csak a legsúlyosabb feltételek mellett sikerült igen kevés külföldi kölcsönt szerezni, bár töt bet szereztünk volna. Mert nem volt pénz, sok minden elsikkadt, így elsikkadt a korszerű földbirtokreform, amit] yet igenis a húszas években kellett volna akárhogyan! is megoldani, de mindemi» esetre nem úgy, ahogyan történt. De elsikkadtak más koriszerű reformok is, amelyeket itt oly s'okszor rekrimináltumk a képviselőházban. A _ Bethlené-rezsim! miegtette azt is, hogy nullifikálta a . nemzet becsületével garantált hadikölosö nőket is. és azokat karitatív hatáskörbe utalta. Ilyent tudtommal még egyetlen utódállam sem csinált. Emléksizieim a Rasim-fé-e cseh rendezésre, amelyről mély sajnálattal kell mondanom, hogy határozottan! egészen más alapokat mutat, mint a magyar rendezés, amennyiben a cseh állam általa még pénizhez m Jutott, nálunk pedig semmiféle módon meg nem oldották, mert azt, amit ReményiSchneider pénjzügyminisztfer úr bejelentett, .még minidig nem látom efi'eiktuálva. (Vitéz Jaross Anüor: Üj állami kölcsönt kellett jegyezni és akkor ismerték el!) Azért mondottam, hoigy a cseh állam pénzhez is .imtott, (ZaJ.) Elnök: Csendét kérek! Rátz Kálmán: Ezzel a Bethlen-rezsim' a legnagyobb igazságtalanságot követte el és egyben tonik re tette az állam hitelét saját, állampolgárai előtt is. Vagy talán ez a taktika isi hozzátartozott a_ Bajcsy-Zsilinszky képviselőtársam által annakidején , szellemesem pisíziicsár-diktaturának nevezett Bethlen-rezim puhító eszközeibe?,, T. Ház! Itt meg kell emilítemem, hogy elhangzott a közelmúltban a Háziban ki az a széltében elterjedt mézet, hogy Bethleni István mentette ki az országot az elszágeteltségből. Ezalatt az Olaszországhoz való közeledést szokták érteni. Tény, hogy Olaszországot is meglehetőseim kinullázták a régi világháború utáni saját szövetségesei, nem tartva be a londoni szerződés pontjait se, s ezért — érthető módon — Olaszország nem, kívánta a világpolitika, megrögzít'ését, a^ helyzet teljes stabilizálódását, mert voltak kívánságai, igényei. Miután nekünk is voltak, így kerültünk össze, azonban számunkra ez 'külpolitikailag sokáig nem jellentett egyebet, mint azt, hogy a belső 'magyarországi helyzet!, illetve, hogy a rezsim' helyzete erősödött, mert támaszt kapott bizonyos külföldi támadásiöbkal szembeni. így haladt országunk a konszolidáció rögös útján) az új világháború felé, közben átszenvedve az 1929/30-as világválság összes szörnyű következményeit is. Sajnálatos izoláltságunk, ami sok tekintetben gazdasági téneni isi megnyilvánult i— még súlyosabbá tette a helyzetet, s amikoir Bethlen István lemondott, szinte államcsőd előtt állottunk. Gömbös Gyula megkísérelte galvanizálni! a nemzetet, de nézeteim szerint talán már későn, s elhunyt, éppem a nagy világpolitikaá e&emények előestéjén. Már az 1930-as évek elejétől kezdve háborús szelek) fújtak & az úgynevezett dinamikus világpolitika kezdetét a japánok mandzsúriai fellépésétől szokás számítaná. Ezt követték a további kínai események, majd az olasiz-abesízin háború s a spanyol polgárháború, amely már mintegy világnézeti alapon folyt éisi benne a világnézetek külföldi képviselői is resztvettek). Ezidőben Magyarország állásfoglalása már eldőlt és sorsa d-eterminál'ódotit. Mi annakidején csatlakoztunk az, olaszokhoz, a népszövetségi szankciókkal szemben állást foglalva Itália mellett. Ráléptünk egy útra, amelyről ma sem tudjuk, hova fog vezetni. Visszakaptunk területeket az ezeréves Ma gyarország testéből. Én ott állottami a komáromii hídon, amelyet egy borongós 1919 januárelejei téli mapon az utolsó fegyveres ési szervezett magyar katonákkal elhagytam! mint Komárom váráirnk és Mátyu »földnek katonai biztosa. A. túlsó oldalon először csak néhány tucat cseh kiatlona surrant be a városba, amelyet niem tudtunk megvédeni, mert nem volt meg a harci szellem, az összetartás és a sokat emlegetett hazafiság. Újra ott állottam 20 év múlva a komáromi hídon és hallottam az üdvrivalgást: Mindent vissza! Mindent vissza! Lelkem mélyén ugyan a nagy Öröm mellett valami meghatározhatatian aggodalmat is éreztem, de mégis megnyugodtam, mert hiszen északi területeink egy részének visszacsatolását még nemzetközi egyezmény garantálta és így a nyugati hatalmak is és úgy tűnt fel nekem, hogy a történelmi igazságszolgáltatás működük. Kárpátalja és Erdély visszacsatolása minden örömöm miéilett már mem történt a nyugati hatalmak garanciájával, sőt az északi területeinkrle vonatkozó jótállást is később semmiknek nyilvánitottákl. (Felkiáltások a széT&őbaHá d'ilon: Vi<sszaszíják, mint mindené!) Felmerült bennem a gondolat a legnagyobb öröm közepette i'&: vajJOHIÍ visszaítélt területeink ellenében nem fog-e egész hazánk függetlensége és önállósága csorbát szenvedni? (FeíkiáHóSok a szélsőbahildaom,: Nem!) Neím fiqguinjk « olyant végzetes útralépmi. amelyen haladva népünk é& hazánk egész léte kockára kerül? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem! Ne'm!) Sejtelmeim igazolták a történtek. Belekeveredtünk a háborúba. Mint már említettem, erre a háborúra sem anyagilag, sem lelkileg, sem katonailag felkészülve nem voltunk. (Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Egyelőre csak ennyit kívánok mondani. Mint már említettem, a hadüzeneteknél figyelmen kívül hagyták az 1920. évi I. te. ha tározimányait is, eltekintve egyebektől, amelyeket országos érdekekre való tekintettel neon taglalok. A magam részéről mindent elkövettem, hogy az akkori .miniszterelnök urat a hadüzenettől visszatartsam éy tudóim, hogy ezt mások is megkísérelték, de sikertelenül. Bárdossy volt miniszterelnök urat nagy felelősség terheli, miért ő tisztában volt M körülményekkel és ő — bizonyos felfogással ellentétben — nem volt tévedésbe ejtve (Rajniss Ferenc: Államfő nélkül lehet háborút csinálni!), őt nagy fele' ősiség terheli, bármely áthárítással vagy megostztási kísérlettel ezt hiába is próbálná kisebbíteni. Hasonló, bár nem akkora felelősség terheli KáUay miniszterelnök urat, aki egynéhány megnyilatkozásában különösképen figyelmein kívül hagyta azt, ho'gy egy kis ország miniszterelnöke, és jóval óvatosabbnak kellett volna lenniie, miásirésizít bizonyos tekintetben jóval erélyesebbnek. En már 1942 őszén megtartott beszédemben
