Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 356. Az utána következő' első Teleki-kormány, nemkülönben a Beth'liein-féle rezsim, nézetem szerint inieim jó irányba vitte ai magyar poffiLtä.kát. Valami kétarcúság! őszinteség hiánya mutatkozott már kezdettől fogva. (Mester Miklós: Ma is megvan!) Ez, megnyilvánult minden téren, politikailag, társadalmilag és gazdaságpolitikai téreni is,, és> külöm kiiernejlietmí, hogy a zsidókérdésben is. Politikailag ""izolálva vontunk, nam volt egy barátunk » az egyetlen, akibe kapaszkodhattunk- régi sorstársunk: Lengyelország volt, amely velünk is érzett, ámde egy eltein tétté s ; hatalmi csoportosulásba tagozódott iáikkor, bár súlyos ellentétei voltak az ugyanoda tartozó Csehországgal és Litvániával! is. Az általános európai; sőt világpolitikai helyzet azonban még körülbelül 1921 végéig folyékony volt, vagyis a győztesek között kiüt kőztek az imperialista-kapitalizmust jellemző ellentétek s ha nem, ás közvetlen egymás ellem;, de közvetett útion, mások által folytattak egymással háborút; amire példa "a török-görög háború, amely alkalommal Anglia támogatásával harcoltak a később megvert görögök. Ez alatt az idő alatt Magyarországnak is lehetett volna tenni valamit s ettől tartottak is ellenségeink, a körülöttünk megalakult utódállamok, de nem történt semmi, csak egy roszszul irányított propaganda működött és többet ártott, mint amennyit használt, ami be is bizonyult a trianoni békekötés alkalmával. Természetes, hogy ennek a tragikus aktusnak sok más oka is volt, de az tény, hogy még a bíráskodó hatalmak felvilágosítását sem sikerült elérni, még földrajzi vonatkozásokban sem. Oka volt Trianonnak belső politikánk alakulása is, mert ez világszerte nagy támadásokra adott alkalmat. így a zsidókérdés szempontjából is. Ez is kétarcúságot mutatott és nem volt őszinte sem, mert hiszen amíg az utcán és a propaganda terén zajlott az antiszemitizmus, addig az előkelő keresztény vezető politikus urak egy része igen előnyös tárgyalásokat folytatott a zsidó kapitalizmus képviselőivel, cseppet sem antiszemita alapon. A kis zsidók húzták akkor is a rövidebbet, azonban amikor egy pregnáns zsidó kapitalistát, egy bankárt kelletlb igazolni, akit azzal vádoltak, hogy elő 1segítette Kun Béláék pénzügyi politikáját, akkor keresztény, sőt antiszemita politikusok foglaltak helyet az igazoló zsűriben és igazolták is őt. Ez nem volt őszinte és rendes eljárás. Ugyanezek az urak bizonyára nem állottak volna rendelkezésre valami kis dolgozó zsidó igazolása céljából. Ez kirívóan mutatja az ellenforradalom és az antiszemitizmus igazi képét. A magyar irredentizmus szavakba fulladt, szent frázisokban hunyt el, mert ha voltak is olyan férfiak, akikben minden hadifáradság és csalódás ellenére is lett volna erő és áldozatkészség, ezeket az akkori kormányzat nem engedte cselekedni, mert félt a káros külpolitikai következményektől. Pedig egyedül csak a megszállott területeken valami fegyveres fellépés által teremtett fait accompli demonstrálhatta volna a világ sorsát intéző körök előtt a magyarság életerejét és a megszállott területek magyar népének hű gondolkozását. Ámde az akkori kormányzat nem akart, kockázatot. Sötétbe ugrásnak minősítette az irredenta terveket. Úgy látszott, mindezt csak azért tette, ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. 169 hogy az 1919. végén és 1920. elején teremtett helyzetet stabilizálja. Hirdetni kezdték, hogy Csonka-Magyarország fogja betölteni Piémont szerepét, de én nagyon kételkedem abban, hogy valóban hitték-e ezt azok, akik hirdették. Kétségtelen azonban, hogy a trianoni tragédiához saját hibánkon kívül nagymértékben hozzájárult ellenségeink aknamunkája és a legfelsőbb fokon intézkedők rosszindulata és tudatlansága, amit utólag magúk is elismertek emlékirataikban és a mai napig is folyton hallunk bizonyos mentegetőzéseket. De talán még Trianon! után is lehetett volna valamit tenni, mert hiszen a kisantant még nem alakult akkor meg, e. habár az utódáiliamoiki között már kezdettől fogva megvoilt' bizonyos: szolidaritás 1 a magyarék elleni. -^ voltak közöttük érdekellentétek is; ® talá-ni lehetséges Jett violna tai beniniünket körüljárással fenyegető »vasgyűrű« elkeni valamit cselekedni. Voltak tervek a románokkal vagy a szerbekkel való megegyezésre, hiszen mi, mint meglehetős' iparral bíró ország, gazdaságilag szlnítie kiegészíthettük volna ezeket az agrárországokat, de a tervek elbuktak, egyrészt ellenségeink gyűlölködő szeíllleme miatt, másrészt — ismétlem — siag'át'Os, politikai berendezkiedésünk folytán, is. Errenétzíve megemlíthetem mintapéldát azt. amit nekem egy vezető noimián politikus mondott, hogy unió esetén nem isi Mehetne magyar királlyá koronázni a, román királyt), mert az pravoszláv vallású és a magyar hercegprímás őt meg seim) koronázná. Különbeni a. ' húszas, évek elején még fennállt a Habsburg-kérdés és ez is akadály vol'ti, hogy imási dV^sztiát választhassunk. Az úgynevezett királypuccsokról lehetrae még egyetmást mondani, de talán jobb ezekről nem beszé'ni, éppen, úgy. maint az ellenforradalom bizonyos rejtelmeirőli, például a biankgassei 210 mi'Hó elrablásáról és ennek utókörü' 1 bnényeiiről. (Hal'juh! Haljuk! a szélsőbal* o dalon.) A Bethlen-rezsim által azután végleg stabilizálódtunk és mint ma mondani szokás, konszolidálódtunk az, adott körülmények között. A konszolidációhoz hozzájárult bizonyára a Bethlen-kormánynak ta szociáldemokratapárttal akkor megkötött paktuma is, aimeüy — azt hiszem — a mai napig is fennáll bizonyos formában. (Derüvóség w széísőblw dalon.) Egyébként nemi tudom, hogy a tisztelt szélsőjobboldalinak miért van kifogása a szociáldemokraták hazafisága elleni Talán nem tartják elegendőnek, hogy nevüket megváltoizitatták, 1939-ben elhagyva, a »Magyarországi« jelzőt, csak »SzocnáJdeimokrata párt« lett! a párt neve. (vitéz Járass Andor: De Programmjukat fentartioáták!) De kijelentem, képviselő úr, hogy a leglelkesebb szavakkal méltatták Hiti a szociáldemokrata képviselő urak a szociáldemokrata: munkásságnak a haditermelés érdekében kifejtett, fáradozásait, sot tavaly íilyemllájban Kabók képviselő úr itt, kijelen etette, hogy ők leplezték le — a szociáldemokrata vezetők — a győri nagy slzabotázsmozgalmat. (ZXŰ és élénk ellentmondások a gz T 'sőbaloldak)n.) és ezáltal —, wi™í mondotta — szörnyű szerencsétlenséget akadályoztak meg. Hát ha az uraknak még ez sem élés? hazafiság;, akkor nem tudom, hogy mi kell 1 ? (Zv\3 m szélsóbaWdailon.) Tessék a naolót megnézni, megvan a tavalyi nap'Óban. (Budipszky László: A napló sojkat elbír! — Horváth Géza: A vasasotthonbaini isi így beszélnek'?) • Elnök: Csendet kérek! Figyelmeztetem^ a képviselő urakat, hogy a házszabályokban pár25*
