Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
168 Az országgyűlés képviselőházának 356 bele kellett volna nyúlnia a munkáskérdésbe ós az, államnak fcöiíiabt vojina elősegítenie a szakszervezeteknek létesítését is, ha erre az áÜam az akkori struktu/rájábaűii egyáltalában alkalmas lehetett volna. Mert nem volt alkalmas, mert senkisem csinálta és mert »cucilistának« lenni családi szégyennek számított, természetes, hogy a szocializmus útja bizonyos mértékben determinálva volt. Az internacionális szervezkedés, mint védelmi eszköz, feltétlenül jogosult volt, csak az okozott visszatetszést és bizonyos mértékben hátrányosan is hatott, hogy a harc hevében sokan elvetették a haza fogalmát is. amivel szemben viszont mentségül szolgálhat a haza fogalmával való visszaélés a kapitalizmus védőinek részéről. A második intern acionáléra az első súlyos csapást a régi világháború kitörése és egész lefolyása mérte, mert már Jaurès francia szocialista vezér meggyilkolása után kiderült, hogy a második internacionálénak nem volt ereje és talán akarata sem, hogy a világháborút megakadályozza és a világ szociáldemokratái siettek a katonai zászlók alá, vagy dolgoztak a gyáriparban és előeegítették a háborúskodást. A második internacionálé tehát soha sem bírt olyan erőre és befolyásra szert tenni, amilyet Marxék gondoltak és vezetői szerették volna. '-. Lenin megalkotta a III. Internacionálét, amely a szovjet hatalommal a háta mögött máa« Jóval nagyoihb erőt reprezentált, azonban, alig 25 évvel fennállása után megszűnt. Ez azonban nem jelenti a III. Internacionálé alapján álló egye» konamunis ta pártok megszűnését is, (Fe kiáltások a s zéhőbaiio' dation: Mí\ sem, hisssnik!) A Magyarországi Szociáldemokrata Párt csak a régi világháború végén és utána játszott döntő politikai szerepet. A Párt nem volt felkészülve az Összeomlásra és az azt követő eseményekre, amelyeket ugyan előkészített, amennyire tudta, die mégis, meglepetésszerűen érték a bekövetkezett dolgok. Nem volt kormányzásra alkalmas garnitúrája sem a pártnak s a betóduló polgári és »lumpenproletár« elemek megduzzasztották, majd szétfeszítették keretét. Hihető, hogy ha a Szociá-Idiemokratia Párt már a, század elején, úgy, mint más országokbian, parlalmienti képviselethez, jutott volLna, már korábban elpolgáriasult volnai, mint így történt. Annakidején, 1918 végén és 1919 tavaszán akarva — neimi akarva, kénytelen is, volt forradalmi párt lenni és engedni a kommunisták rohamának/ mert a Szooiáldemolkrata, Párt a. Károlyi Miháiy-féle kormánnyal együtt komr" promiittálódott a kemény fegyverszüneti feltételek és a demarkációs vonal egyre szűkebbre vonásai által, a, kommunisták pedig a benyomuló imperialisták kiverését hirdették és így népszerűkké kezdtek válni, mint területviéídők. Mindehhez, járult még a polgári osztályok példátlan gyávasága, és ijedtsége. Voltak hírek, hogy bizonyos vezető osztálybeli személyek behívták az ellenséget az, országbai, 'mint annakidején!, 1848-ban a »muszkavezetők« és Nagyatádi Siaahó István, illetve gróf Batthyány Tivadar állítása szerint — könyveik kaíphatók, ha máshol nem, a Nemzeti Múzeumnak aárt osztályán — számos gróf és, báró lépett be a kommunista szakszervezetekbe, vett résizt.a Tanácsköztársaság hivatalnokainak munkájában. Erülése 1943 december 16-án, csütörtökön. rő-1 tavaly a költségvetésnél mondott beszédeimben részletesen is megemlékeztem és egy-két nevet is mondottiaim, egyébként ez köztudomású. (Mester Miklós: Mágnás szakszervezetiek!) Mit lehet erre iinondani'í? Ha ezek az eiőkelő urak kommunistákká lettek, m teljesen érthetetlen, hogy Oísztárlyhelyzetük ellenére máról-holnapra megváltozzanak. Ezt az ember felfogni nem tudja. Ha neun voltak azok, akkor minősíthetetlen a viselkedésük, hiszen még csak nem is védték magúikat és osztályukat, mint más országokban megtörtént* Ilyien körülményiek között niagyón nehéz dolog egyes pártokat, vagy személyeket okolni a 'magyarországi kommunistái kísérletért. Mondhatom, hogy az egész társadalom volt felelős, legfeljebb' azok a) kevesok nem, akik ténylegesen ellentáilüottak, de azokmaík, akik maguk is csatlakoztak a kommiuniamushoa, vagy azt kiszolgálták bármiképpen, nincsen, és nem is volt joguk bíráskodni, vagy éppen bárkit is üldözni. Oroszországban ellentákottak az uralkodó osztályok s ezért is törtek ki ott ai véres polgárháborúk, amelyek kölcsönös elkeseredettséggel foijytalk és egyik fél sem:. voit pacifistább, vagy humánusabb, mint a másik. Ezt mindenki tudja, aki akkor ott volt s látott valiaonit , S a polgárháború sem azonnal tört ki Oroszországban, hisz-eíti lefolytatták a képvi&előváíasztásokiait az ailkotmányozó nemzetgyűlésbe 1918 végén, azonban ezt aa aikotmányezó nemzetgyűlést r Leninek, még pedig elsősorban is a béke kérdésében való differenciáik miatt szétkergették. Ugyanis tégy etilén orosz "párt sem akart békét kötni a központi hatalmakkal, csak a bolsevikek és ez vout uralomra jutásuk főtényezőj© is, mert a békevágy mindemnél hatalmasalbb volt az orosa népben. Egyébként az orosz inéptömegekben eredendőleg él egy nagy közösségi érzés, amelyet a híres történetíró Klucsisvszkij a »Szabad kollektivizmus« kifejezéssel jellemez. A földbirtok közösségét az ősi »mir« rendszer jelentette és: megkönnyítette a társadaliombiztosított gazdálkodásra való átmenetet. Ha az orosz történelmet tanulmányozzuk. arra a meggyőződésre juthatunk, hogy a szovjet uraloimig való eljutás valami történelmi determináció volt, amelynek faktorai egyrészt az oroisz néplélekben, valamint a cári rendszer évszázadokon át követett, euhibaiziott politikájában rejlettek. Nálunk ezek a tényezők nem voltak meg s így a magyarországi kommunista, kísérlet már csak ezért sem. sikerülhetett, eltekintve Magyarország akkori politikai, katoinai v a lamini gazdasági helyzetétől. A magyarországi komimuniista kísérlet bukása után nagy szolgálatot tett — a közhiedelemmel ellentétben ^— a polgári rendszernek Peidl átmeneti szociáldemokrata kormánya és! aiz etat eltávolító Friedrich-kormániy i®. A román megszállás s az ország teljes kif osztottsága — amelyet a román csapatok példátlan vandalizmussal hajtottak végre — megbénította állami életünket és lehetetlenné tette önrendelkezési szándékainkat. A győztes entente nyomása ési ellenőrzése alatt alakult meg a Huszáir-koinmány, amely koncentrációs jellegű volt s resztvettek benne szociáldemokrata politikusok is. A Huszár-kormányt azután a Simotnyi-Semadam^kormány váltotta fel, amely nem hírt megbirkózni az úgynevezett »felelőtlen elemekkel« s főleg ezért le is mondott.
