Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
16R Az országgyűlés képviselőházának 356. mellett© van a 42-es bizottság, amely szakemberekből állván, minden okos dolgot odahozhat és a kormáuy azok megvalósítására törekedhetik. Ha 42 ember leül tanácskozni, lehetetlen dolog-, hogy a legnehezebb kérdésben is ne taláüaának iniegolaast akkor, ha komolyan akarnak foglalkozni a dologgal. T. Képviselőház! A beszolgáítatási lapnak van egy ellenlapja. Annak az embernek, aki beszolgáltat, akinek kötelezettsLge van, jussa is van. Nem lehet az életet arra felépíteni, hogy az egyik oldalról csak kötelezettségek legyenek, a másik oldalról pedig csak jogok. Az állam és társadalmi rendet, a nemzeti megelégedettséget és a nemzeti munkát csak arra az elvre lehet felépítem, hogy a kötelezettségek és a jogok egymással arányban álljanak és mindenkit megillessenek. Gazdasági vonatkozásban, ha a paraszttól, vagy gazdától, a kisés nagybirtokostól elvárjuk az L , hogy kötelezettségeinek (nemcsak az adó terén, de a beszolgáltatási és közellátási, honvédelmi és nemzetfenntartó célokat szolgáló beszolgáltatásoknál is ©leget tegyen, akkor a másik oldalon jogot kell nekünk adni ahhoz, hogy meg tudja, »szerezni szükségleteit nemcsak a termeléshez, — miint azt előbb már voltam bátor kifejteni — hanem a termeléshez szükséges egyéb cikkekben, tehát az ipari cikkekben is. Ezekről a kérdésekről igen sokan és sokat beszéltek-a a költségvetés, az appropriáció és ennek a javaslatnak a tárgyalásánál. Nem akarok unosuntalan ismételni dolgokat, azonban azt mondom, hogy az országban van bizonyos készlet, bőrből, vasból, textilből, szóval minden egyes ipari, áruból. Ennek igazságos elosztása tisztán igazgatási, tisztán technikai kérdés, amellyel csak becsületesen és odaadással • kell foglalkozni. H:a pedig ezt igazságosain és rendesen elosztják, akkor tudjuk biztosítani a gazdáknak jussukat, kötelezettségüket. Sajnálom, hogy időm lejárt és erről a kérdésről tovább nem beszélhetek. Ismételten kifejezem azt az álláspoalomat, hogy a kormányzatnak ezt a felhatalmazását tartalmazó törvényjavaslatát nem fogadhatom el, mert úgy látom, hogy a kormány nem él ezzel gazdasági életünk érdekében és mert a 42-es bizottság működését nem tartom olyannak, hogy az kezdeményező erővel bírna a gazdasági élet kérdéseinek megoldására. Elnök: Szólásra következikH Vámos János jegyző: Rátz Kálmán! Elnök: Rátz Kálmán képviselő urat illeti a szó. Rátz Kálmán: T. Ház! Legyen szabad kérnem félóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbításit megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Rátz Kálmán: T. Képviselőház! A költségvetés és a felhatalmazási javaslat tárgyalásánál sok mindenről beszéltünk, így a magyar sorsproblémák egy részéről is, de csak egy részéről és inkább csupán rapszodikus formákban. Azt valamennyien megállapítottuk, hogy háborúban vagyunk, hogy a magyar nép történetében eddig még soha nem látott példátlan veszedelem fenyeget bennünket. De már arról, hogy mikép jutottunk el ide és főleg, hogy mit kellene tennünk, mi lenne a kivezető út a Jiinárból, miként menthetnénk meg népünket és. hazánkat a pusztulástól, erről már kevesebb ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. konkrétum hangzott el, inkább csak általánosságok. En, amennyire a körülmények engedik, megkísérlem a magyarság létét érintő főkérdések összefoglalását és amikor ezt teszem, nem akarom mindazok jóhiszeműségét kétségbevonni, akik más véleményen vannak, de viszont kérem annak koncedáilását, hogy én is csak hazám és népünk érdekét és nem más érdeket akarok szolgálni. Aki másképpen látja a dolgokat és úgy véli, hogy ő jobb, helyesebb útonmódon gondolja elérni az egyetlen nagy célt, a magyarság megmentését, a magam részéről! szívesen meghallgatom, nem vonom kétségbe jóakaratát és tiszta szándékait. Részemre is csak ennyit kérek. T. Ház! Mindenekelőtt az a kérdés, hogy történelmi szükségszerűség volt-e, determinálva volte az, hogy a mai helyzetbe kerültünk, bogy így alakuut ki hazánk és népünk sorsa. Már csak időhiány miatt sem lehet visszamennem a legrégibb korokig, de azt leszögezhetem, hogy nemzeti katasztrófáink fő előidézői az osztályönzés és a klikk-érdekek voltak, ezek juttattak el bennünket Muhihoz és Mohácshoz is és végül oda, hogy a magyarság annyira megfogyott, hogy a bevándoroltak többségbe kerültek és az »akié a föld, azé az ország« elve alapján vitássá tették egyes területeinket, annál inkább, mert körülöttünk egyes nemzetiségeinkkel rokon-népű, a török uralom alól felszabadult függetlenné váló államok természetes vonzóerőd gyakoroltak nemzetiségeinkre. Ezek a felszabadult népek független, szabad étetet élhettek* mi magyarok pedig továbbra is függőségi helyzetben maradtunk a Habsburg uralkodóház áuital protezsált Ausztriával szemben. Tény, hogy az ébredő pánszlávizmus kezdeti támogatói a bécsi kormány és az uralkodó réteg tagjaiból kerültek ki. Ezek között sok cseh volt és elhitették a császárokkal, — akik gyakran elfelejtették, hogy ők magyar királyok is és homlokukat Szent István koronája érintette — hogy a pánszláv idea csak valami légies tü- ' nemány és az is fog maradni és így történhe-. tett, hogy egyes nagy pánszláv vezeiők, írók, tudósok, költők állami állásokban a bécsi kormány különös támogatásával működhettek és vethették el a magokat, amelyekből azután sárkányfogak és végül is a monarchia szótrombolására vezető politikai áramlatok fejlődtek ki. Már későn vették észre a bajt Bécsben, ahol a cseh és más szláv szeparatistákat még a világháború alatt is tűrték, sőt a magyarok ellen támogattak is. Talán elég, ha Klofác és Kramarz politikáját említem; egyébként Massaryk és Benes is baj nélkül juthattak ki a régi világháború alatt külföldre. Érdekes voilna fejtegetni Ferenc Ferdinánd magyargyűlölő politikáját is, hogy miképpen trafikált Magyarország leendő uralkodója a magyarság ellenségeivel, akiket az úgynevezett »kiskapun« engedtek be hozzá és «hogyan szőtte velük magyar ellenes terveit. Különös tragikus iróniája a sorsnak, hogy Ferenc Ferdinándnak, aki tervezgette a trializmust is, de, valójában mégis csak összmonarchiát akart és már csak felesége befolyása alatt is szlávbarát volt, éppen sz/áv emberek golyójától leterítve kellett meghalnia Szarajevóban és az általa gyűlölt magyar katonáknak kellett őt megbosszulniok. Igaz, hogy Ferenc Ferdinánd meggyilkolása csak közvetlen hatóok volt a régi világháború
