Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

158 Az országgyűlés képviselőházának 356. kai főispánnak nyolcvan és egynéhány hold földje Mátételeken. Jó bácskai földet kapott az agglegény főispán úr, pedig Mátételeken és vidékén sok egyszerű kisgazdaember szívesen igenyelt volna abból a Rosenberg-féle zsidóbirtokból. Nagyon kiváncsiak lennénk, nagyon örülnénk, ha a miniszterelnök úr megmondaná, ki az, aki ebben a kérdésben a döntést kiprotezsálta. T. Ház! Bizalommal lehetünk-e a földmívelésügyiminiszter iránt, aki a tapasztalt tűzifaellátássá,! akarja biztosítani az országnak, a lakosságnak, az otthonoknak a meleget? Tegnap interpelláltam ebben az ügyben. Interpellációmban előadtam, hogy az egyik tűzifanagykereskedőnek alkalma lett volna 500 vágón fát beszállítani a fővárosba. Bizonyos formaság miatt a főváros ettől elesett, mert a közbirtokosságot nem alakították meg. A máramarosszigeti erdőigazgató azt mondta, hogy ő nem ér rá erre. Ezért esett el a főváros az 500 vagon fától. P-edig az illető fanagykereskedő 13 hónapig küzdött kinn a Don-kanyarban, három gyermeke van ós érzi a nemtörődömséget, amely jellemzi ezen a téren a földmívelésügyi kormányzatot. Mert 20 vágón fát biztosítani kontingensként egy tűzifanagykereskedőnek és — bár júliusban befizette érte a 10.000 pengőt — a mai napig csak egy vágón fával ellátni, ez nem magyar családvédelem és nem tűzifaellátás. Tegnap, amint a villamoson mentünk hazafelé, beszélgettünk erről a tűzifakérdésről. Meg szóialt mellettünk egy detektív és elmondja azt, hogy ő 12 gyermekes családapa... (Rajniss Ferenc: Aki kísért?) Nem kísért, hála Istennek, bár nem tudom. Sohasem lehet tudni. (Derültség.) Nagyon hálásak vagyunk a belügyminiszter úrnak, hogy ennyire vigyáz ránk. Ez a detektív elmondotta, hogy 12 gyermeke van, az egyik hősi halált halt a Don-kanyarban, van neki kiutalása fára, éppen ma volt illetékes helyeken, de egy kiló fát nem tud kapni. Ugyancsak elmondotta, hogy van neki egy rokona, •száz-záalékos, szóval teljes rokkant. Régi zsidó kifejezés ez a »százszázalékos«. (Derültség.) Ami százszázalékos, szóval teljes rokkant. Régi zsidó a teljes rokkantnak van egy kis szénüzlete, szénkereskedése, de két év óta nem tud egy mázsa szénhez hozzájutni. Ugyanakkor a zsidó szénkereskedő minden héten kap szenet, holott a legutóbb is 6000 pengőre megbüntették, mert árdrág'tást követett el. Kérdezem, hol van itt a magyar kereskedelem támogatása? Az appropriates vita során azt mondtam: a kereskedelemügyi tárca tárgyalásakor azt tanultuk, hogy van itt magyar kereskedelem, de még mindig ' a zsidó vágja zsebre a hasznot! Ez is azt igazolja. T. Ház! Lehetünk-e bizalommal azzal a kormányzattal, amely tűri, hogy a kistisztviselő-, a köztisztviselő- és a magántisztviselőtársadalom ilyen nyomorúságos helyzetben tengesse életét máról holnapra? Nem beszélek _ arról, hogy micsoda áldozatokat hoznak, de igenis, beszélnem kell arról, hogy ennek a kistisztviselőtársadalomnak megsegítése érdekében sürgős rendeletre van szükség és ha a Ház többsége megszavazza ezt a bizonyos mostani törvényjavaslatot, éljen a kormány ezzel a jogával és hozzon rendeletet a tisztviselőtársadalom megsegítésére, amely ma súlyos időikben a legnagyobb áldozatot hozza, amely éppen úgy, mint kint a katonák, benn tartja erősen a keresztény magyar frontot. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. "• Tisztelettel kérek egy félóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-c a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a beirt hosszabbítást megadja. Pállá Imre: T. Ház? A kistisztviselőtársadalom megérdemli azt, hogy a kormány támogatására siessen. Azt hiszem, ebben nincs köztünk eltérés, véleménykülönbség. A tanítóság és a tanárság is megérdemli, hogy megemlítsük őket, mert keserves 180 meg 250 pengőkből igazán csak máról-holnapra élnek, csak olyan élniakarás az, amit nekik élniök kell. A nemzetnevelés igen súlyos feladat és akik negyven évig élő akták előtt végzik súlyos munkájukat, azok többet érdemelnek a kormányzat részéről, mint egy rendeleti segítséget. De e háborús időben megelégednek azonban azzal is, ha valami kicsiny kis falattal segítik őket. T. Ház! Vájjon megérdemli-e ez a kormányzat a bizalmat, a felhatalmazást, amely nem akarja például megoldani a cselédkérdést? Interpelláltunk ebben az ügyben, kértük annakidején azt, (Botár István: Nem meri!) hogy legalább negyven éven aluli keresztény magyar nőt zsidó háztartásokban ne alkalmazhassanak. Kértük azt, hogy tessék a zsidó háztartásoknak zsidó háztartási alkalmazottakat tartani. A kormány nem volt hajlandó megoldani a kérdést, pedig fontos probléma ez. Nem beszélek arról, hogy micsoda erkölcsi esésen, züllésen mehetnek keresztül a zsidó háztartásokban a magyar leányok, de igazolja ezt az állítást az a tény, hogy akik visszamennelk a magyar faluba, már nem azzal a nótával, nem azzal a viselettel és nem azzal az erkölccsel mennek vissza, mint amelylyel jöttek, —amint Börcs János képviselőtársam is mondotta. Itt is sürgős tennivalóra van tehát szükség. Itt is megvan a lehetőség, csak a rendeletet kell megteremteni. Csak vigyázzunk a' rendeletek teremtésénél, hogy lehetőleg maradjunk a magyar nyelvezetnél. Bizonyos mosolygással hallottam, amikor Mosonyi igen tisztelt képviselőtársam az igazságügyi tárca tárgyalása során a rendeletek nyakatekert nyelvezetét szóvátette és eszembe jutott a liberális kor tudósának megállapítása a koleráról. Egy német orvos még a liberális korszakban a következőképp aposztrofálta a kolerát (olvassa); »A kolera egy hirtelen inficiáló generális korporál-mizerabiiitá.s gyengeség" által .afficiált individiumnak szangvinikus naturájia, abundáló fluidfumkvan Utasoknak szuperlatív abszorbeáláóa »1» tal prokreált abnormális provizórikus átmeneti állapota, mialatt a speciális naturálkonstitucióképesség reális, arteriálisan diszpozicionális szfomaehalpacientalitásától deli* berálni igyekezik.« (Élénk derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék hasonló tréfáktól és felolvasásodtól, amelyek a parlament iránti köteles tiszteletet sértik. Ha megismétli rendre fogom utasítani. Palló Imre: Egy orvosi könyvben olvastam. Külön művészet kell hozzá, hogy ilyen sok szóval ennyi semmit mondjunk- Túl általános szakkifejezéseknek talán logikus halmaza, amely kétségtelenül alkalmas arra, hogy a nemzetközi tudományos szóhasználatban jártas professzor ebbeli képességeit fitogtassa és hallgatóiban maga iránt bizonyos szent borzalmat