Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az .országgyűlés képviselőházának 356. ülése 19Í3 december 16-àti, csütörtökön. 159 keltsen, de vajmi kevés köze van magához a kolerához, annak valószerű leírás alapján való megmagyarázásához es meg kevese bú reményt nyujc arra, hogy a gyaKonó orvos enneJs az élettol íuegen szóhaimaznak valaha is hasznát vegye, (jrariai Aniai: Eitel kap kolerát! — Elénk derültség.) Nem tréfából mondtam ezt el, hanem azért, mert mint irodalomtanár igyekeztem szemléltetni, mit jelent az, amikör értelmetlen es nem szabatos stilizálással állapítanak meg valamit. Ez a rendeletek nyelvezetére is vonatkozik. Mosonyi igen t. képviselő társam felolvasott vagy tíz sort egy rendeletből, amit nem értettünk iés végül egy mondatot, amely érthető volt. TV Ház! Beszélnem kell néhány szóval a munkaszolgálatos kérdéssel kapcsolatban arról a helytelen munkaerőgazdálkodásról, amely abban nyilvánul meg, hogy például Bácskában 5U—öU holdas bunyevác gazdákat elvittek munkaszolgálatba a kalocsai érsekhez kapálni ugyanakkor, amikor nem volt senki, aki az ő bmokukon elvégezze a munkálatokat. Elvittek például Ujyerbászról egy embert, aki az egyetlen szakmunkás volt a községben, igen kiváló motorszerelő, kiváló műszaki ember, a légoltalmi szolgálat autóvezetője. Nem helyes ez a munkaerőgazdálkodás. Egészen bizonyos, hogy erre a munkára sokkal kevesebb szakképzettséggel rendelkező egyént is találhatott volna az illetékes hatóság. Ilyen esetekben mindig sokkal erősebb kritikával kell élni, mert itt a termelés szempontja áll ' első helyen. Nem a bunyevácokat akarom védeni, hanem a munkaerőgazdálkodás és a termelés érdekében mondottam ezt el. T. Ház! Beszélnem kell továbbá az irodalommal kapcsolatban arról a rettenetes elburjánzásról, amely niost irodalompolitikánkat jellemzi. Itt van a kezemben egy felhívás, egy röplap, amelyet mindenkinek, boldog-boldogtalannak küldenek. Milyen című könyvet hirdet ez? »Egészséges és beteg szerelem. Nemi élet és erotika.« Ilyen könyveket hirdető prospektusokat küldenék- Amikor ezt felhozom és a Ház asztalára ezt leteszem, azt hiszem, igazolva van az a tétel, hogy itt erkölcsi téren az irodalomban és a művészetben bizony súlyos, igen súlyos dolgok fordulnak elő. Nem engedhető meg, hogy úrilányoknak zsidó könyvkiadók és könyvkereskedők ilyen könyvjegyzékeket küldjenek' és névtelen ^ szerzők művét hirdessék, amelyekben semmiesetre sem a nemzeti szellem és az a valláserkölcsi elv dominál, amelvet mi az édesanyánktól nvertünk, az egyszerű kis falusi otthonban, (vitéz Lipcsey Márton: Ez igaz!) T. Ház? Amikor tiltakozunk ez ellen, azt kérdezzük, hol van ilyenkor a cenzúra? Tessék végignézni a könyvkirakatokat, milyen könyveket találunk ott, kik azoknak az írói? Nem árt eery kis szemlét tartanunk, hogy megnézzük, kik azok. Csupa zsidó nagyság — külföldi és hazai zsidó egvaránt — szerepel ott. Ott találjuk Salom ÁsHi, Otto Zarek, Arthur Sebuitzler, Stefan Zweig munkáit, ott van Emil Lndwig Kohnnak, azután több ilyen zsidónak. Jakob Wassermannak és egyéb külföldi zsidóknak munkája, azután hazai zs' dókat is látunk ott felvonulni. Naeryon érdekesek azok a reklámok amelyeket fAbonyi Ferenc: Erkölcsromboló mittd!) példán! a villamoson látunk. Ott van a Divatcsarnok hirdetése. Néhány magyar KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. névvel és néhány jó könyv címével kezdődik, de odabiggyesztik a zsidó könyvet is és tekintve, hogy az kissé olcsóbb és ilyenkor, amikor könyvvel^ akarnak megajándékozni valakit, a pénzkérdés is dominál, rendszerint ezeket a zsidó könyveket veszik meg és a könyvtárakat el- ' halmozzák ezekkel a tűrhetetlen és a magyar szellemnek nem megfelelő munkákkal. Valami módot kellene találni ennek megakadályozására. Nem kívánom, hogy most, amikor papírhiány van és még a rossz papírosra is szükség van, összegyűjtsük Molnár Ferenctől kezdve, egészen a Népszava íróiig végig az összes zsidó írók munkáit ós égessük el; erre most. nem megfelelő az idő. Higyjék el, el fog jönni ez az idő is. Mindenesetre ne engedjük meg, hogy ezek a kiadóvállalatok, ezek a zsidó tőkecsoportok ilyen könyveket hozzanak a szeretet ünnepének piacára, ne engedjék meg, hogy a karácsony előtti időkben ilyen mételyező könyvek jelenjenek meg és ezeket kényszerítsék rá á magyar vásárló közönségre. (Boiár István: Olyan egyszerű! Nem kell rá papírt adni és kész!) Valóban egyszerű a kérdés. A Ház megadja a felhatalmazást á kormánynak, tessék rendeletet hozni és a rendelet értelmében ne adjanak papírost; igaza van képviselőtársamnak. Ne ad iának papírost ilyen munkákra: nem is beszélek politikai munkákról, amelyekben dicsérik a palesztiniai állapotokat, az angolszász viszonyokat és egyebeket, — nem beszéltem ezekről, mert csak erkölcsi szempontból bíráltam a kérdést — ugyanakkor, amikor értékes munkát v 5 gző kiadók nem kapnak papírost. Például a Magyar Kórus kiadóvállalata, amely a magyar muzsika terén nagyon sokat tett s Kodály és Bartók muzsikájának népszerűsítése érdekében hatalmas áldozatokat hozott, nem kap papirost, de ugyanakkor az említett könyvkiadók kapnak papirost. Tiltakozunk ez ellen és szigorú intézkedéiseket kérünk. T- Ház! Továbbmegyek és néhány szóval szeretjeik egy-két társadalompolitikai kérdést felvetni. Amikor társadalompolitikáról beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy társadalompolitikánknak egyik alapvető kérdése az, hogyan lehet a legtökéletesebben elérni, hogy a társadalomban mindenki arra a helyre kerüljön, ahová képességeinél fogva való. Ehhez a társadalompolitikai feladathoz kell igazodnia iskolapolitikánknak is. Eddig csak a gimnázium töltött be határozott társadalompolitikai szerepet a magyar iskolapolitikában, s a legutóbbi évekig a társadalmi emelkedés tekintetében a gimnázium volt az a híd, amelyen a különféle társadalmi rétegek az értelmiségi rétegbe igye' keztek; az egyoldalú áramlás azután túltelítettséget eredményezett. Az értelmiségi rétegbe bekerült családok társadalmi okokból onnan elmozdulni nem akartak, viszont a középiskola hídján állandóan újak kerültek be és ennek az lett a következménye, hogy az értelmiségi réteg a társadalom terhére nagyon megduzzadt. Ez töVtémt a, klebelsbergi kultúrpolitika folytán, ma^d a hómani kultúrpolitika következtében évekkel ezelőtt. Erre jött egy következő áramlat, amely éppen a másik irányzatot képviselte, tehát ott is bekövetkezett ugyanaz, ami itt: bizonyos túltelítettség. A céltudatos társadalompolitikának arra kell törekednie, hogy az egyoldalú, egészségtelen áramlásnak véget vessen. A feladat egyszerű. Olyan társadalmi légkört kell teremte24
