Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

Az országgyűlés képviselőházának 350. ü De lehet-e az ember bizalommal az iránt a kormány iránt, mely tűri azt a rádiópolitikát, amelyet a magyarországi rádió folytatî A rá-^ dió politikai megnyilatkozásai, de különösen művészi vonalvezetése minden kritikán aluli. (Piukovich József: A hírszolgálata is!) A magyar rádiónak feladata lenne a magyar muzsika terjesztése, a rádiónak feladata, lenne a népi irodalom szétszórása a magyar közvéleménybe, a rádiónak tanító és nevelő feladata lenne, de éppen az ellenkező módon végzi a feladatát, olyan dolgokra tanítja a magyar társadalmat, a hallgatóközönséget, amelyek nem szolgálják az építő nevelést. A rádió zenepolitikáját a múlt alkalonimial is szóvátettem.' (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.— Piukovich József: Nagyon fontos kérdés!) Nem lehet olyan sokat foglalkozni vele, mert másról is akarok beszélni, de az bizonyos, hogy azon ia> zenepolitikai vonalon, amelyen eddig haladt, a tingli-tangli -muzsika vonalán nem haladhat tovább. Ebbe a kérdésbe akár a kultusakormányzat részéről, takar más részről be kell avatkozni és helyes mederbe kell terelni ' mind politikailag, mind' pedig művészi szempontból a rádió munkáját. De bészéiljünk a színházról is. A mai színházpolitika sem alkalmas arra, hogy mi hizlalómmal viseltessünk a kormányzat iránt. Csak tegnap hallottuk itt az egyik interpellációban, hogy iaK egyes színpadokon ma holmi »Warrenne mestersége«-féle témák kerülnek elődadásra, »Kaméliás hölgy«-e.k szerepelnek, meg holmi »Homokpad «-ok és egyebek, azután, a »Fecske és denevér« címen olyan megszégyenítő módon állítják be a magyar egyetemi ifjúságot, hogy ez ellen itt, ebben a Házbaln is tiltakoznunk kell. Különféle képek jelennek meg bizonyos színházi lapokban arról, hogy a kultuszminiszter úr ő nagyméltósága a leányával megjelent a »Fecske és denevér« előadásán, mintegy kitüntetően, Herezeg iránti tisztelete jeléül, de ugyanakkor azt már nem hozzák, hogy a kultuszminiszter úr a második felvonás alatt otthagyta az előadást, mert nem nézhette tovább. (BajnissFerenc: Otthagytál—-Piukovich József: Mert van benne jóérzés!) Ma, amikora lét és nemlét kérdéséről döntenek a fegyverek, amikor a magyar fiatalságnak egészen új szellemben kell nevelkednie, ilyen színházi politikát, eme felelőtlen nevelő tényezők hatását nem engedhetjük meg, nem tűrhetjük, és már ez is. elég volna ahhoz, hogy a legnagyobb bizalmatlansággal legyünk a kormányzat iránt. De továbbniegyek, t. Ház. Vájjon bizalommal lehetünk-e mi, magyar ellenzék, ia.ma kormányzat iránt, amely még mindig engedélyezi a különböző izmusokból született képzőművészeti megnyilatkozásokat? A múltkor elmondottam, hogy most már az impresszionizmus, az expreszszionizimus, a kubizmus, a futurizmus és nem tudom milyen »izmusok« mellé egy új »izmus« született, neopszihorealizmus. (Derültség.) Nem más ez, mint iaíz »izmusok« mögött megnvilatTcozó sémita, zsidó sátán pöffeszkedése. (Pándi Antal: Cionizmus! — Abouyi Ferenc: A magyar lelkek mérgezése!) De sok esetben ez nyilatkozik meg a magyar zenepolitikában is. Éppen ezért igen örvendetes volt hallani, amikor a kultuszminiszter úr kijelentette, nogy a középiskola negyedik osztályától kezdve egészen a nyolcadik osztálvig ismét be kívánja vezetni az énekoktatást. Ha Human volt miniszter úr nem jött rá négy évig — mert 4 éven át követeltem ezt és tárgyaltak az 19Í3 december 16-án, csütörtökön. 157 illetékesek — legalább a miniszter úr megérti, bogy a magyar dallal az ifjúság között óriási hatást lehet elérni a nemzetnevelés terén. Örvendetes, hogy viatn egy ilyen törekvés, de ez nem elég; nem szabad tűrni a szinte állandósult úgynevezett t angóh arm onika-h ang versenyeket és egyéb x)lyan zenei megnyilatkozásokat, amelyek teljesen távol állanak iái magyar lélektől. De tiltakoznom kell ama sekélyes kívánsághangversenyek ellen is, amelyek annyira elharapóztak, amelyek, úgy látszik a rádiónak elsőleges kultúrprogrammjává fejlődtek. Hogy ezeken a kívánsághangversenyeken mi minden történik és micsoda káros hatásuk lehet az egyszerű katonalelkekre, akik ihiaillják és látják, arról nem kell sokat vitázni. De bizalommal lehet-e az ember a, kormányzat iránt, amikor gyengekezűséget tapasztal részéről a szociáldemokráciával szemben, ama szoc^áldemokráciával

, szemben, amelynek vezére az 1918-as szomorú időkben résztvett abban a bizonyos 150 tagú tanácsban. Az a Peyer Károly, iaki szociáldemokrata elvekről beszél és ezzel természetesen a magántulajdon ellen beszél, ugyanakkor az Esőutcában egy kétemeletes bérházat épít, beépített kádakkal. Amikor a laktanyáknak - nem tudnak kádakat szállítani, akkor Ő beépített kádakkal luxusvillát épít, 13 lakással. Megnéztük. (Rajniss Ferenc: Szociális termelésből fakadia jólét!) És ez az ember fenyeget bennünket, hogy majd leszámol velünk, ezzel az ellenzékkel, amely végzi a maga becsületes, nemzeti, magyar munkáját (vitéz Jaross Andor: Vele számolunk le!), és ezzel a szociáldemokráciával a kormány nem tud erélyesen leszámolni. (Abonyi Ferenc: Nem akar!) Régi magyar igazság, — bocsánat az egyszerűbb megnyilatkozásérti —- hogy kutyából nem lesz szalonna. Hiába . várják azt a szociáldemokratáktól, hogy átfessék azt a vonalat, amelyen haladnak, hiába, ez a társaság, ez a politikai tábor csak magyarországi maradt, ebben a pillanatban is az és mi magyarországi pártokat nem kérünk, mi csak magyar pártokat kérünk, a magyar politikai életben. (Ügy van! tfgy van! a szélsőbaloh dalon.) T. Ház! Bizalommal legyünk a komiány iránt, amely a kisgazdapárti memorandummal kapcsolatban csak úgy nyilatkozott, ahogyan a miniszterelnök úr tette? Erről jut eszembe az a zsidó, akit egy másik zsidó rettentően leszid a sárga földig, lehordja a leggorombább kifejezésekkel és akkor ő azt mondja neki: ejnye, hát nem szép magától, hogy ezeket a dolgokat, ilyen csúnya ruhában mondja nekem! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Valahogy ez jutott eszembe akkor, amikor a miniszterelnök úr a memorandummal kapcsolatban megnyilatkozott, mert csak külsőség* ről nyilatkozott, de hogy azt, ami a memorandumban van, elítélné és arra, hogy a kormány minden erejével ez ellen van, arra nem kaptunk választ. De lehetünk mi bizalommal ama földművelésügyi kormányzat iránt, amely a maga ismert módján intézi a földbirtokpolitikai ügyeket? Hiába hozta ide a miniszterelnök úr azt a lisltát, amelyben végre írásban benne volt a szolnoki polgármester 43 hold szőlőjével. Nem nyilatkozott azonban a miniszterelnök ár, vájjon miért nem az igénylő 14 kisember kapta azt a 43 hold szőlőt! Nem volt:benne abban a listában a bács-