Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
150 Az országgyűlés képviselőházának 356. arra éles példa a mlaíi idő. Ma ezren és ezren a gyerekekkel .együtt jóformán kapuk alatt, utcákon vannak lakás nélkül s ugyanakkor zsidó tulajdonban! Hé vő, luxusvillák és lakások üresen állanak, mert csak nyáron haiazjn alják azokat. Kérdem, miért nem nyúl pele a kormány ebbe a kérdésbe ilyen felha;talmazás alapján, ,mint amilyen ebben a törvényfjavaslatbian is van, hiszen a jelenlegi £elhaitalmazás birtokában a kormánynak minden módja megvan ahhoz, hogy hozzányúljon az ilyen lakásokhoz és fedél alá juttassa azokat a szerencsétlen többgyermekes magyarokat, akik évek óta lakás nélkül lézengenek itt T. Ház! Amikor mi tegnap itt a szociális kérdéseknek nagyobb és gyorsabb ütemben való végrehajtását szorgalmaztuk, a túloldalion! valamelyik igen t. képviselőtársunk ajkáról elhangzott az a megállapítás, hogy a magyar fajta megszokta; aizj akkurátus, 'líaissú munkát. Eu ezzel nem, érteik egyet, illetve egyéne válogatja, egészen egyéni dolog az, hogy valaki a munkájában liassű-e, vagy gyors. Egyet tudomásul kelti vennünk az egyén szokásatlól függetlenül: szociális téren — amint egy régi közmondás is mondja, — kétszer adsz, ha azonnal adsz. (Û&y van! Ügy van! a szélsőbaM\dél(m.) Annyira sürgős ési égető problémák vannak itt, hogy ezek a lassú, akkurátus és hosszú időbe telő elintézési 1 módot nem tűrhetik. Most áttérek a kormánynak még egy Ígéretére, főként a parasztsággal kapcsolatos korábbi Ígéretére. Ez az az üzenet, amelyet a miniszterelnök úr kétszer is intézett a fronton küzdő magyar testvéreinkhez. Az egyik üzenete — ha nem 1 is szószerint vagyok bátor idézni — körülbelül így szóit, hogy : ha visszajöttök a frontról, egészen más Magyarországot és egészen .más banásmódiút fogtok itthon találni, mint most, amikor kimentek a hazáért csatázni. (Szöltosi Jenő: Ügy van!) Annakidején jóleső érzéssel vettük tudomásul — ennek most már egy éve, — hogy a sebesültekkel és a szabadságra hazajött honvédekkel úgv féligmeddig, tessék-lássék, talán a kormány preszszióga következtében, muszájból a társadalom valóban udvariasabban és előzékenyebben bánt, de szomorú szívvel vesszük tudomásul, hegy sajnos, ennek ma már az emléke is eltűnt. Ma regg'el eigyüttiut|aiztam) a villamoson egy 50 év körüli honvéddel, aki a harctérről jött haza karácsonyi szabadságra.. Egy egy méter nagyságú karácsonyfát szorongatott a hóna alatt és kérte, hogy adjanak neJki ülőhelyet, mert hét nap óta vasúti lepedőkön- utazott és bár dagadt a lába, szeretne még mia hazaérni. Hála Istennek, vott't még keresztényi jóérzés az utasdkban, egypáran átadtuk a helyünket és akkor elmondta, hogy amióta; a magyar haza határát átlépte, semmiféle részvétben nem részesült, lökdöstek, nem adtak neki helyet és napokon keresztül a lépcsőkön, megkapaszkodva volt kénytelen hazajönni. Ém elisimerem, t. Ház, hogy mia egy tömeghisztéria észlelhető az egész országban, — vannak, akiknek érdekük az ilyen idegesség táplálása — de kérdezem, nelm) lehetne-e* egy egyszakaszos rendelettel helyhez juttatni a vonatokon) azokat a honvédekét, akik sebesülten, betegein, vagy szabadságra hazajöninek, (Helyeslés] cu szélísőbffloldctiow. — Börcs János: Ez a legelemibb!) azoknak; a többi utasoknak a rovására, akiknek igen nagy százalékban; csak a batyuzás és egyéb ilyen, manapság teljesen ülése 1943 december 16-án } csütörtökön. felesleges célú utazás adatja a kezükbe a vasúti jegyet. Én ezt rendkívül sürgősnek! és fontosnak tartanám, mert igaz ugyani, hogy ha jóbarát nincs, akkor a közédátás terén a társadalomnak miaJdnem minden rétege érzi a hiányokat, de ez megint csak a közellátás szervezetlenségére vezethető vissza, a batyuzást azonban erkoiCsteilienniCk és megengedhetetlennek tartóim.. Úgyszintén megengedhetetlennek tartom ma a felesleges utazást is, amikor azi egész vonalon takarékoskodnunk kell, szénnel és mindennel. Tessék a kormánynak helyhatósági bizonyítványhoz és engedélyhez kötni; az utazást, akkor ezek netm fognak előfordulni. (Szöllősi Jenő: Úgy van! A feketepiacot táplálja!) T. Házi! Most kénytelen vagyok áttérni a munkásprobilémákra, amelyekről itt már' anynyian beszéltek, talán sokkái illetékesebbek is, akik társai/ a munkásoknak 1 és ennek a problémának jobb ismerői; de a kirívó dolgokat, amelyek a mindennapi életben kézenfekvően előttünk. áManak, nekem is el kell mondanOmt nem lebet elhallgatnom. Vonatkozik ez a ruhaellátáson kívül a munkás egészségügyi ellátásának hiányosságára. T. Ház! Itt vau a munkásbüztosítás teljhatalmú ura, az Országos Társadalombiztosító Intézet. Mit látunk az Oti.-nál! Azt látjuk, hogy először is egészen rendetlen,, bürokratikus ügyvezetés folyik az Oti. központi székházában 1 . (Horváth Sándor: Meg papírcsomózás!) Sorozatos panaszokat hallottam, hogy azok, akik pontosam befizetik az Oti.-járulékokat; havonta .kapnak fizetési felszólításokat és amikor végül bemennek, és tisztázzák a dolgot, hogy ők mindent pontosan befizettek, akkor egy udvarias vagy udvariatlan' »pardon 1 , tévedtünk« mondással el van intézve a dolog. Hát ez nemi mehet egy '"'ilyen hatalmas apparátus mellett, amilyen az Oti. Most nézzük, hogy ezzel szemben mit nyújt az Oti., meint; bennünket és a munkásokat is elsősorban ez érdekli. Amit az Oti. nyújt, az szomorú. Ha; valakinek ügyes-bajos dolga van az. Oti.-nál, legalább egy-két. órát; elveszít a központ előcsarnokában a jobbra-balra való küldőzigetéssel, amíg végre az őt érdeklő sérelemmel foglalkozók szobájába ble tud kerülni. Ési mt : /t nyújt az Oti. betegség, vagy baleset esetén? Ma háború van, a hadigyárakban jóformán óránkint fordullnak. elő sajnálatos^ balesetek és ha végignéz az ember az Oti.-kórházakon, mit lát? A folyosók tele vannak műtétre váró, vagy már műtét után: 'lévő lázas betegekkel, 10—12 fokos hőmérsékletű folyosókon, ahol, ha. meggyógyul a műtétből, tüdőgyulladást kap a beteg. Nemi elégséges az Oti.-kórházak b elfogadó képessége. E fölött azonban neun térhetünk napirendre, mert kérdezzük, mit tesz ezzel szemben -az Oti., azizal a hatalmas tőkéijével? (Abonyi Ferenc: Földeket vásárol rajta!) M'Iliókért és milliókért vettek 3—4 emeletes bérházakat, magánházakat, földeiket, ahelyett, hogy a célnak megfelelően kórházakat ^ építettek volna, vagy ha már anyagbiány miatt azt nem. tehetik, a megvásárolt bérházakat átalakították volna kisegítő kórházakká és ezzel siettek volna az Oti. sérültije.'inek és betegeinek segítségére. (Horváth Sándor: Vagy komiolyan istápolnák a betegeket, amikor azok
