Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 356. után; én éveik hosszú sora óta oly ami sürgős és elodázhatatlan, problémák megoldásának, elmaradását láttam a kormány részéről, amelyek még- a háború jelenének: pillanata alatt is nemcsak hogy^ megvalósíthatók, hamem egye'niesen megviaiósíianidiók íetteki volna, aaután lattanai azolkat az anomáliákat, amei'yek az elmúlt évtizedek bűniei ,Vol.ak, témáit amelyek gyökeres kigyomláilásárai ai kormánynak kü iönös súl^í kel.ett volna helyeznie és helyEzheteut^ volna is ennek a törvényjavaslatnak kapcsán, amely anomáliák azonban nem orvos oltattak, így két pontról látom megtámadva a bizamat: a kormány nem élt ennek a hatalmas: eszlköznek ai fegyverével, nem élt •&' bizalommal, evvel ai felihaialmaaássai é.s, nemi tette meg azt, amit méltán elvárhatott volna tőle a nemzet. Bátor leszek egyes 1 példákra rámutatni, amfetyek smost megállapított véleményemet lesznek hivaiti va alátámasztani. Az első, amire rá óhajtanék mutatni, a következő. Elsőnek foglalkozinám talán az orsaág legszélesebb Mépïétegtinek, a parasztságnak sorsával, annak a magyar pairaisztoak a sorsával, laki mindig szorgalmas, haaaflias, vallásos és amellett nyugodt gondollkodású és idegzetű volt. Mi a magyar parasztira, amely a társadalom gerincét és a magyar- nemzetnek nagy többségét alkotja, mindig számíthatunk és büszkéik leheltünk. Az megállja helyét akkotr, amikor nyáron hajnalban, 2—3 órakor felkelve dolgozik a sötétség beálltáig, megtete a kötelességéit, amikor ikisaólította a haaa sorsa a harcterekre és ez a párasat kevés kivétellel — és ez a kivétel is inkább sízociáÜs rugókra veze th ető vi ssza, — gy artapí to tta a nemzet létszámát, nagy általánosságban nem az egykének »volt a híve, hanem adta a sok gyermeket és ez a párasat eiég mostoha viszonyok között éi. Méiltózttassiamak csak elképzelni, ho!gy ma a mezőgazdasági munkához feltétlenül szükséges pairasatriuhaneműnek — ami olyan egyszerű és primitiv joga és igénye a magyar parasztnak — annak az egyszerű kék ingnek; egyszerű parasztruhának meigfizethetetlem az ára. Ha bejön egy paratszt a varci-iba,, tudvla ágit ia, Lényt, hogy egy mázsa búzáinak a kormány által mégállapított hivatalos ára 40 pengő, el lehet képzelni, milyen visszás gondolata támad, amiikio,r a kirakatokban meglátja az 52 pengős nyakkendőt. Ezeken aa állapotúikon segíteni régen lehetett volna. Ez csali, ai szervezés hiányára., szervezetlenségre vezethető vissza^ mert akkor. amikor árstoppról, árrögzítésről beszélünk évek óta és az csak egy oldalon történt meg, akikor tulajdonképpen ezzel az árrÖgzítéssel csak ártott a kormány. Mert nem' kelletti volna aiz ipari cikkek felszökő legmaximiáiliisahb árait figyelmen kívül hagyíni és ugyanakkor lerögzíteni évekkel ezelőtt 30, a;- múlt esztendőben pedig 40 pengőben a gabona árát, mert azóta, amióta állandóan hajszoljuk aa árstop-tot és árrögzíítlést, azóta a. viszonyok rosszabbodtak. Állítom» hogy a kélt évvel ezelőtti 30 pengős búza jóval magiaisabb értékű volt, mint mia a 40 pengős, tehát itt csak romlás következeit be. (Vajnai Gábor: Ez a feketéikéire skedelem alapja!) Mi történt azonban az ipareiíkkckkel kapcsolatban? Ezek csimborassaói magasságot értek el, ezeket ma nem is lehet megfogni. Illetőleg ott, ahol a kormány 'tessék-lássék leszögezi egy iparcikk árát, aa szisztematikusam ós automatikusan eltűnik és megkezdődik a ülése 1943 de<ember lG-án, csütörtökén. 149 feketepiacon való árusítása. Amíg a mezőgazdaság pairiasziíijiai r ilyen körülmények üözött kénytelenek vegetálna, amíg — ez egésaen humorosam! hangzik — egy nyakkendő' árát jelentő mázsa búzából 4—5 mázsáért kénytelen íbeszierezinii 180—200 pengős ingét. — ruháról, lábbeliről nem is teszélek, — addig a kormánnyal szemben bizalmat nem szavazhatok meg. De ntímcsak ez az egy aa, ami engem, a legszélesebb társadiaimi rétegnél báni ti, hanem niás valami is. Alapul veszem azt a tényt, hogy a magyar párasat, két dolgot vesz halálos, komolyan. Az egyik a legfelsőbb helyről kapott igéreí pomelos és feltét. en betartásai. A paraszt az ígéretek terén nem játszik. A ígéretek betartásának miorális alapjáról letérnünk nemi szabad, mert akkor egészen erkölcstelen ingoványna, tévedünk. Biztosra veszik a: kormánynak azt az ígéretét, amely az évekkel ezelőtti letárgyalt földbíiirto'kreformmal kapcsolatom. Ezzel szemben miit látunk a földlbirtoikpolitikában? Itt a napokban a, jelen törvényjavaslattal kapcsolatosan elhangzottak, olyan kijielemlíéfeielk, hogy a házhelyakció és a: zsidóbirtokok keresztény parasztkézre való juttatása óriási lépésekkel haladt előre. A matematika egyszerű számításai alapján megállapíthatom, hogy ha ugyanolyan ütemben akarja a kormány végrehajtani a földbirt'olkreform tciblb'ii résczét is, mint amilyen ütemben, a zsidóbirtokokra vonatkozó részt eddig tette, akkor 20 év mtulval még minidig erről fogunk tárgyalni. A házhelyakció ne |m juttat olyan darab földet a rászorulók kezébe, hogy az, a nemzet szempontjából 'megnyugtató volna, hogy azt már régem, végnei ne tudtuk m votlniai hia.jtiani. A földbirtokreform egészen rossz vágány|ra téved akkor, amikor annak ellenére, hogy két hónap óta kérjük a kormányt, hogy tegye le a. Ház ,aszi tálára, azoknak a névsorát, akik zsidóbirtokokból földben részesültek, ez még mindig m\ n történt meg. Ez mtemicsak a kormány tekintélyének megóvása szempontjából fontos hanömi a miai nehéz visizomyok, között, amikor a nemziat fiai talán idegesebbek, minit, békében, ez a köznyugalom szempontjából is rendkívül í'cuto? gesztus lenne és ismét felkérem a- kormányt, méltóztassék mérlegelés tárgyává téve a Ház asztalára halyezmi azoknak a névsorát, akik zsidóbirtokokból földben részesültek. (Helyeslés a szé sőbalod don.) Még pedig nie csak a név, hanem a foglalkozás feltüntetésével is, vájjon tényleg ahboz a réteghez tartozik-e a földhöz: ju.uiatot't, amely imádója, müvelője a magyar földnek, szeret a földdel foglalkozni, avagy olyan szempontok vezették a földhözjutásban, hogy meglévő hatrslmiaa tőkéjét földbe fektesse, tenait konzerválja, mert ez a mai viszonyok között ilyen földszegény viszonyoík mellett megengedhetetlen. (Úgy van a szë^sobaloMalo^ ; <•) Amikor annak idején örömmel vette tudomásul a neimael, hogy a kormány benyújtotta a zsidóbirtokok kisajátítására vonatkozó törvén ylja vaslatot 1 , még nem tudtuk azt, hogy ez az idők folyamán elsikkad, meríti elsikkadt ;és végrehajtva nem lett. De ugyaniakkor elvártuk volna a kormánytól, hogy aa ingatlannak minősíthető házakat is ki fogják venni a zsidó tőkéseik és imagámosok kezéből. Hogy egy vagy két tagú, esetileg ugyanannyi .'lakással . bíró zsidó családok milyen nehéz helyzet elé tudják állítani a lakásviszonyok terén a nemzetet,
