Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 356. azt úgyis kiviszi a vásárra, ia; szabadi piacra és áruba bocsájija. Tessék a közellátásinak gondoskodni arról, hogy amire a közellátás szempontjából szükség van, azt tessék a szabad vásártereüen forgalmi árakon: megvásárolni, nem pedig maximált, áron egyes embereket terhelni, s ha a sajáítimagáét nem akarja beadni, airma kényszeríteni, hogy magajsiabb árakon szabad vásárom vásárolja és azt juttassa a közellátás 'biztosítására. (Pándi Antal: Burkolt, adó!) Azt hiszem* ez könnyen megoldható volin&L Tessék községenként közteherként eari kiróni. (Helyes és', a sséíSőoalptda.on.) Miért olyan súlyos például a teher Komárom városában? Komárom, városában vagy 30—35.000 lélek lakik s ebből a gazdatárstadaLoimi mem több, minit, — ha igen bőven számlálóin — 80—100 állattartó .gazda és az egész város közellátásának terhét ennek a .száz gazdának kell viselnie, ezeknek kell a közellátásért áldozatot hozni. Nem lehetne-e ezt a közadók alapján elintézni úgy, hogy a pénzügyminiszter úr egy 'rendelettel utasítsa a községeiket és a városiakat, hogy a közellátás biztosítására, akár adó címén, vagy pótadó, vagy közteherviselés cíínéni ez a kérdés, megoldassák' és így ezt a közterhet ezren és ezren könnyebben elbírnák, mint egyes kisgazdák családjai és hozzátartozói"? Ugyancsak a közellátásügyi miniszter úr és a minisztérium elismerően, nyilatkozott a Jurcsek feile pontok beszolgáltatásának teljesítéséről. Természetese m m[ Indem.) gazdaember tudta, hogy az állami iránt kötelességgel tartozik, be, is szolgáltattuk a keinyérmagot mindannyian, de itt van utána egy általános sérelem: miért neim lehet azoknak a gazdáknak, akik már a pontrendszer szerinti kenyér magjuk kat .beszolgáltatták, a beszolgáltatott házának a korpáját visszakapnfiok egyedemkint úgy, amint a beszolgáltatást is egyedenkint teljesítették 1 ? Ezzel a közellátás biztosítása folyamatasalblbian: fejlődnék, mert annak a korpának a felhasználásával akár a tejterméket tudná eme'Jni, akár sertésálloimányát tudná növelni. (Úgy van! a özéisőbai'olda on.) Itti tehát az a, kérésem,, hogy amint egyedenkint beszolgáltatják, úgy egyedenkint kapják vissza a korpát is, nem pedig, úgy, hogy a nagyimialmok kiutalják a, nagybirtokosok írószere, azok tehát tudniak korpához jutni, — ammyira-amennyire —' de a> kisgazdák egyáltalában nemi tudnak kapni; vagy legjobb esetiben 5ÄS-- a szövetkeze teknek adják ezt a korpát, a mezőgazdasági szövetkezetebnek osztják ki, ami által — azt lehet mondani — 'már közvetítő kéziem megy keresztül. A gazdának azutáni előbb be kell jelentenie igényét s amikor utána' jár, kap 20, 25, 50 kiló korpát. (Piukovich József: Azt is csak papirom. !) Mit csinál ezzel a 20, 25, 50 kiló korpával egy kisgazda, amikor két-három! állatának takarmányát akarja egészi évre b'atosítani? Ez egyáltalában nemi megoldhatatlan, hanem úgy volna megoldható, mint ahogy az előbb is mondottam!, hogy amint a beszolgáltatás egyedenkint történik, kizárólag _ egyedenkint kapják is vissza a korpamiennyiséget, amennyire szükségük van. (Az elnöki* széket vitéz Törs Tibor foglalja e'\) T. Házi! Volna még egy súlyos probléma, amelyet meg, akarok említeni. Ez a víziiutak kihasználásának a problémája. Én, két víz partuán lakom, a Duna és a Vág között. A lése 1943 december 16-án, csütörtökön 147 Duna medre olyan borzasztó, állapotban! van, különösen a mostani kis vízállás amellett, hogy a nagyobb terhű hajók mór alig tudnak közlekedni.'. A Duna elhanyagolása kizárólag csak az állami intézmények hibája, mert neimi lehet mindig azt várni, hogy magas vízállás lesz> hiszen vannak aszályos esztendők, amikor^ a vizek leapadnak és a zátony annál jobban képződik és így a víz forgalom lehetetlenné van téve. Itt van: a Vág; folyó is. Nem akarok a cseh rendszer méltányos jóságáról 1 beszélni, de mégis el kell ismermem azt, hogy a Vág szabályozását a jcsehek igen szép irányban indították meg. Most a visszacsatolás óta a Vág szabályozása teljesem el van hanyagolva. Pedig a Vág szabályozása, olyan hosszú víz'.'íutat szolgáltatna annak a vidéknek, hogy legalább 14, vagy 15 község temnényét könnyem be lehetne szállítani víziúton a nagyobb városokba, a, fogyasztók felé. Éppem a napokban hallottam, hogy a Dunaipartra kiszállítottak nagyobb miennyiségű cukorrépát, hogy majd hajón fogják elszállítani. A répa méigi ma is ott fekszik, mert az alacsony vízállás és a zátonyok miatt még csak csónakkal sémi tudják azti elszállítani. Ped>& ennek a Vágnak a szabályozása gazdasági szempontból is és állami érdekből is igen nagy fontossággal bir, mert miinél több víziutat tud az állalmi magának biztosítani; aninál olcsóbbá lehet tenni a 'termelést és a fogyasztó felé 1 való közvetítést. (Úgy van! o> szét őbdúoldaíon.) Van még egy megemlíteni való problémáin a z erdő birtokkal kapcsolatban is. Éppent a napolklban pamaszkoddtit nálam egy erdőbirtoknak az erdésze. A rubaátalánnyad. nincsenek megelégedve. Bár a bizottságiban is megemlítettem ezt a kérdést, mégis felemlítem itt is 'és kérdem, miért ne lehetne bekapcsolni a közéllátásba ezeket az embereiket is, akik élj jel-nap pal •szolgálatot teljesá temek. Ruhaátalányt ugyan kapnak ezek asz emberek, 40—50 pengős ruhaátalányt, — die mit lehet abból ma vásárolni és milyet? 1 Tehát ezeket az erdőőröbet is, be kellenél iklapesioilni a mezőgazdasági cselédek kategóriájába, bár én ez utóbbiak ellátásával sem vagyok teljesen megelégedve, mert. amikor egy községben vagy egy gazdaságban, egy nagyobb üzemben, ahol van 20—25 gazdasági rasieléd, három cselédnek nagy dicséretek és nagy ujjongás közepette adnak hárem) pár balkiamcsot. Most kérdezem: hogyan ossza el annak a gazdaságnak a vezetője ezt a három bakancsot 10—15 gazdásági cseléd között? Miért nie lehetne általánossá tenni, hogy 1 az összes mezőgazdiasági ß&eüedek megkapják mlimd a ruhakelmét, mind a lábbelijüket? Az állam éls. a kormiányzat sokkal előnyöisiebb célt érne el ezzel, mint a váciutcai kirakatokban való gyönyörködtetéssel, mert ott a divatáru-üizletekbem lehet látni a finom kelméket, ellenben kint a mifuinlkástömegek között teljes lerongyolódást tapasztalunk. Kérdem: miért ne lehetne a gazdasági cseléd részére a szociális szempontok szem ellőtt tartásával egységes ruhalkelonét gyártani és a ruhakelmékből és: a látfbeiiből minden egyes gazdasági eseléicllnek miegadni azt, amire szüksége van, legalább egy esztendőben egyszer. Ez is olyan súlyos: probléma, amely megoldásra! vár és amely a szerint a módszer szerint, ahogy ma megy, teljesen lehe^ tetlera>. A tiisztviselőkérdésbeiii is volna egynéhány szóm, különösen a kistisztviselők! érdekében. Most karácsony szent ünnepe 'közeledik. Itt-ott
