Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának SS&, gulni, mert ha egy csehi vagy egy szilovák megtudta, hogy egy magyar birtok eladó, eltmient a bamikbai, g mégi akkor is, ha egy fillérje sem volt, mindent ai rendelkezésére bocsátottak. Azonnal kapott aimoritizáeiós kölcsönt, .csak éppen azt kérdezték tő-'e, hogy szlovák-e vagy magyar. Ha, magyar volt, akkor semmit sem kapott. Ennek következménye! az, hogy ,ai szlovákok, az idekerüld kisebbségek úgy meg- vannak erősödve, hogy azok a, családok, amreliyeík húsz évvel ezelőtt béresesaládok voiltak, most mdnd kivétel nélkül 8—10 holdas kisgazdák és olyan' modernül vannak felszereive, hogy inalunk egy 20 holdas gazdának a gazdasága sem ér annyit, minit ezeké. Sajnos, maiunk egy 20 holdas kis gazdának a földje a községtől 8—10 kilométerre fekszik 20 parcellában szétszórva. Ott viszont új falukat épí'üettek és a földek mind az, udvatr végjén vannak. Ez gazdálkodási szeimpiontból óriási differencia. (Horváth Ferenc: ' Tanulnunk Hehet tőlük!) Nagyon sokait lehet ebbő-1 tainulni, különösen miost,' amikor a md népünk el van szegényedve, le

1 van rongyolódva' és olyam nagy nisimzetiségi izgatás folyik. Ennek szomnorú következményeivé,!, mindennap találkozunk. A mi határrendőrségünk, csendőrségünk nem győzi ellenőrizni a befutó vonatokat, mert rengeteg röp cédulával ragasztják tele azokat, úgyhogy sokszor fehérem jönnek be ai vonatok. Ezekre ez vaui írva, adjuk vissza Kassáit,, Surányt, Lévát és ia visszacsatolt magyar területeket. Ezekkel lázítanak a magyar közigazgatás és Magyarország eüen. Nagyon szomorú példák vannak as iskolákban is és a behívott katonák körében is. Éppen azért ezt a kormány figyelmébe! ajánlom. De én nem feszegetemi itt a nemzetiségi kérdést, mert ezt mán sok előttem szólott képviselő két balkézzel eléggé megtette. (Derültség.) Ezt a kor mányra bízzuk és kérjük a miniszterelnök urat, fogjon össze a krmánnyal és oldja meg a kérdést erélyesen, (vitéz Jaross Andor: Több erélyt!) Mi tudunk lovagiasak is lenni, de tudunk intézkedni is és aki ez ellen az ország ellen vét, ama a hatalom szigorával le tudunk sújtani. (Ta\ps.) Ezeket a röpiratokat leteszem a. Ház asztalára. Ne hagyjuk, hogy mégegyszer•' lázítsanak ezekkel, (vitéz Jaross A|ndor: Kassa tele: volt ilyem cédulákkal! — Piukovieh József : Nem lehet pacifista politikát folytatni!) De kisgazda vagyok, ezért újból visszatérek a gazdasági kérdésre, aJtohos^ értek, mással nemi is foglalkozom. Én szeretném a magyar ságot nemzeti öntudataiban megerősíteni, Széchenyi mndotta, hogy a koldusnépnek nincs hazaija. Elég bizonyíték volt ia kisebbségi életben arra, hogy akinek nem volt apai örökség vagy magyar juss a talpa alatt, azt bizony a legkisebb szélfuvalom könnyen elfújta sorainkból. A kisgazda azonban mindig pillére volt a magyar kultúrának és minden magyar megmozdulásnak kisebbségi életünkben. Hangsúlyozom ezért, hogy erre a rétegre kell felépíteni a> nemzetet és nem szabad továbbra is abban a bizonytalanságban, hagyni, amelyben ma van. A pénz, mint termelési eszköz szerepel, a mezőgazdaságban, de csak, mint adósság, mint a termelés megakasztója. Mezőgazdaságunk létérdeke, hogy agrárbanikot alapítson, amely 'amortizációs kölcsönöket folyósít, 'mert amíg az iparban 3—6 hónapos hitel is megfelel a követelményeknek, addig a ülése 1948 december 15-én, szerdán* 107 mezőgazdaságba fektetett kölcsön csak évek múlva hozza vissza a. kamatot és a tőkét. At kell -szervezni mezőgazdaságunkat. A mai alapokra nem lehet építeni. Itt van a példa: a milliárdos beruházás. Semmiféle felemelkedés . sines a nyomában. Át kell állítani termelésünket a háború után. Ezt mindenki mondja, de arról már kevés szó esik, hogyan kell átállítani. Én mégis javasolom, hogy mezőgazdaságunkat a gabonatermelésen kívül aprómag-, zöldség-, cukor- és szesztermelésre is be kell állítani és 2—3 községenként legyem egy-egy mezőgazdasági iparüzem, szesz-, konzerv-, cukor-, kender, keményítőgyár. Az ország feleslegeit nem búzában, hanem ilyen gyártmányokban kell külföldre vinni. Ha mindezt az átállítást nem készítik elő idejében, akkor a hadiiparban alkalmazott munkások a háború megszűntével feleslegessé válnak és katasztrófát jelentenek az országra. Többször volt alkalmam tanulmányozni^ a csehszlovák mezőgazdaságot, de Németországban,* Ausztriában is jártam és azt láttam, hogy ahol fejlett a. mezőgazdaság, ahol gazdag, a nép, ott keramitos utak, járdák vannak a falvakban, a házak is kifogástalanok és minden fa inban polgári iskola vam Érdeklődtem, hogy miért olyan fejlettek ezek a községek és megállapítottam, hogy azért, mert ott vannak a mezőgazdasági gyárak. Nálunk sincs e tekintetben hiba, (Piuiiovich József: Dehogy nincs!) nálunk is vausnak gyárak, de nem' szövetkezeti alapon, nem a kisgazdáké a gyár. (Piukovieh József*. Bankioké!) Felveszik ezek a gyárak a termést, feldolgozzák, de a pénzt a pesti ban kokba viszik. (Piukovieh József: Zsidó bankokba!) Nézzük meg a nagybirtokokat: ott van egy-egy önálló üzem, szeszgyár és az ilyen nagybirtok fel is tud emelkedni, a szomszédos birtok azomiban, ahol' nincs szeszgyár, sokkal alacsonyabb kultúrájú, kisebb munkásréteget tud alkalmazni, mert bevételei kisebbek. Mondom, ilyen mezőgazdasági gyárak alapítása nagyoni fontos volna. Van azonban ennek egy feltétele: teljesen át kell állítani pénz ügyi politikánkat. Az iparnak megvannak a •maga iparbankjai. A mezőgazdaság éppen azért viaai hátrányosabb helyzetben, mert túlhatalmas ipari érdekeltségek vannak. És ha a magyar politikai történetet olvassuk, megdöbbenéssel állapíthatjuk meg, hogy ha valamelyik földmíveiésügyi minisztert, vagy bármelyik miniszter is szólni mert a nagybankok ellen, rövidesen megbukott. Ezzel a rendszerrel szakítani kell. (Piukovieh József: Ivády, Purgly is a szeszügy miatt bukott meg!) Mayer János is, ezeu bukott meg. (Piukovieh József: Megbuktatták a szeszes zsidók!) Ö is kisgazda volt, a kisgazdák közül jött a miniszteri székbe, ő is. jól látta ezeket a bajokat, de azóta, hogy szólni mert, cßiak képviselő. (Derültség a szélsöbaloldcílon.) Tisztelem a földmíveiésügyi miniszter urat, de nagyon szeretnők és nagyon boldogok volnánk, ha a kisgazdák közül kerülne ki a földmíveiésügyi miniszter, mint ahogy nagyatádi Szabó István is onnan jött. Kivezette az országot a kommünből, mert vol't egy réteg, a kisgazdatársadalom, amelyre építeni lehetett. Ma is fennáll ugyanez a szükség. Bizalom nélkül azonban új alapokat lerakni nem lehet Ez az első kelléke mindenfajta rendszernek, ha eredményesen akar működni. 16*