Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

108 Az országgyűlés képviselőházának 355. Előbbi beszédeimben; is említettemi már, de most megismétlem: nagyon leérem 'különösen pzda képviselőtársaimat, hogy , miinél többet foglialko-zz.un'jj azzal a problémával, hogy mezőgazdaságunkat iparral lássuk el. Legyen szabad; felhoznom egy példát, bár száz hasonlót is feltudnék hozni. A mi vidékümkí paprikatermelő vidék. Szépen is kapnak a, gazdák, együk legjobb jövedelmi forrás a paprika és a, dohány. Nemrégiben azonban szoimioru esete-+ állapított ami meg. A gazdálkodótól elveszik, a paprikát kg-ként 2 pengőért, de itt Budapesten Weiss Manfréd 2.22 P-ért árusít egy-egy 10 deka« csoimaigot. Nem őrölve, mert .törvény van airra, hogy őrölve csak

: a Hangya hozhatja forgalomba. Weiss Manfréd azonban

1 nagyon olkosan segít magán: szecskázott fűszerpaprikát hoz forgalomba, és mondom. 10 dekánkint 2.20 pengőért árusítja- (Zaj a szélső hátoldalon.) Erre az udvardi gazdák is összefogtaki és szövetkezetet alapítottak. Szervezkedtek, szövetkezitek, össze raklták a pénzt, aimielyen megakarták venni a feldolgozógépet. I)e mi történt? Bárányos Károly államtitkár úrtól, iá minisztériumiból, levél érkezett a jegyzőhöz], a levélben felkiérte a jegyzőt, jelentse neki, kik azok, akik másképp és máshol akarják értékesíteni a paprikát, _ nem a Hangyánál? (Jaross Andor: Ne .csináljanak konkurrenciát Weiss Manfrédnak! — Ineze Antal: Ez a kérdés lényege!) Hozzám jötteki az udvardi gazdák azzal, hogy

1 ha a felsőbb hatóság nem engedi meg nekik a papr-kia feldolgozását, hát nem esinálmalk törvényié Hemes dolgot, de tisztázzam a helyzetet, hiszen már összerakták a. 20.000 pengőt' a gépre, azóta nem is árusítják a paprikát, gyorsan járjak közbe, mit lehet csinálni? Elmentem Bárányos Károly államtitkár úrhoz és megkérdeztem tőle, ő írta-e a levelet az udvardi jegyzőnek. Neimt mondoiftla. hogy ő írta, de nem is tagadta, hogy ő írtaMindenesetre az ő aláírásával ment el a levél. Figyelmeztetett az államtitkár úr, hogy a paprikát nem, «zabád .másképpen forgalomba- ( hozni, csakis őrölve. (Palló Imre: Csak a Hangyáinak szabad keresni!) Erre megmondottam atz államtitkár úrnak, hogy amit szabad Weiss Manfrédnak, azt a magyar gazdáknak is szabad. (Piukov

ich József: Ott még nem tartunk! — Zaj a székőbaloldalon.) Az államtitkár úr erre azt felelte, hogy ha olyan ügyeseik azok az udvardi gazdák, hát akkor csinálják meg- Hazamentem és megmondtam, hogy most már fel lehet dolgozni a paprikát, ha olyan ügyesek vagytok, hát csináljátok meg. Az idő' azonban sajnos, elhúzódott, amíg a gép ügyét intézték. , Amiktor a magyar gazda éjjel-nappal dolgozik és izizlad, akkor nem szabad" tűrni, hogy Wetitsis Manfréd, tízszereisi áron^ hozzia forgaHotmba, a gazda termését. Ezért követeljük erről az oldalról állandóan a szigorú irányítást. Az ilyen esetek nem szolgálják sem a imie'gbjékülést, seim a bizalmat- Ebben az esetben is sürgős kivizsgálást kérek: ne csináljanak ilyeneket Weiss Mianfrédék, mert eiz hajmeresztő. (Fiukovich József: Hát még a többi miit csinál! — Börcs János: Nagy bácsik azok nagyon! — Pándi Antal: Nines őrölt paprika és itt van a disznóölés!) A közellátási tárca költségvetésének tárgyalása során szóvá tették a zsírellátást. Magam is ;

nterpelláltam mar ebbem aa ügyben, ujat tehát most nem tudok mondani, de az ed- . ülése 1943 december 15-én, szerdán. dig \ elmondottak kiegészítéseképpen mégis szükségesnek tartom megvilágítani a helyzetet. A tjsztviisejlők hatósági engedéllyel hízlaláfoi szerződéseket kötöttek. Ezt nagyon üdvösnek tartom, mert a kisfizetésű üsztviselőrétegre is igazán ráfér, hogy rendes áron is kaphasson valamit egyszer. Részben a vármegyék ügyeseégétől függött a dolog. Az én vármegyém alispánja minden tiszteletet megérdemel, ügyesen meg tudta oldani a kérdést, rend van. De még mindig van egy óriási hiány. A gazdák gondoskodtak magukról, gondoskodás történt a tisztviselőkről is. de nem gondoskodtak a mezőgazasági munkások széles rétegéről. Én arra kérem a közellátásügyi miniszter urat, hogy egyszer már radikálisan rendezzék a zstíreJlátást. mert az évről-óVre rosszabb, de ezekkel az árakkal, nem is lehet jobb. Itt hasonló az eset, minit a parikánál. Ha egy 330 kilós disznót hivatalos áron átad a gazda, kevesebbet kap érte, mintha 40 kilós súlyban maglón adja el. Magam is átadtam -egy hízott disznót és bizony 180 mázsa gabonát mintha az utcára, öntöttem volna; de uraim, ezt nem mindenki teszi meg. Ezért -itt óriási bajok lesznek. A mezőgazdasági munkás nemcsak, hogy le van rongyolódva, hanem hat hónap óta zsírellátásban; sem' részesül. Most nem hí/Ja Inak a közületeknek. A mezőgazdasági munkásságról nincs gondoskodás, míg az ipari munkásságról gondoskodnak. Az is hallatlan dolog, hogy amíg a kisgazdát megbüntetik, ha a házhoz szállított tejet 2 fillérrel drágábban adja, addig megtörténhetik az, hogy az ipari vállalatok kiküldik az autóikat, 15—20 pengőjével veszik kilóját a disznónak; azoknak szabad, azokat nem; bünteti meg sem'ki, ellenben, aki becsületesen: teljesíti a nemzeti kötelességét, az 2 pengő 70 fillért- kap a disznóért. Legalább mérj ének egyenlő mértékkel, és ne azt jutalmazzák, aki kijátsza a törvényt, mert ez tarthatatlan eljárás. A zsírkérdés tehát- egyáltalán nincs megoldva. Hiszen a lényeg meni is abban van, hogy ki mit kap a disznójáért, hanem a lényeg az, hogy mindenkinek jusson zsír, mert ez is nagyon szolgálja a köznyugalmat. Mi, ha ellenzékben is vagyunk, elismeréssé] adóznánk a kormánynak, ha ezt a békét meg- tudná teremteni az országban, mert hi

: szén ez a lényeges. A legfontosabb az, amit mi mindig hirdetünk, kérünk és követelünk, hogy radikális intézkedéssel minden árat meg kell fogni. A beszolgáltatásnál sem az a baj, hogy elviszik a marhát, dehogy is az a baj, hanem az, hogy akitől elviszik, az nagyon meg van károsítva, a másik pedig, aki nem szolgáltatott be marhát, legalább is 50%-kal magasabb áron, Pdja el (Piukovich József: Az igazságtalanság fái!) Az igazságtalanság fáj, semmi más, nem a,z fáj, hogy elviszik. Nagyon természetes, hogy mindenit odaadunk a nemzet oltárára amink van, de az igazságosan történjék, csak ez a kéirésüuk. Én: gazdaember vagyok, naponta megveszem] iaz újságot és olyanokait, olvasok benne, hogy; például megoldottuk a zsírkérdést, ami azután a. falun, furosán hat. Tegtoap például azt olvastam az esti Magyarországban,"-hogy legyünk magyarbarátok. Hát engedjék me^, kedves képviselőtársain^ éni ezt nem tudom megérteni, mi ez? (Palíó Imre: Hát ki nem magyar barát?) Lehetmiek magyar 'bárátok a németek, az olaszok (Piíukovich József: A japánok!), amint azok is, hiszen erre a bizouyí-