Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
106 Az országgyűlés képviselőházának 555. tünk ki az idegenben, mindig el is tudtuk érni. Most itthon vagyunk, szabadok a fölszabadított hazában és azt mondjuk: mindéin magyar nak eggyé kell forrnia, hogy megoldhassuk ennek az országnak a súlyos problémáit. Abba mindenki belenyugodnék; hogy háború van és ezért szűkebben telik. Azzal is tisztában van mindenki, hogy első a honvédség, de akkor nem szabad előfordulniok olyan dolgoknak, mint amilyenről például a múlt hetem értesültem. Aa egyik pesti kereskedő mondta el, hogy megjelent nála az újvidéki textilgyár kiküldöttje ás 30.000 méter harehetet kínált neki a 16 pengős hivatalos ár helyett 29 pengőért. Kérdeztem a kereskedőtől, hogy lehet ®z> hogy ma 30.000 métert lehessen forgalomba hozni. Azt felelte: Ez nagyon egyszerű, van egy olyan kormányrendelet, amely lefoglalja a textilt, de minden gyárnak! ad szabad pontúikat» amelyekkel az szabadom rendelkezik. Már most, amit a kormány lefoglalt, az rendben van, hiszen ia mezőgazdaság terén is lefoglalja a búzánkat és mindenünket. Mi feil is ajánlunk nemzetünkért mindent és hajlandók vagyaink minden áldozatra, de ugyanakkor nem szabad megtűrni ilyen lázító dolgokat, nem szabad megtűrni, hoigv! a feketepiacon romboljaaaiaito le minden hitet és bizalmat. Az, a szegény ember azt látja, hogy neki nem jut és biat, nyolc gyerimieikével mezi telj em, ugyanokkor. amikor jut annak, akinek pénze van. Mi erről az oldalról mindig azt hibáztatjuk, hogy a kormány: nem zárolt mindent. Erősebb kézzel 'kell a gazdasági életbe _ belenyúlni, nem szabad .az egyik részt lefogni, a másikat pedig szabadom engedni. Ez áll az iparcikkek egész soiroizatára. Velem történt meg a mnit héten a követ kező eseítl: két hét óta keresek kályhát. A pesti üzleteikben 30, 40 is sorakozik egjtmas mellett, de mindegyiken rajta van a cédula: »Eladva.« PanaszkodHam egy pesti barátomnak, hogy nem tudok kályhát venni. (Piukovich József: Nevetett?) Nevetlett és azt mondta, majd ő vesz nekiem. Tegnap este újságolta is, hogy vetít kályhát. Kérdeztem, hogy hol. hiszen az üzletekben minden kályhát elíadtaik már. Azt mondja, mikor kályhát kért, minidjárt adott 50 nen.gőt. De vett isi mjéc ketitő't m mindegyikért Vadta az 50 pengőt. Ezt nemi szabad csinálni. Mi magunk nemzetünk 'oltalmára szívvel-lé'If-ik'kel íTíetesszük: 'Szorgalmunkat munkánkat, fiainkat. Ilyenkor > tehát nem szabad «• nemzet kincsével senkinek sem hazardírozni. Külínnösein veiszélíyesi íez nemzetiségi vidékeken. ábil r>élidái* 4n i=> lakom. Az emberek átjárnak a határon túlra, kiviszik a libát, onnan pedig hozzák a ruhát. Amikor elfogják őket a csendőrök. — mert szíero'rúen veszik, elcsípik és in^ernál'ótpborbia viszik őket — akkior 'azt mondják: Adjatok ruhát, nem' fWumk csemoészni ! Jó magyar em hegeik mondják?, hogy abban, f má'°|ik kis országban van textil. lábbeli, mi rmAit? gondoil | ko7T'níkl azon, lüoigry' itt rpí^t nincs. íPándi Aínfal: Mert ott nincs zsidó! 1 » Tirer., •mert ott először mee-oldották a zsidókérdést, Min^n Paráznák kizáró^ er az PZ oka, ho"" 1 ' '•*$ félme^nldásokat; csiráinak Az a zfiíd-^ + őVe. am°1vet a m'ezóVFi.zda c ágHól. a& ínadból Ui 'kaDeip.n'ltiTTi^; iPiTiahaddá véM é> nem zárolt"í> r 17 !" s sok fnlös nény ekozz'îi *%£. hop-v az árakat feltornásztak és minder» a feketerriaerr. rnep-v. A p-azdfi- "sj p tiszt TT ísel/őr^ + 'eo' nem ffketézbot mert annak nincs olyan fizetése, hogy meg ülése 1943 december 16-én, szerdán. tudja fizetni a tízszeres árat. Annak olyan szolid fizetése van, amely csak szolid, rendezett viszonyok között feledi meg, de nem a mai feketepiaci viszonyok között. Ebben az országban éppen azok vannak a legrosszabb helyzetben, akJik 'becsületesen teljesítik a nemzet iránti kötelesséküket. (Ügy nein! Ügy van! u szélsőbaloldalon. — Palló Imre: A tBeszkárt•naíkl sok a pénze, erre fetfordítja a Váci-utat, ahelyett, hogy betenné pénzét a bankba!) Mezőgazdasági helyzetünk a milliárdos beruházás folytán nem tudja teljesíteni feladatát. Eminek okát keresve, a következő szomorú kép tárul elénk. Földtoívelő népünk tehetetlenül sodródik az agrár proletariátus és a kommunizmus felé. (Úgy van! a $<zélsőbaloldalon.) A falusi nép százezrei menekülnek a városokba, mert a, falusi munkás a kenyéren kivül többi szükségletét nem tudja biztosítani. A mezőgazdasági kamarákban évek óta panaszkodnak a gazdatagok, die segítséget sehonnan sem kapnak. Ha aizt nézzük, hogy ennek mi az oka, akkor a következőket állapíthatjuk meig. A mezőgazdasági termények ára nincs arányban az iparcikkük árával. Ennek az az okai, hogy az ipar pénzbősége folytán az államigazgatás feletti hátalóimmal rendelkezik. Míg az ipari termeilésniek milliók állnak rendelkezésére, addlig a mezőgazdaság számára a pénzügyi rendelkezések következtében lehetetlenné van téve a megfelelő hitel. (Palló Imre: Nem kap hitelt!) A 40 holdon, aluli gazdaságok mind «áDdheiyzotben vannak, mert nem tudják pótolni azt a gazdasáti felszerelést, amelyet a honvédség részére történt igénybevétel során elvesztettek. Azok miaitt az árak miatt, amelyeket a felszerelésekért leap tunk, még nemi is zúgolódott a gazda. Egy kocsiért 200—250 pengőt kapott, ma pedig egy új kocsiért 2500 pengőt kell fizetni, tehát ennek az összegnek a tízszeresét kell fizetni 1 , ha, egyáltalán kapni lehet. A 40 holdon felüli gazdaságok is csak akkor tudnak eredményesen működni, ha, mezőgazdasági ipari üzemiek. A lejtőn való megállás első követelménye az, hogy azonnal párhuzamba állítsuk a kétl gazdasági ágat Azután új pénzügyi politikára van szükség, hogy ai _ mezőgazdaság: ugyanolyan! feltételek mellett jusson hitelhez, mint az ipar. Állításom! bizonyítására csak egy példát hozok fel: míg az iparvállalatok 90%-ának bamkérdekeitsége van, addig Magyarországnak nincs olyan bankja, amely a gazdáknak hosszúlejáratú hitelt adna. A mezőgazdasági, fejlődés: — és ez különösen a-kis gazdaságokra áll — elképzelhetetlen amortizációs kölcsön nélkül. Ha ugyanis vizsgáljuk a szomszédos államokat, különösen azokat, amelyek a bankpolitikát nemzeti fejlődésük terén az első vonalba állították, akkor csodálkozással látjuk, hogy például a. . román bankok mit műveltek a háború előtt Erdélyben, milyen ügyesen tudtak nemzetépítő mun kát folytatni, az, Aibina bankjai hogyan vásá * rolták össze a magyar nagybirtokokat és juttatták idegen kézm Ilyen szomorú és megdöbbentő kép láttán nekünk is meg kell! állnunk é* gondolkodnunk kell, vájjon nem volna-e itt az ideje anniak, hogy 1 mi is hasonló módion cselekedjük a ,mi mépünk felemelése érdekében. (Helyeslés a> szá'éőbaloidaion.) Nagyon szembetűnő a visszakerült magyarság sorsa:. Amíg mi az, elmúlt húsz év alatt 1 idegen uralom alatt voltunk, nem tudtunk boldo-
