Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én, szerdán. 105 nyok, természetesen a gazdaköri tagoki gyűlnek össze az előadásokra, a falú kulturális fejlődésének örömétre éi érdekében. Falun különben a túlszervezés állapota sem állhat elő, mert ha teszem, azt, újabb szervezők érkeznek, ami elő szokott fordulni, egy vezetŐgarnitura lévén, ez ei vállal ja, ha helyesnek tartja, az újabb alapszabályokat éjs utasításokat;, ékes rendben, megbővítik elődásaikat, esetleg tevékenységüket az uj egyesület tisztikara nak, t?J ekének a kijelölése vagy megválasztása, nélkül. T. Ház! Mindezeknek az elmondását io sssemről aa tette aktuálissá, hogy a társadalom, a falú ilyen irányú szervezése még nem késő mostan sem, inonnjuk a huszonnegyedik órában sem. Amint egyik képviselőtársam mou flotta, az apokaliptikus lovasok közelednek felénk es ilyenkor, de szerintem mindig, az összefogás-, egymás kezéneik megszorítása, egymás megsegítése legyen, szent kötelességünik. T. Ház! Ha a- moszkvai és teheráni értekezlet jelentőségét egy mondatban, kellene kifejezni, talán azt mondhatnám, hogy a szovjet most foglalta ei azt a helyet a nyugati hatalmak együttesében, amelyre a cári Oroszország a bécsi eIÖ berlini kongresszuson hiába vágyott és amelyet — a müncheni egyezmény mániáiban úgy látyzott — már-már örökre elveszített. 1933-ban, amikoir Hitler átvette az uralmat Németországban, egész Európa megkönnyebbült lélekkel tekintett a jövőbe, hogy immáron kialakult az antipólus, amely képes lesz közömbössé tenni a Keletről fenyegető veszélyt. Viszszaemlékszem, nálunk, a megszállott; területen naiv elgondolások kaptak lábra: egész Európa egyesül, közös hadsereget állít ki az oroszokkal szemben a már akkor felismert keleti elözönlés ellen- A jelen tragédiája'^ hogy ez az egység hiányzik Európában és míg az egyik rész igyekszik kivédeni a veszedelmet, a másik hátbatámadja.. Az az, egy bizonyos, hogy a központi elhelyezkedésű magyar nemzet r nélkül és akarata elleuélre ai Duma medencéjében semmiféle tartós politikai vagy gazdasági alakulat nem Tisztelettel kérnék öt perc meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr öt perc meghosszabbítást kéjt, Méltóztatnak megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Domahidy Lajos: Ezt a Trianonban- megalkotott Közép-Európa két évtizede, továbbá a kisantant államoknak a magyar nemzetet vasgyűrűben elzáró, elszigetelő, kudarcba hullott törekvései bebizonyították. Rendületlenül hiszek a jövendőben*.a magyar nép keleteurópai és dunamedencei hivatásában és minthogy az a nézetem, hogy a jelenlegi kormány ezt előniozr dítja, a törvényjavaslatban kért felhatalmazást részére megadom. (Éljenzés és tops a középen. — A szónokot számosan üdvezi'lk.) Elnökr Szólásra következikl Vámos János jegyző: Pintér Béla! Elnök: Pintér Béla képviselő urat illeti a szó. Pintér Béla: Mélyen t. Ház! Előttem szólóit képviselőtársam többször említette a magyar felfogásban és a gazdasági életben a megújulás szükségesséigét. Mi is régen ezt hirdetjük erről az oldalról, mert enélkül a magyar felemelkedést el sem lehet képzelni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. Hetek óta járom gazdaegyesületeink gyűléseit, voltam Komáromban az igazgatósági választmányi ülésen, voltam a kamarák közgyűlésén, a múlt héten pedig az országos kamara tárgyalásait hallgattam végig. Valóban elszomorító kép van ott már évek óta. A gazdák állandóan arról panaszkodnak, hogy nincs árrendszerünk. A mezőgazdasági árak semmiféleképpen sem felelnek meg az ipari áraknak. Minden egyes alkalmat megragadunk arra, hogy az illetékes vezetők előtt erre rámutassunk, de eddig, sajnos, segíteni még nem tudtunk ezen a téren. Most legutóbb az OMGE vasárnapi ülésén vitéz Purgly Emil mondott az irátayítatlainságú vezetésről olyan súlyos kritikát, hogy ha azt egy kisebb ember mondta volna el nyilvános helyen, kommunistának minősítették volna érte. Mivel azonban Purgly Emil mutatott rá az igazságra, ezzel számolnunk kell. Mindenütt, az Omge. ülésén, az, országos kamara gyűlésén, a kisalföldi kamarai gyűlésen, ahol csak a gazdák megjelennek, mindenütt azt a szomorú képet látjuk, hogy a mezőgazdasági és az ipari árak sehogyan sem illenek egymáshoiz és e miatt a mezőgazdaság züllik. Már ivedig, ha a mezőgazdaság züllik, akkor magával ránt mindent, még az ipart is. (Ügy van! .tigy van! baifelől) A falusi társadalom nemhogy jövedelmezően nem tud termelni, hanem egész; évi .szorgalmai» munkájával még mindennapi szükségletét sem tudja előteremteni és lerongyoló dása már egyenesen megdöbbentő. Megdöbbentő, amikor a gazdapanaszok hangzanak el, mert hiszen a gazdák alkotják a nemzet gerincét, legnagyobb társadalmi rétegét, amely mindig pillére volt' a nemzetnek. Ha ez a réteg elégedetlen, ez azt jelenti, hogy minden egyes gaadapanasszal az állam pillére gyengül meg egy téglával. Ezt a folyamatot a Ház minden oldalán szóvátették az appro priációs vitánál; a költségvetés vitájánál, a kormány párt, az er- • délyi párt és az ellenzék oldaláról egyaránt. Ne legyen hát pusztába kiáltott szó, hanem tessék egyszer már komolyan foglalkozni ezzel a kérdéssel. A pénzügyminiszter úr többször is kijelentette, hogy stabilizálni fogja az árakat. Mégis a legutóbbi árrendezés is csak még jobban felforgatta az árakat. Most, hogy közeleg a, karácsony, az ember többször ül a vonaton és sok mindent meghall. A napokban egy magas tisztséget betöltő tisztviselő arról panaszkodott, hogy felesége már két nap óta a régi kosztümjét árulja, hogy felsőkabátot vehessen iskolás fiának. Pedig ez egy magasállású tisztviselő volt. Hol vannak akkor a kisebbek? Nagyon kérem ennek a, kérdésnek a megoldását, nehogy hi tétlenségbe vigyük a népet, hiszen a legtöbb gazda már csak legyint a kezével, hogy ezen úgysem tudunk segíteni! (Palló Imre: Hát Kállay sem tud segíteni'?!) De ezt csak mi oldhatjuk meg, ezt nekünk kell megoldani. Ezzel nem a bizalmatlanságot és hitetlenséget akarom szítani, ez a tény és a való. Felszólaltak a gazdagyűlésekein a kormánypártban ülő képviselő urak isi és ugyanazt mondták, amit én. Mi 20 évig a kisebbségi életben éltünk, de soha nem ismertük azt, hogy lehetetlen is van. Hitet adott nekünk az, hogy igazságtalannak tartottuk a cseh megszállást. Az a hit- hogy felszabadulásunkért küzdünk, mindenre képesített bennünket és amit célul tűz16
