Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
84 Az országgyűlés képviselőházának 342. hető jíogi szabályozás kérdése, hanem inkább az erkölcsi felfogásé és a. lelkiismeret vizsgálaté, mégis arra gondolunk, hogy más, időszerű, új törvényhozási kérdések mellett ez a kérdés nem szorulhat háttérbe és ha ez a ciklus a.maga számára kötelező erővel keresztülvinni x n!em is tudja, legalább a következő országgyűlések számára kellene valamit alkotniai (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) A törvényhozás kérdéseinek másik .csoportja az, vájjon mit is lehetne kodifikációs jogalkotás tárgyává tenni és mi az, ami nem váraithat többet magárai, hianem legalább is loovelláris részmegoldásit kell benne eszközölni. Ezzel kapcsolatban örvendetesnek találjuk a költségvetés indokolásának azt a fejezetét, amely szerint a magánalkalmazottak jogviszonyait külön törvényben kívánja az igazság; ügymiinisztérium kodirfikálni. Az 1875. évi XXXVII. te. és az 1S84 : XVII. te óta a Dunán már sok víz folyt le és különösen az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatott egyének tömegéneik' jogviszonyaira vonatkozó egyes kérdéseket a törvények és a rendeletek, valamint a jogegységi döntvények és az elvi határozmányok jogi kaleidoszkópjából tudíjujk csupán ikihámozni. A gyártelepek növekedésével, a gépi energia lóerőinek szaporodásával és a tőkék koncentrálódásával munkajogunknak is lépést kell tartania, mert ,?sak ez biztosíthatja a -, iermelés legfotbib tényezőjének, az emberi munkának a. jogait és flsak így lehet a népi munkaerő és az életerő épségét az elkövetkezendő évtizedekre megmenteni. (Ügy van! a balközépen) Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy nagyon helyes és dicséretreméltó volt a jelenleg érvényben lévő magyar szociális jogszabályoknak egy kis összefoglaló munka keretében való ismertetése. Ez a vázlatos . áttekintés, amelyet a m. kir. igazságügyminiszter úr kiadott, meggyőz bennünket arról, hogy a magyar szociális jogszabályok egyes szomszéd államoik jogszabályaival ellentétben nem a kirakatpolitika számára készültek, (ügy van! Űgy r van! jobbfelő.) A magyar nemzet ezen a téren sem alábbvaló más nemzeteknél. Ami itt történt, nem kívülről oktrojált dolog, hanem szerves fejlődés eredménye, (ügy van! Üpy van! a balközépen.) Ez a munka hiányt pótol és reméljük, hogy serkentő, buzdító hatása szociális jogunik további korszerű fejlődésére sem marad el. Csak ötletszerűen említem meg. hogy dologi jogunkat valahogyan szintén, kodifikáció tárgyává lehetne tenni. Csupán a íközjogi megkülönböztetésekre kell gondolnunk. Itt van először is az ősiségből kiszabadult föld, amely sajnos, az abszolutizmus korában silány vásári portékává vált. Utóbb különböző törvényhozások és azok jogi maradványaiként különböző minőségű földek keletkeztek. Az évszázados hitbizományok mellett megjelent à kis hitbizomány, a haditelek, a családi birtok és a vitézi telek. Szűkebb hazám, Erdély ingatlan viszony air a nem is akarok célozni, mert ott a román agrárreform által Összekuszált ingatlankérdés miatt az egész helyzet a teljes zűrzavar képét mutiatjai. Egész ingatlantkérdésünk ankétra érett meg, amelyet jogászok és mezőgazdák közösen folytathatnának le és amelynek következméj nyeképpen a meglévő különböző jogi minőségű ingatlanokat talán 3—4 alaptípusra lehetne redukálni, minden típuson belül azonos Jogok- *' ülése 1Ö43. november 23-án, kedden. kai és kötelezettségekkel. Ebben a gondolatmenetben annál inkább üdvözöljük a parcellaminimumra vonatkozó javaslatot, amely egyben pártunk egyik régi kívánságát is hivatott teljesíteni. A kisbirtokok végtelenségig, valósággal az életképtelenségig való parcellázását egyszer végre meg kell akadályozni, (ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ami pedig büntetőjogunkat illeti? az ^dők egész büntetőjogunk rendszerét nagyon régen újabb kodifikációra érlelték meg. Tudomásom szerint a III. büntetőnovella az általános részt is megkívánja reformálni. De ettől függetlenül, rá kell mutatnom arra, hogy az élet folyása számtalan olyan büntető jogszabály meghozatalát tette szükségessé, amely voltaképpen egy új kódexbe 'kívánkoznék. Dr. Angyal Pál, a kiváló büntetőjogász »A magyar anyagi büntetőjog hatályos jogszabályai« című munkájában nein kevesebb; mint 142 olyan törvénycikket sorol fel, amely büntető jogszabályokat tartalmaz. Olyan kodifikáció még nem volt, amely az összes büntető jogszabályokat tartalmazta volna, de a n«ovellári s jogalkotásodat más korszerű jogszabályokkal együtt, egy kódexbe foglalva, a büntetőtörvények száma mégis legalább felére csökkenne és a gyakorlati jogászok iskönyebben tudnának tájékozódni a büntetőjog útvesztőjében. A z idők — sajnos — ilyen kodifikációs munkának nem kedveznek. Sürgős és azonnal életbeléptetendő rendelkezésekre van szükség. Azokra a büntetőjogi problémákra gondolok, amelyek a fegyver- és robbantószertaTtással, valamint a tiltott határátlépéssel kapcsolatban legalább is erdélyi viszonylatban sürgető szükségességgel merülnek fel. Akár novellaris úton, ha pedig a novellá'ris út is késik, aktkor külön törvényben, de ezekre szükség van. (He lyeslés a balközépen.) Megnyugvással vesszük tudomásul, hogy amíg ilyen kodifikációs jogalkotás létrejön, addig is a miniszter úr szerét ejtette, hegy a családi viszonyból fakadó kötelmek hatályosabb büntetőjogi védelemiben részesüljenek. Sajnálatos jelenség, hogy büntető rendszabályokkal keU kényszerítenünk egyeseket arra, hogy élettársukkal és gyermekükkel szembeni legszentebb kötelezettségeiknek eleget tegyenek:, de ez a törvény bizonyára éreztetni fogja majd erkölcsneniesítő hatását az egész társa dalombanElismerem, a hiteljog terén nagy és jelentős munka a fizetésképtelenségi jogszabályoknak végleges alakban való összeegyeztetése. amely a jóhiszemű és fizetni akaró adóst bizonyára megfelelő előnyben részesíti, de arra i« kell gondolnunk, hogy az alapvető kérdések a részvény jog terén újabb rendezésre várnak és felmerül az a kérdés is, vájjon szövetkezeti törvényeink, egész szövetkezeli jogunk a mi szövetkezeti életünk igényeinek megfelel-e 1 ? (Felkiáltások a balközépen: Nem!) Az 1875. évi XXXVII. te. óta a törvényhozás már több ízben törvénnyel sietett a szövetkezeti élet segítségére* de aíhból a vitából, amelyet olykor a szövetkezeti szakemberek egymás" között lefolytatnak, arra lehet következtetni, hogy a szövetkezet, mint olyan, minálunk a gazdasági életnek még nem egy véglegesen kialakult formája és talán a törvényhozáson volna a