Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

&2 Az országgyűlés képviselőházának 342. kezőket vagyok bátor

1 aa igen t. igazságügyminiszter úritól kérni, mint olyan kéréseket, amelyek családvédelmi, szociális és közösségi eszmei vonatkozásban fontossággá

1

! biinak'. (Halljuk

1

, a bísélsőba. oldalon.) Kéreimi az igazságügyminiszter urai méltóztassék odahatni alkar novelláris törvényhozás, akár más módon, amit -háborús rendeletek biztosítanak, hogy a polgári perrendtartás 512,, 519. §-ait változtassa* meg- olyan értelemben, hogy a fellebbezések értékre való tekintet nélkül szóbeli tárgyaláson tárgyaltassanak. Az úgynevezett' nyilvános előadás ugyanis a feleket a bizonyítási lehetőségtői annyira elüti, hogy ennek következtéiben az anyagi igazság kiderítése^ háttérbe.^ szorul — és természetesen a szioiciális igazság, a társadalmi igazság is. Ezenkívül kérem, a t. igazságügymliniszter urat, hogy tegyem a zugirásziut csökkentése, érdekében meg* mindlen lehetséges -intézkedést. A többi közt tegye meg a&t ,az intézkedést,, bogy perenkívüli ügyekben rendelje el

; legalábbis az emr pengőn_ felüli értékhatárnál a kötelező ügyvédi képviseletet. A legnagyobb panasza a magyar ügyvédségnek az, hogy az Országos Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézet dotációja, még mindig igenigen sovány és sovány <a mostani költségelőirányzatban is, hiszen alig évi 20.000 pengővei emelkedik á tavalyihoz képest ez az összeg. Az Országos Ügyvédig Gyám- és Nyugdíjintézet annakidején a világháborúban tudomásom szerint 15 millió aranykoronát erő vagyonát hadikölcsönben helyezite el és még az 1914-es jogszabályok 500.000 aranykorona dioltációt iendélteki el szármára, amelyet később változtatott meg a törvény akként, hogy az igazságügyminiszter úr évről-évre tesz jaíVfeslatloít az állami hozzájárulás összege tekintetében. Méi; tózitassék figyelembe venni, hogy az a havi 50 pengős nyugdíj és hozzá talán még az az 50 pengős segély, amelyet az elaggott ügyvédek, az ügyvédek özvegyei és árvái kapnak, olyan csekély összeg a mai rendkívüli körülmények között, bogy jelentősen és többszörösen na

1gyobb összeg volna beállítandó ezen a címen. A

z igen t. igazságügyminiszter urat a

^ra is kérem, hogy a pártfogó ügyvédek és a. kire|mdelt ügyvédiek díjazására szánt összeget sokszorosára emelje fel. Kirívó az ezen. a címen beállított alig huszonegynéhány ezer pengős összeg, .amelyből az ügyeket

1 tekintve körülbelül 2 pengő esik egy ügyvédi aktusra. (Zajos\ derüHség a széli sőho.loldalún.) Ha meggondoljuk, hogy egy zsidó nagyvállalatnál a zsidó' ügyvédi 20—22.000 pengőt egy nap alatt megkeres néha egy jó jogi képviselet réven, míg a magyar ügyvédek százai az igazságügyi tárcától mindössze 22.000 pengőt kapnak; összesen egy esztendőre. Ez olyan kirívó igazságtalanság, amelyen feltétlenül segíteni kelJ(Bélyeges és\ íkips a szélsőbaoldalon.) Igen t- miniszter úr, a köz védői úgyinévezeitt alapdíjak ma is 8 pengős összegben várnaiak megállapítva. (Maróthy Károly: A hordár visszaadja a 8 pengőt!) 8 pengőért anmiak az ügyvédnek egy délelőtt 4 órán át kell ügyvédi szolgálaton teljesítenie az ítélőtáblám! Méltóztassék ezt az összeget legalább 30 pengőre felemelni. Méltóztassék egyben odahatni, hogy at honvédségi védők díja, amely csak hal pengőt tesz ki, ugyancsak a honvédségi védői tekintély fenntartása érdekében emeltessék megfelelő összeggel. (Gr. Serényi Miklós: A 'napszámosoknak 12 pengőt fizet a- minisztérium!) Kérem áfc igeni t. igazságügyminiszter ülése 1943. november 23-án, kedden. urat arra. is, a pentzjugtytminiszter úrnál hasson oda, hogy az eddig jól bevált 'általános kereseti 'adó átalányozási rendszer aiz ügyvédeknél továbbra is tartassék fenn. Nagyoni sok zaklatástól kímélj meg ezi az ügyvédeiket és természdtéseni a jogkereső közönséget is és a mellett nem szenved a kincstár semmi hátrányt. Hiszen Nagyvairadom például R< királyi kimcstlári kivetések kisebbek voltak, mint ameny- . nyit az ügyvédek önmagfukra átalányként vetettek ki. A méltányioisság és az osztó igazság követelményei is jobbam beitlairtatnak, ha az ügyvédi érdekképviselet, amely az ügyvédtagok vagyoni és kereseti lehetőségeit ismeri, ezek; szerint adóztatja meg önmagát, mert így kirívó igazságtalanságok nemi lesznek. Mélyen t. miniszter úr, a. szociális jogszabályok smost kiadott gyűjteményével kapcsolatbani örömmtel üdvötziöljük az igazsáígügyniimiszJter úrnak ezt azi akcióját. Tényleg hiányt pótló ez a könyv minden vonatkozásában. Hiánypótló és nagyszerű alkoitás, még a jogi labirintusukban jártas ügyvédeik és bírák részére is, mert eg!yi helyen találjuk ai hasonló ügyekre volmaitkozó jogszabályokat.; azonban hiányokat is látunk benne és éppem a munkajogra voinalkioizólalg találunk súlyos hiányosságokat. Nagyon gyakran előfordul, hoigy munkabérszierziődésekkel a munkások százai az ország imás részében működő útépítő, vagy im)ás niagyvállalatnál munkavállalási szerződést kötnek és ezeket a munkabér szerződéseket ezek a hatalmas tőkeerővel rendelkező vállalatok rendszerint a. végén nem tartják öe teljesen, úgyhogy ç a munkásoknak 100—200— 300 pengős követelésük marad, amelyet aizionha.nl képtelelnek akár a vállalat budapesti székhelyé ni, akár a

1 munkahelyen, ahol a mmnkát teljieisíteitték, perelni, mert nemi akad ügyvéd, aki egy szegényjogeis munkás ügyében Buda>pesítre menne tárgyalásra, a. helyettesítés pedig rendkívül nehéz. Szükséges volna egy olyan jogszaibálv hozatala, amely az ( ilyjen munkabérszeírződéseknél kaució letételére kényszerítené ezeket a nagyvállalatokat. (Hely es'és a széhőbaloildalon.) amely óvadékból elsősorban a munkások bérköveteléséi volnának kielégítemdők. Ebben az esetben a vállalat szándékosa m, rosszhiszeműeni nem tartania vissza összegeket, csak abban a,z elgondolásban, hölgy úgy semj fog á munkás perelni, mert nem akad rái ügyvéd. Fontos voHnia az is, hogy aizi illetékesség kérdésében

1 a, miunlkás lakóhelye legyen az. irányadó, — az általános perjogi szabályokkal szembeni — hogy jöjjön a nagy vállalaít, a munkás lakóhelyére perelni, hiszen rendszerint 10, 20, néha 50 munkás vani egy helyről, akik a saját lakóhelyükön; tudnának perelni, eiîlembeni Budapesten vagy más helyen nem tudnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Még egy fontos kérdésem volna és pedig a végkielégítés kérdése. Az. 1910. évi 1920. M. E. számú rendelet a. végkielégítést csak a, kereskedelmi és ipari vállalatok tisztviselői és a' kereskedősegédek számára bizitbsíitja; azonkívül van a Teleki Pál által kibocsátott rendelet, amelv a művezetőknek, akik legalább 5—10 munkás munkáját irányítják, szintén, biztosítja ezit. Teljes mérték ben antiszociálisnak tartjuk azt, hogy az ipari munkások számtalan foglalkozási ágában ipari vagy akár kereskedelmi . vállalatok munkásai, tehát nem segédeik, ne