Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

7Ö' Az országgyűlés képviselőházának 342, veani. Állítom ugyanis, bogy igazi széleskörű élettapasztalatot, ia biüinokrácia túltengése ejleni .szellemet és az egyéni felelősségvállalás érzékét igazán esa'k az iigyvéid'i pályán -lebet elsajátítani. Meg akarok említeni méa- egy ezempontot igazságügyi szervezetünk tökéletes fc eállítottságával kapcsolatban. Meg kell szabadítani a magyar bíróságot a közigazgatási, különösen pedig a politikai (vonatkozású közigazgatási funkciótól. Tudom, hogy éppen az a tisztelet és az a közvélemény által elfogadott pártatlanság az a gravitációs erő, amely az egyes kénye?, alz egyén .szempontjából nagy fontosságú közigazgatási funkciókat bíróságunk feJé irányítja. Ezek a veszélyes közigazgatási funkciók elsősorban a földbirtolkpolitikai kérdéseikkel kapcsolatosaik, amelyeknél, láttuk, bogy rendkívül sok olyan funkciót kap a bíróság, amely nem neki való. Attól félek, bogy a- jövőben megoldandó földbirtokpolitikai funkciók a bíróságot túllziott mértékben, fogják igényibe venni. Áll ez, amit morndok, ,a hitbizományi bíráskodásra, is, ahol a bírósásnak; juriszdiikéiohális feladatat úgyszólván alig van éá hatásköre tuíf aj dómképpen megegyezik! az árvaszék hatásköravel. Én nem akarok az angol bíróságok példájára hivatkozni, ahol a bíró semmifélp adminisztratív funkciót nem gyakorol, csak arra hívóim M a figyelmet, hogy a bíró pártatlansága szenvedhet, —• pedig éppen m, ebbe vetett hit irányítja ezeket a funkciókat a bíróság felé — ha a bír óságnak oda nem való közigazgatási feladatokat utalunk a hatásköréibe. Meg akarok emlékezni 'arról az eredményes munkáról is. amelyet az igazságügyi korimányziaitunk a visszacsatolt területeké

m felállított magyar bíróságokkal kapcsolatban végzett. T. Ház! Igen nagy nehézséggel küzdve sikerült elérni, hogy ezek a bíróságok beilleszkedtek a magyar bíróság gépezetébe, s ahol Voltak hibák, azok mia — nyugodt lélekkel állíthatjuk — inegszűniőíbein vannak. A. legnagyobb elismerés és köszönet illeti meg «az igazságügyi kormányzatot és a visszatért területek bíróságait ezért az igazán heroikus és nagyszerű munkáéir't. (Ügy van! Ügy van!) A királyi ügyészekkel is szeretnék foglalkozni néhány szóval. Én igen nagy ötrömímel é« köszönettel látom; azt, hogy az igazságügyminiszter úrnak a íigyelmét nem kerülte el ím, hogy az ügyészségre az, élet, naponta mennyi új feladatot hárít, mennyi új funkciót utal oidia, hogy ez az ' ügyészségi munka ilyen óriási mértékben szaporodott. A költségvetésből kitűnőleg 30 fővel emelte az igazságügyminiszter úr az ügyészek létszámát. Én arra kérem az igiazságügyminiszter urat, .méltóztassék ezt a kérdést továbbra is figyelemmel kísérni és az ügyészek számát fokozatosan szaporítani, nehogy az ügyészi kar munkájának mai igazán, kitűnő nívója szenvedjen a mnnkatoirJlódásoktól. T. Ház! Az ügyvédi kérdésről is akarok még sziólani, mert az ügyvédség is szerepel az igazságügyi táncában. Mielőtt ,a, számadatokra térnék, legyen szabad magáról az ügyvédségről is néhány szót szólanom. Az ellenziéki oldalról vártam azt, hogy a zsidó ügyvédek munkaterületének vagy munkájának korlátozására irányuló törvényjavaslatot sürgessék. Minthogy ez nem történt meg, innen' a feormányüiése 1943. november 23-án, kedden. párti oldalról vagyok kénytelen ezt a kérdést felhozni. (Helyeslés a jobboldalon. — Mester Miklós: Tavaly és lazelőtt is sürgettük!) És amikor azt Tnond!om,

( hogy mi ezt a kérdést a kormánypártból nem akarjuk eltúlozni és az ügyvédi szempontokon felülemelkedően kezeljük ezt a kérdést, mégis •âirra kérem az igazj ségügyminiszter urat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy ,a kérdésnek a megoldása a kormány legközelebbi munkaprogrammjába bei liesztessék. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Mi, akik objektíve nézzük a kérdést, tudjuk azt, hogy ennél sokkal f onltíosabb a hadigépezet szolgálata, és az ország* gazdasági rendjét érintő kérdések megoldása más kérdéskoniplexusok területén is, azonban így nézve a kérdést és látva azt, hogy ez a, kérdés még a legradikálisabb megoldás mellett sein érinti sem a gazdaság rendjét, gem a hadigépezet működését, minthogy ezt a kérdést nagyfontosságunak tartom, továbbá minthogy ez nem fogja megterhelni sem .

a parlament, sémi -a, kormány muukiaprogrammját, én azlt hiszem, hogy ezt a. kérdést minden zökkenő és minden nagyobb emóció nélkül be lehetne illeszteni a kormány legközelebbii programúi- " jáha,. Az ügyvédséget érintő számadatokról is szeretnék néhány szót szólani. Az előadó útp is utalt arra, hogy milyen túlzott takiarékossággal dotálhatott a pártfogó ügyvédek alapja, egy fillérrel sem emelkedett a multévihez képest. Ezzel a kérdéssel talán felesleges (bővebben foglalkozni, mert hiszen az 57.000 pengő" oly csekély, hogy jelentőséggel nem bír, ellenben segítségért kiált az ügyvédi özvegyek és nyugdíjas ügyvédek helyzete. A jelenlegi helyzet szerint a nyugdíjintézet 1698 ellátottnak fejenként átlagosan 632 pengőt nyújt havonta, ebből alig 50 és egynehány pengő ellátás esik egyre-egyre, a különösen rászorultak pedig évenként legifeljeíbb egyszer maximálisan 100, esetleg 200 pengő segélybe í* részesülnek. (Egy hang a széisőba^oldalon: Sswttorú!) Az ügyvédi nyugdíjintézet által tervezett megoldás mellett, amikor az ügyvédeknek járulékfizetése a duplájára emelkedik, talán el lehet érni azt, hogy ez az összeg felemelkedik körülbelül évi 1400 pengőre, vagyis havi i20 pengőre. Ehhez az emeléshez az állam egy fillérrel sem járul hozzá, annak ellenére; hogy amint az előttem szóló képviselő úr említette, amikor az 500.000 pengős államsegély törvénybeiktatásáról volt szó, akkor a törvény az indokolásában is megállapította azt, hogy ezt az Összeget az ügyvédség a köznek végzett ingyen munkája honorálásaképpen kapja. Az .1928. évi XXI. te. megalkotásakor mind a képviselőház, mind .a felsőház bizottságai házriatározattá emelt jelentésükben megállapították, hogy (olvassa): »Az ügyvédi nyugdíjintézet ál; lami hozzájárulási összegének a törvénykezési , illeték bizonyos százalékában való megállapítása indokolt azért, mert az igazságügyi bevétel tekintélyes része az ügyvédek felelőssége mellett folyik be és az ügyvédi kar az államnak ellenszolgáltatás nélkül áll rendelkezésére.« T. Ház! Nincs időm arra, hogy további indokokat hozzak fel. Csak azt akarom kérni az igazságügyminiszter úrtól, méltóztassék lehetővé tenni azt, hogy egyrészt az ügyvédi kar megterhelésével, (Nagy László: Ez megtörtént!) de másrészt állami segítséggel is a nyugdíjkérdés tisztességesen oldassék meg és legalább