Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
Az országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1943. november 23-án, kedden. 6? ható, sőt idővel orvosolható is. A nemzetközi jogrendnek, illetve a jogi kultúránaki elpusztítása tehát sohasem, kö vétkezhetik be. mert aiz általános emberi jogérzet éa szolidariási ez ellen tiltakozni fog. T. Ház! A mai nagy világméi%lőzésben világnézetek; igazsága^ állami, tarsadaifm|i,i gazdasági berendezkedéseik sorsa dőlhet el és ezzel együtt egyik-másik jogi fogalmunk) átértékelödäeiLijk, de a. közösség szolgálatának alapgondolata — igénytelen! nézeteim szerint — ineg e n agy viliág egeiéiből is; gy őze lmesen fog kikerülni, mert ez a világnézet, az egymással szemben aiiö vüághalí almaik mindenikében mai is. nuinid erősödoibíLen észlelhető ; és a jogfejlődésnek csak, ez lehet a természetes iránya. A világ -minden jogrendszerének mta is példaképe: a római j°g tudvalevőiéig individnálilsi jogrendszer volt. Ez nemcsak az egyes római polgár jogállásában hatály o sült, hanem abban ia fölényes el; különülés-beni is, amelyet a római polgárság egésze e jogrendszeren át önmagának! ^igényelt. A hosszú fejlődés azonban nagy változásit eredményezett. Főleg három jogforrás alakította át a római polgároknak kizárólagos jellegét, formaszerü, szigorú jogrendszerét: a jus gentium, az aeqiútas és a jus naturale. A jus gentiumiból, az idegen népek jogából, a recipiálást az azokkal való sűrű érintkezés hozta magával. Az aequitas, vagyisi a méltányosiság, a szigorú formális jogszabályokat &. praetoirók joggyakorlatában; az élet igazságával enyhítette, — végül a természetjog a teremtés 1 által mindem emiber lelkébe oltott észszerűséget juttatta érvényre. E három, elemnek az ősi római jogba való elvegyülése és alkalmazása a, római jog kizárólagosságát megszüntetve, a joszabályok életszerűbb alkalmazását és az amyagi igazság hatékonyabb érvényesülését tette lehetővé. A természetjog térnyerése pedig az emberi egyenlőség gondolatát helyezte előtérbe. Ezt az egyenlőséget a, kereszténység! a; kijelentés alarmján megneimesítve fette az, emberiség ideáljává. De mivel az; embereki sem testileg, sem »'elki igényeikben, sem az Isten, sem az állam, sem a társadalom iránti kötelességek elismerésében é,s teljesítésé bein, nem egyenlők, sőt egy nevezőre' nem is hozhatók, —• ez a® utópisztikus állambölcsele't' megbukott* és <ai gyakorlati életben meg-valósfíthatatlaunaki bizonyult. Jól tudjuk, hogy ,a francia forradalom a szabadosság orgiáiban annak az egyenlőségnek vetette meg alapját, amely, a t salaknak. & szemétnek is ugyanazt az elvi érvényesülést igényelte, ami azi emberiség legjobbjainak kijár. Az »egyenlőség« igénylése ezóta csaknem; tartalom nélküli frázissá és a lelkiismeretlen érvényesülés eszközévé vált; sorsa a liberalizmus korszakatál fejeződik be. A liberális gazdasági rend nem válogatva az eszközökben, a legféktel énebb érvényesülési módokat is megengedhetőnek találta égi odavezetett, hogy az egyenlőség és. a, szabad verseny elfajulása jegyében a legfantasztikusabb egyenlőlllenséget tereimtettei meg. Gondoljunk csak egyfelől a trösztöknek, mammutbirtokoknak, ai nagytőkéknek, ai . szsirteilem és munkanélküli jövedelmeknek, —- másfelől azelesnttségnek és nyomornak nagy társadalmi és gazdasági ellentétére. Minden állam jogrendszere általában — ha. azi életszerűség követelményét szem előtt tartja,, amint ezt egyik kiváló jogtudósunk: Dávid István kúriai tanácselnök egyik tanulmányában találóan állapí'tjai m&s — a saját társadalmi és gazdasági rendszerét kelj.- hogy kiszolgálja, és szomorú jelenség az, hogy az egykori törvényhozásoknak! az egyenlőtlenségek' megszüntetésére és ezzel az, állami és társadalmi feszültségek levezetésére hosszú időn, át a jogosság és az igazságosság oldaláról alig volt szavuk. E kóros jelenségekkel szemben természetesen el kellett, következni egy tisztulási folyamatnak. Vaiahannan a mélységeikből: a néplélek születésének misztikus rejtekéből, — ahonnan a német jogtörténet iskolai Savignyval azi élén a jog keletkezésének az elméletét is levezeti — előtört a közösség gondolata. Az, egyén, az individuum nem veszti el jelentőségét, mert ő a Teremtési egysége, de — ha nem fogadjuk is el azt az elméletet, hogy az, egyént a, nemzetáí-laim személyiségei teljiesen abszorbeálja — vele szemben kialakult a közösiségnek, a nemzetnek az elsőbbrendűsége, amely nélkül az egyén bei sem tölthetné a maga sajátos* elhivatottságát 1 . Tudatossá válik, hogy a nemzet! létei néíkül egyéni élet sincs oly értelemben, hogy az ideáloktól vezetett és elhivatásit szolgálói élet: legyen. Ha ezt a premisszát elfogadunk, — minden a természetjogra vagy racionalizmusra alapított társada-lmi és gazdasági rendnek és ezeket szabályozó jogrendszernek eltűnik az, alapja, melyineki jogsegélye tette lehetővé azt, hogy egyesek' vagy épp a nemzet testére rátelepedő fajok az egyenlőség hangsúlyozásával tudták felépíteni azi egyenlőtlenséget teremtő gazdasági hatalmukat. El kell tűnnie annak az, individualizmusnaki, amely csak egyéni, faji vagy oszitálycélokat ismer, amely kíméletlenül tipor el mindent, ami útijában áll és nem ismeri el szentnek a közösségnelk magasabbrendűségét. T. Ház! Talán nem felesleges munka ily nagy világégés idején a jogokat követelő állampolgárnak a nemzetállamban való imperszonalitását hangoztatni, .amikor az egyén a maga jogkövetelő igényeivel háttérbe vonul és elismeri a kötelességvállalásnak elsőbbrendűségét. A háborús helyzet a legkeyésbbé alkalmas arra, hogy az előadottak szerint helytelenített egyenlőségi teória alapján az állammal szemben az egyénre nehezedő kötelességek aránya vagy egyensúlyai vita tárgyává tétessék. Az államnak privát társulattal való fogalmi azonosítása és merő magánjogi szemlélet lenne az, hogy i polgári jogokat és kötelességeket egymásból származtassuk és egymással mérlegen egyensúlyozzuk. Csak egy szövetkezetben vagy részvénytársaságba.pi áll az, — mint ezt Kunz professzor írja — hogy bizonyos szolgáltatásért, befizetésért az alapszabályszerű arányos előnynek vagy osztaléknak a kiszolgáltatását igényelhessük. Az öncélú ési személyes léttel bíró állam jogrendszerében a viszontjogok és kötelességek nem folynak egymásból. Ma a közösség érdekei az elsők, egyedül a nemzet'gyarapodhat és senki más, —- szól felénk, a napokban Pécsett elhangzott miniszteri: kijelentés. T. Ház! Ma tehát az államnak, van joga polgáraitól kötelességeket követelni, nem pedig megfordítva. Az utóbbi felől pedig majd a boldog béke idejében lesz időnk vitatkozri. Hazai viszonylatban mindnyájunkat át kel, hogy hasson a magyar' sorsközosség tudata, melyből senki sem vonhatja* ki magát. Ennek következményeit mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalomnak le keU vonnia. Csak a 9*
