Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

706 Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. get 1918-ban, amikor mindenütt idegen ternie- [ ten álltunk és am kor nem a mHagyar h-.aa nagyságát és egységét szolgálták! (Egy hang a szélsőbaloldalon: A demolaácl \lett az orszá < sírásója!) Ügy hiszem, "a nemzetiségek- semmit sémi hány hatnak szemünkre. Mi megbékélve megbocsátó ttunk, nekik és együtt akarunk Va­liik dolgozni. Erie ez együttdolgozásra megint a szabadságharc ad példát- Annak a Schweidel Jóase? nevű német ^nemzetiségi tábornoknak szobra, aki életét adta a honért, mi is ott áll Zombor főterén és ott vanniak a töíhbiek, Lei­ningen, Pöltenberg, , Damjanich, a rkn. aki fel­ismerte, hogy a magyar egységben minden nép megélhet, mert mem a nyelv, hanem a lélek és a magyar haza. m'indeuáron való szolgálata forraszt minket, egységbe és ez. a- biztosítéka, annak, hogy ;a> magysi- haza újabb ezer éven át fennmaradjon. (Ügy van! Ügy van!) Amikor pedig Zsilinszky képviselőtársain ,a nemzetiségek mellett a demokráciát hangoz­tatja, úgy érzem, hogy az az idegen demokrá­cia, amely e nemzetet idegen célokra idegen istenekhez vezetve tiporta Trianonban, ipar­kodik most trójai faló alakjában ismét behú­zódui a parlamentbe. (Taps.) Amikor ő a de­mokráciát hangoztatja, nem a nemzet lelkiis­meretének szavát halljuk, hanem idegen szi­rénhangokat, amelyek ismét a keresztény nem­zeti szellem e'llen törnek. (Úqy van! Úqy vau! Tarn) T. Ház! Ezek után áttérek a felhatalma­zási javaslatra. Sok érdekes és értékes felszó­lalás hangzott el. éppen ezért nem kellett volna Bajcsy-Zsilinszky képviselő cáriamnak ezeket elmondania, mert sokkal hivatoitabbak, akik a nemzetiségek között élnek, kárpátaljai, délvidéki és erdélyi képviselőtársaink beszél­tek ezekről a kérdésekről és megjelölték a. helyes nemzetiségi politikát. A felhatalmazási javaslatok tárgyalásánál a múltban, jelszó volt a magyar törvényhozás­ban, hogy katonát és adót pedig nem adunk, mert ezt magyar érdeknek tartották, most pe­dig én azt mondom, a legfowjosabb magyar érdek, hogy ebben a világégésben, országo­kat romba döntő nagy kataklizmában megad­junk mindent a nemzet, élén álló felelős kor­mányzatnak: adót. katonát, élelmet és mind­azt, ami a haza fennmaradásához, nemzetünk létéhez, szükséges. (Helyeslés és fàps.l Most pedig áttérek a föleire. A magyar föld és népe a nemzet létalapja. Éppen ezért hálás köszönet illeti a földmívelésügyi kor­mányzatot, amiért a beterjesztőt^ jó gazda­sági törvényjavaslatokkal és a szakoktatás fejlesztésével, továbbá jó vetőmag- és tenyész­állatakcióval a többtermelést előmozdítani kí­vánja. Ugyanakkor azonban szomorúan látom, hogy az ipari árak horribilis emelkedése szinte a felhőkig és a mezőgazdasági termeivények árának rögzítése hova-továbh csökkenteni fogja a mezőgazdaság teljesítőképességét.. A termelést lehetetlenné teszi, hogy a termelés­hez szükséges eszközöket vagy nagyon drága áron, vagy egyáltalán semmiért sem lehet megkapni. (Rajnis.s Ferenc: Hát ez igaz, saj­nos!) Márpedig, ha az országban a legnagyobb gyár. a kenyérgyár, amely minden gyárnál többet dolgozik, megáll, akkor az a nas-y hadi­gépezet is megáll, amely legjobban kell az or­szág biztosítására. Éppen ezért a vas. a kötél­áru és a többi nélkülözhetetlenül szükséges ipari cikk árának nem szabad olyan magasra emelkedni, hogr ne lehessen megfizetni; pem szabad ilyen nagy haszonkulccsal dolgozni akkor, amikor a magyar gazdaosztály minde­nét maximális áron adja oda v — nagyon helye­sen — a haza szolgálatába. Àzt mondják, fel kellett emelni az ipari cikkek árát, mert a gyári munkások bérét is emelni kellett. Kér­dezem erre, hogy annak a földmívesnek, annak, a, földmunkásnak nem kell béremelés, aki .haj­naltól napestig, sokszor késő éjjelig esőben, sárban termeli a kenyeret nagy munkával mindenkinek ebben a hazában"? De miből emeljen a mezőgazdasági A 40 pengős búzá­ból, vagy pedig a 170 filléres tehén árából? Ez lehetetlen, a Zl ilyen gazdálkodás előbb-utóbb meg fogja magát bosszulni. (Börcs János: Megértjük egymást!) A közeliiátás terén is azt mondom : szívesen odaadunk mindent, azodban • tiltakoznom? kell az ellen, hogy a falu népét feketézéssel vádol­ják! Nem a mezőgazdaság kezdi fi' f eket ezé st, mert ha valami fekete, akkor az ; ipari és keres­keclelmi cikkek, a ruha, a bakkaines, stb. duplán fekete. (Pándi Antal: Ha feketére festik, akkor még feketébb! — Rajniss Ferenc: Összefügg az egész!) Legnehezebb a közellátás terén a törpe- ­lirtokosoknak fi helyzete, akiknek az előirt pontokra megfelelő terményeket kell beszolgál­tatni, ped'ig ezeknek a törpebirtokosoknak csak annyi búzájuk terem, amennyi a. satíát szükség­letük kielégítésére kell. Ezért magyon üdvös volna., ha a kormányzat bizonyos határt szabna és a létminimumot meghagyná azoknak, akik nem termelhetnek többet, mert nines ehhez elegendő földjük. Egyenlőtlen teherviselés sújtja a mezőgazdaságot, illetve az állat­tenyésztő gazdákat, amikor a kisembernek az utolsó- fejős tehenét is be kell szolgáltatnia, Ez a tenyes'Z,áinyag pusztulásához vezet. (Ű9y van! Ügy van!), mert annak á kisembernek, akitől elvitték azt a. tehenet, nincs ereje, nines' módja ahhoz, hogy a rendes piaci árak mellett egy másikat szerezzen, viszont a húsellátást sem szolgálják ezzel, mert a legrosszabb marhákat szedik ossz® azért, hogy megmentsék & beadás­tól a maguk marháját és e&ak az igazán csont­nak való, hitvány marhákat, adják a közellá­tási 1 a>, holott csupán; árkérdés »a>zí egész, mert ha a gazdáknak megadják a' tehénért, a jószágért azt az árat, 'amely mellett érdeme® hizlalni,, akkor elegendő hús lesz, inert elegendő állat i kerül a piacra. Lehetetlenség, hogy tőlünk el­\ viszik a marhát, s oda kell adnunk az életet jelentő kenyeret, mindent, a közellátás céljára, ellenben a cipőt, a ruhát, a nagygyárosoknak nem kell beszolgáltatniok, csak egyedül & falu íiépe viseli mindenben; a terhet. Ha van álta­lános jövedelmi adó, ha van betegápol ási adó, amelyet mindenki jövedelmié .arányában fizet, akkor kérdem, nem volna-e üdvös egy hús­ellátási adóalap, hiszen ma a> kereskedelmi és ipari vállalatok óriása hasznot érnek el, nem érzik a terheket, de a?i utolsó kis falusi emiber­ueki a legutolsó fejőstehenét vagy növendék­marháJát is oda kell adnia, míg ha megvolna ez az adóalap, akkor mindenki! megérezné ezt, akkor egyenletes teherelosztás mellett lehetne >jó a húsellátás és nem lenne olya^n bántó az,, hogy most a kisember azt mondhatja: hát a nagyoknak nem kell semmit leadniuk, csak nekünk kell leadnunk, az utolsót is? Éppen ezért' a kormányzat figyelmébe ajánlom ezek­nek a dolgoknak a megfontolását és a problémák

Next

/
Thumbnails
Contents