Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 352. szellemi és erkölcsi ereje, fölénjessége, nem • sízórult arra, bogy a jogegyenlőség elvének megtörésével keresse a maga. boldogulását. Nem' vagyunk hajlandók elismerni a zsidóság aselleaná fölényét a vérbeli magyarság fölött azzal, bogy; &, jogegyenlőség elvének megtörésével kelljen biztosítani >a honfoglaló magyarság létét, politikai, gazdasági érvényesülését és döntő, vezető befolyását államunk és társadalmunk életére., (Zaj.) Pártunk felfogása szerint a zsidókérdést általános gazdasági, műve• lődési, szociális törvényekkel és a' vérbeli ma»yyarság hatalmas, »zabád, szervezett erejének érvényesítésével kell megoldani. Nines szükségünk primitív mankókra, mert a magyar nép sem erkölcsileg, seim politikailag, sem művei ődésileg nem rokkant nép, hanem ellenkezőleg: mérhetetlen szellemi virtuális erők hordozója. (Zaj a szélsőbaalddlon. — Pintér Béla: 1922ben az ellenkezőjét hirdette! — Elnök csenget.) Csak az állami és társadalmi létformákat kell ennek a népnek; az egyéniségéhez szabni és egyszerre kibontakozik (Pintér Béla: Akkor még" fajvédő volt!) — akkor sem mondtam mást —- (Rátz Kálmán: Magyarolrsizág érdekeiről vain szó! — Zaj. — Elnök csenget.) a világ lelkiismerete és szeme előtt az a kossuthi •magyarság^, amely száz évvel ezelőtt megbabonáztál Európát s az egész emberiséget a maga tehetségével, tisztaságával, bátorságával. Azért lehetek én és vagyok is jó fajvédő, mert nem vagyok hajlandó az emberi jogokat megvonni attól ,a néptől, amply a. tizenkét apostolt adta a világnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Derültség. — Elnök csemgei, — Rajniss Ferenc: Éljen Chor in, az utód! — vitéz Patacsi Dénes: Júdás is közöttük volt! — Zaj. — Rajniss Ferenc: Egyébként sem adtak tizenkét apostolt! Ez tévedés!) A „magyar történelem világraszóló, egyedülvaló jellegzetessége, hogy 1848-ban a -rendi magyar országgyűlés egy 1790 óta folyó és folyton erősödő reíormmozgalotm. sodrában, egyben hatása alatt a 48-as európai forradalomnak is, zseniális államférfiak vezetése "alatt és a nemzet zseniális politikai szellemétől segítve, niáról-holnapra! parlamentáris országgá alakult át és egyre-másr;a bo'zta a legnagyszerűbb törvényeket, amelyeket ma is csak ámulat és büszkeséggel olvashatunk. Ennek a mai országgyűlésnek is megvaai a maga hasonló' történelmi hivatása, az, hogy visszavezesse a nemzetet a maga évezredes útjára, a szigorú önvédelem külpolitikai útvonalára, az ősi hivatás szolgálatára, a magyar nemzet és állam szabadságai és függetlensége', dunavölgyi elsősége visszavívására. Kossuth Lajos szabadságharcosi szellemének kell újból uralkodóvá vállnia, és pedig a legközelebbi jövőben, nemzetünk göndolkodásábani Most kell felmagasodnia a dunavölgyi elsőség szellemének gondolkodásunkban, magataTtásundcbaai, halálos elszántságunkban. (Zaj a\ szélsőba oldalon.) T. Ház*! Az előző kormányok, de legfőképpen a Bárdossy-kormány részéről rendkívül súlyos hibák és majdnem jóvátehetetlen ballépések történtek ennek a. szegény, annyit szenvedett magyar nemzetnek és oly rettentő próbákat kiáltott magyar államnak rovására. (Mozgás. — Rátz Kálmán: Sajnos, így van!) Szememben, nemzetünket e pillanatban szinte Arany János öreg Toldijának ensírját ásó alakja jelképezi. Gyermekkorom óta rögződött belém Toldi Miklósi remek figurája Arany Toldijából és Toldi Estéjéből. Ezek. voltak az első versek a magyar irodalomból, amelyeket KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. 705 . szegény édesapám nekünk, apró kis elemiiskolás gyermekeknek — estérői-estére egy-egy éneket — első nagy történelmi élményünkül felolvasott. Azóta is az ifjú és az öreg Toldi az én szememben, maga a magyar nép, az erős, a hatalmas, az elpusztíthatatlan, a,z önmagát nehéz helyzetekben mindig*megtaláló. Emlékezhetnek rá t. képviselőtársaim Toldi Estéjéből, amint a sírját ásó öreg Toldi elé toppan lóháton a. hírnök, Pósafalvi János, je_ lent vén a vén bajnoknak, »... hogy a> hős magyarnak vége. Leányágra szállott régi dicsősége«. Jöhetnek idők, t. Ház, amikor új ért-elmet és modern _ zengzetet kapnak Arany János Toldi Estéjéből a. minden igaz magyar ember vérét felkavaró szavak, amelyek — a mindig újból és újból jelentkező Pósafalvi Jánosok híradására — ennek a nemzetnek elpusztíthatatlan és legtöbbször még idejében jelentkező toldimiklósi erejét és kiálló készségét jelképezik és villantják magunk és a nagyvilág lelki- , ismeretébe: »Vidd hírül az öreg cimboráknak. Hogy a vén bajnokot isír fenekén' láttad, De a lelke ott lesz a viad'altére<n«. S mert sem a kossuthi szabadságharcos szellem szükségességének, sem annak kellő, felismerését és értékelését nem látom eléggé a különben részünkről megbecsült Kállay-kormány külső és belső politikájában, hogy nemzetünket és államunkat egyesegyedül csak , a magyar nép — parasztságunk és ipari munkásságunk '.— józansága és .toldimiklósi [ ereje mentheti meg, semmi más erő a kerek világon, nincs módomban, megszavazni a felhatalmazási javaslatot, (Helyes és és üaps halfélék — Szónonot többen üdvözlik.) E'.nök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: vitéz Patacsi Dénes! Elnök: vitéz Patacsi Dénes képviselő urat illeti a szó!vitéz Patacsi Dénes: T. Ház! Előttem szólott Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtarsaimnaik a' nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban elmondott nagyvonalú fejtegetéseihez annal könnyeib'b en szólok hozzá, mert ő maga iselis• merte, hogy örömmel nyugtázza Kállay Miklós min'sizterel.nök úr huszti beszédét, amely, elsőrendű nemzetiségi problémák megoldását célozza. Amikor a képviselő úr azt mondta, hogyi.ató lehetett Angliának oly sok nép között olyan nagy világbirodalmat alapítani, akkor én azt mondom, hogy Angliában, a britbirodalombain birodalomellenes dolgodat művelni nem lehetett sehol, legkevésbbé a parlamentben. (Ügy van! Úqy van!) Amikor pedig a nemzetiségeknek több jogot kíván adni, akkor azt mondom, hogy mi magyarok mindig megadtuk a jogot, de fiigyelmeztetem arra, amit Petőfi, a szabadság nagy lantosa mondott: »Mit marjátok mindnyájam a magyart ? Török: s. tatártól, mely titeket védett, Magyar kezekbein. villogott a kard. Megosztottuk ti véletek híven, ha A jó szerencse nékünk jót adott, S felét átvettük, mindig a tehernek, Mit vállatokra a balsors rakott«. Ilyen nemzet volt tehát a magyar és még's mi történt! Felhozta képviselőtársam, hogy a horvát kiegyezés idejében helyes volt a kormányzat. És mi lett az eredménye Támogattuk a. nemzetiségeket és neun a nemzetiségek borították fel ebben a Házban nemzetünk egyse97
